... a tartásdíj csökkentése ügyében.
Húzta a volt férjem a szája szélét az általam beadott nyilatkozatra, jelezte a bírónőnek, ebből biztos, hogy nem lesz megegyezés, erre jött a bírónő az aduval, be kell vonja a gyerekeket is. A volt férjem mélyen hallgatott, tisztában volt vele, ha nem alkuszik, akkor rossz pontot szerez a gyerekeinél. A bírónő rám nézett, kérdezte, számomra mi lenne elfogadható, mondtam maradjon meg tartásdíjként az alapbérének ötven százaléka, a jutalékokból, pótlékokból leeső részt kapják a főiskolások, mivel magasabbak a kiadásaik, utalják a számlájukra az összeget, ne rám háruljon ez a feladat. Erre a volt férjem résnyire szűkült szemmel szélesen elmosolyodott, közölte, hogy nahát ebbe ő nem megy bele, maradjon akkor a béréből az ötven százalékos levonás egyenlő arányban elosztva, s igen, a nagykorúak kapják a saját számlájukra. Nem igazán értettem, mert ezzel a döntésével nekem többet fizet, mint az általam felvázolt verzióval, s csökkentést sem kap.
Szóval közös döntés született, miszerint minden marad a régiben. A volt férjem meg most boldogan veri a mellét a gyerekek előtt, hogy "elértem, hogy ti kapjátok, s véletlen se nyúlja le anyátok, ezentúl nem az én pénzemből hizlalja a seggét".
