Ott ültem mellette, néha lenyúltam hozzá, megsimogattam, épp azon gondolkodtam, vajon hány nappal szülés előtt keresik a helyüket a cicák, mert kismamánkat délelőtt a könyvek mögül szedtük ki, s ebben a pillanatban Zsömi rám nézett a dobozból, kettőt nyávogott határozottan, ellentmondást nem tűrő hangon, oda kellett figyelnem és akkor megláttam a két aprócska lábat... Így kezdődött.
Egy csoda így végignézni, részesévé válni annak, hogy születnek kis életek, segíteni szavakkal, simogatással, s nyugtázni a tényt, minden rendben van.
