Tegnap óta esik. Mintha a sötétszürke felhők búskomor takarót húztak volna a vidékre, amitől minden hallgataggá vált. Késő délelőtt egy madár rövid, hangos csivitelésbe kezdett. Úgy megörültem neki, hogy egy pillanatig még azt is elhittem, elzárják ott fenn az égi csatornákat, de nem...
Még épp csak pislogtam a takaró alatt, mikor Zé kérdőre vont:
- Na és, ki is az a tojásos fiú?
- ???
Gondolkodtam, gondolkodtam, ki lehet ő és Zé miért ilyen kíváncsi. Tán magamban beszéltem vagy álmodtam? Nem emlékszem, hogy valakinek írtam volna bármiféle tojásos fiúról, egyáltalán tojásokról.
El is feledkeztem a dologról, mikor Zé valamivel később újra nekem szegezte a kérdést:
- Most már elárulod, ki az a tojásos fiú?
- Zé, nem értelek... Tudnom kéne?
- Azt álmodtam, hogy szorosan átölellek, simogatlak, már épp akartam volna valamit, amikor te leállítottál azzal a szöveggel, hogy ne most, mert mindjárt jön a tojásos fiú, aki annyira jól néz ki...
- Ez most komoly?
- Igen és kíváncsi vagyok.
- Hát nem tudom Zé, ahogy érzed... tojásos fiú... ilyen időben...
