Sok-sok évvel ezelőtt egymás felé sodorta őket az élet, barátság szövődött köztük. K ügyvéd, G kerámikus volt, még mindketten hajadonok, J pedig egyszerű családanya, aki nem épp tökéletes házasságban élt. Szerencsések voltak, közel laktak egymáshoz, így sűrűn találkozhattak. Aztán J és családja elköltözött a város másik végére, s bár J már csak néhanapján találkozhatott barátnőivel, de a férje többször vállalt munkát K-nál, így mindig tudtak egymásról.
Évek teltek el, J házassága teljesen megromlott, a férj beadta a válókeresetet. Mindezt tette úgy, hogy a feleségét teljesen befeketítette az ügyvéd barátnő előtt, akitől tanácsokat kért a válással kapcsolatban. Persze, nem csak K értesült J állítólagos dolgairól, hanem minden közös ismerős. J elzárkózott mindenki elől, szinte idegenként élt a városban, nem akarta senki előtt mentegetni magát olyan dolgok miatt, amik csak részben vagy egyáltalán nem fedték a valóságot. Az évek teltek, a gyerekek nőttek... J-re rátalált a szerelem, férjhez ment. A régi barátok újból fel-feltűntek, már másképp látták a múltat.
J és a férje először G-vel futott össze, épp az esküvőjük után. G kimért volt velük, épp csak nem elutasító, amin nem is csodálkoztak, hisz G már az ötödik ikszet taposta vénkisasszonyként. Viszont ott volt még K, aki azóta is kapja a "mostéppmiértkellnagyonutálniavoltfeleségemet" adagokat a volt férjtől. J és K nem igazán beszélnek, J csak párszor kereste meg hivatalos ügyben, akkor is félve, mert nem tudta, K vajon miket gondolhat róla.
Évek teltek el, J házassága teljesen megromlott, a férj beadta a válókeresetet. Mindezt tette úgy, hogy a feleségét teljesen befeketítette az ügyvéd barátnő előtt, akitől tanácsokat kért a válással kapcsolatban. Persze, nem csak K értesült J állítólagos dolgairól, hanem minden közös ismerős. J elzárkózott mindenki elől, szinte idegenként élt a városban, nem akarta senki előtt mentegetni magát olyan dolgok miatt, amik csak részben vagy egyáltalán nem fedték a valóságot. Az évek teltek, a gyerekek nőttek... J-re rátalált a szerelem, férjhez ment. A régi barátok újból fel-feltűntek, már másképp látták a múltat.
J és a férje először G-vel futott össze, épp az esküvőjük után. G kimért volt velük, épp csak nem elutasító, amin nem is csodálkoztak, hisz G már az ötödik ikszet taposta vénkisasszonyként. Viszont ott volt még K, aki azóta is kapja a "mostéppmiértkellnagyonutálniavoltfeleségemet" adagokat a volt férjtől. J és K nem igazán beszélnek, J csak párszor kereste meg hivatalos ügyben, akkor is félve, mert nem tudta, K vajon miket gondolhat róla.
S itt jönnek a képbe B és a felesége. Akik jó barátságban vannak J-vel és K-val is. Mikor J mesélt nekik arról, mennyire szeretné rendezni a kapcsolatát K-val, elmondták, K-t ugyanúgy bántja, hogy megszakadt a barátságuk.
Most J-n lenne a sor, hogy felhívja K-t, s leüljenek beszélgetni... Nos, ez nem könnyű feladat. A félelmek, a gátlások, amik az emberben vannak, mintha megsokszorozódva próbálnának felszínre törni. A késztetés mégis ott van. Egyre erőteljesebben. Meg kell történnie... Mégis mennyire nehéz túllépni a saját félelmeinken.
Talán csak én értem, de az sem baj... muszáj volt leírnom.
Most J-n lenne a sor, hogy felhívja K-t, s leüljenek beszélgetni... Nos, ez nem könnyű feladat. A félelmek, a gátlások, amik az emberben vannak, mintha megsokszorozódva próbálnának felszínre törni. A késztetés mégis ott van. Egyre erőteljesebben. Meg kell történnie... Mégis mennyire nehéz túllépni a saját félelmeinken.
Talán csak én értem, de az sem baj... muszáj volt leírnom.