Hónapok óta elégedetlenkedem a hajam miatt, most is bennem volt a félsz, mikor elindultam a fodrászunkhoz.
- Na, és milyen frizurát szeretnél?
- Hát tudod, ha már hosszú és hullámos nem lehet, akkor szeretném úgy, hogy itt eddig érjen, de elől legyen hosszú, tán vágni sem kell belőle, hátul jól nyírd fel, de láttam egy képet egy dagadt csajsziról, akinek épp ilyen, de elől olyan bongyorkás volt és tök jól állt neki, kevés frufruval, hát olyat szeretnék...
- Bongyorkásat? A két oldalán, itt elől gondolod?
- Aha...
- Jó, akkor bongyorkás lesz.
Tudtam én, hogy érteni fogjuk egymást, s lám, hosszú hónapok óta először történt meg az, hogy elégedetten távoztam a fodrász üzletből.
Itthon megpróbálkoztam valami fotót összeeszkábálni magamról, de mindegyiken olyan szomorkás, komoly a tekintetem, hogy inkább lemondtam eme projektről, pedig felülről fotóztam mind, s így még a tokám sem látszott photoshop nélkül sem.
