Forrásvízért mentünk, rácsodálkoztam a tájra, az út egyik oldalán még zöldbe hajlottak a lombok, a másikon már barnásra festette a leveleket az ősz. A pára megült a tó mögötti bozótosban, meseszerűvé varázsolva a túlpartot. Zé megállt az erdő szélén egy kis ösvénynél, mondta megvár, csak menjek kedvemre. Kissé vonakodva indultam neki, mi különlegeset fedezhetnék fel a fákon túl a korai estében?
Még a lélegzetem is elakadt, mikor átsétáltam a bokrok alakította boltív alatt. Mintha egy másik világba cseppentem volna, körülölelt az ősz a minden szépségével, harsány, rikító színkavalkádjával, a makkok apró koppanásai ütemek adtak az épp csak neszt keltő, lágy esti szellő zenéjéhez.
Órákig tudtam volna még ott állni, s szívni magamba ezt a csodát.
Szeretném, ha Zé is látná.