Nem tudnék erről mit írni, így inkább bemásolom a család nyílt levelét, mert annyira megérint, miközben tanít és példát mutat...
A mi kis Angyalkánk hazatért
Ahogy az nálunk minden este lenni szokott, közös családi áhítat után 20 órakor lefeküdtek gyermekeink aludni. Kis Bencénk nagyon várta a másnapot, hogy végre megkaphassa az egykerekű biciklit, amire vágyott.
22:15-kor sírva jött a szobánkba, hogy nagyon fáj a feje, egy két perc görcsös sírás után elvesztette az eszméletét.
Azonnal hívtuk a mentőket, majd beültünk a saját autónkba és elindultunk Kaposvárra.
Isten az úton is velünk volt, angyalai őrködtek felettünk. Ahogy elhagytuk a jutai nagy kanyart, oldalra pillantva láttam két szarvast az út szélén. Megvárták, hogy elmenjünk.
A mentővel az elkerülő útnál találkoztunk szembe. Útközben a mentőnek meg kellett állnia, mert már nem volt stabil légzése Bencének.
A kórházban először szénmonoxid mérgezésre gyanakodtak. Be kellett hozni Petit is, de mire beért, már tudták az orvosok, hogy nagy a baj Bencénél. Először le akarták szállítani Pécsre, de nem volt olyan állapotban, hogy kibírja az utat.
Behívtak minket, hogy búcsúzzunk el tőle, mert nagyon esik a vérnyomása. Azonnal műteni kell, hatalmas kiterjedésű vérzés keletkezett a kisagyban.
1 óra 20 körül vitték be a műtőbe.
Nagyon sokan imádkoztak értünk, velünk együtt a kórházban. A műtét 3 és fél órán át tartott. Nem találták meg a vérzés helyét, és nem tudták megszüntetni azt.
5 óra magasságában mehettünk fel hozzá. Az agysebész első kérdése az volt, hogy van-e másik gyermekünk. Ő már teljesen lemondott Bencéről.
Nem tudták tartani a vérnyomását, csak gyógyszerekkel, nem volt saját légzése, és kimondták, hogy kómában van.
Mi folyamatosan azért imádkoztunk, hogy legyen meg az Isten akarata, és tudjuk azt elfogadni, hiszen mi letettük az ő kis életét az Úr kezébe.
Tisztában voltunk vele, hogy Isten van olyan hatalmas, hogy visszaadja őt nekünk, de ha más az Ő akarata, nehéz szívvel ugyan, de mi azt is el tudjuk fogadni, hiszen ahogy a Bibliában olvashatjuk, erőnkön felül való próbát nem ad nekünk, csak amit el tudunk hordozni.
Aztán behívtak minket egy irodába, és megmutatták a CT képeket. Bence teljes agyfelületét elöntötte a vér.
Amikor leváltották az éjszakai műszakot az intenzív osztályon, Isten csodálatos módon egy olyan orvost küldött, aki nem lemondással beszélt gyermekünkről, elrendezte, hogy levigyék Pécsre, mert ott több a szakember, viszont azt is elmondta, hogy Bence lehet, hogy már elköltözött a Mennyországba. Velünk együtt sírt a doktor úr.
Isten nem hagyott el bennünket, ez a hívő keresztény orvos elkísért minket Pécsre.
Pécsen aztán valamikor délután elvitték Bencét MR vizsgálatra. Ekkora már lehívtuk a bodrogi és pesti nagyszülőket is, mert olyan válságos állapotban volt, hogy akkor találkozhattak vele utoljára. Azt mondták az orvosok, hogy le van bénulva teljesen. A vizsgálat után bementünk hozzá, a szakorvos megmutatta a felvételeket, és széttárta a kezét, hogy ő még ilyet nem látott. Azt mondták, hogy valamilyen fejlődési rendellenesség következménye, és ha a szomszéd szobában lett volna a műtő akkor sem tudták volna megmenteni az életét. Idősebb korban már neki se állnak az ilyen műtéteknek.
Bementünk Bencéhez, de mi már tudtuk, láttuk, hogy az ő kis lelke már nincs itt, ez csak a földi teste, amit a gépek, gyógyszerek tartanak életben.
Akik ismerték Bencét, tudják róla, hogy ő egy nagyon jószívű segítőkész gyermek volt, alázatossága példa volt mindenki számára. Mindenét odaadta volna másokért.
Átvitték őt a gyermek intenzív osztályra, és csak annyit tudtak vele kezdeni az orvosok, hogy az állapotát stabilan tartsák, hogy a létfontosságú szervei működjenek. Rohamosan romlott az állapota, lehűlt a teste, melegíteni kellett, és az agyában a vizeletszabályzó hormonrendszer is összeomlott.
Mivel tudtuk, hogy Bence lelke már jó helyen van, és tudjuk azt, hogy porból lettünk és porrá leszünk, ezért úgy döntöttünk, hogy felajánljuk a szerveit, hogy más kisgyermekeken is tudjon segíteni. Ezt Bence is így akarta volna.
Az orvosok megállapították Bencénél az agyhalált. Ma reggel 6 órakor Budapestről, Bécsből, Frankfurtból, 5-6 helyről jöttek speciális orvosok a szervekért.
A mi kis Angyalkánk, Bence elköltözésével 5-6 gyermek életét tudta megmenteni.
Az iskolában pedig minden gyermek imádkozott érte, és tegnap az egyik 6. osztályos fiú elfogadta a z Úr Jézust megváltójának.
Hisszük, hogy még őt sokan fogják követni.
11 évet töltött közöttünk, ennyit adott neki az Úr és nekünk, hogy vele tölthessük.
Minden téren példa volt a számunkra az ő kis élete. Szeretete, jósága, alázatossága, soha nem követelőzött, elégedett volt azzal, amije volt. Hisszük hogy most fent biciklizik a Mennyben és jól érzi magát. Azt kívánjuk, hogy legyen példa Bence élete MINDENKI számára.
Hálásak vagyunk Istennek, hogy nem szenvedett, csak azt a 2-3 percet, hogy volt annyi ereje, hogy átjöjjön hozzánk és nem álmában ment el, mert így tudott segíteni másokon.
Örülünk neki, hogy az Úr így hívta őt magához. Nagyon szeretjük őt és nem szeretnénk elfelejteni, de van még egy gyermekünk, akit ránk bízott az Úr és nagyon erősek szeretnénk maradni. Az életünknek tovább kell mennie Istennel. Családunk még közelebb került Istenhez és egymáshoz. Bence mindig itt lesz bennünk.
Nem szeretnénk gyászolni őt, hanem örülni szeretnénk.
Arra szeretnénk kérni mindenkit, hogy ne részvétet kívánjanak nekünk, hanem bátorítsanak bennünket, és imádkozzanak értünk.
Nem fogjuk őt eltemetni, egy búcsúztató keretében emlékezünk meg Bencéről (...).
Az a kérésünk, hogy aki részt szeretne venni a megemlékezésen, fehér felsőben és világos aljban jelenjen meg, egy szál fehér virággal.
Ezzel szeretnénk jelképezni Bence tisztaságát és azt, hogy mi nem gyászoljuk őt.
Ezeket azért írtuk le, hogy ne zaklasson minket senki kérdéssekkel, hogy könnyebb legyen számunkra az elengedés.
Köszönjük mindenkinek, aki gondolt ránk a nehéz időkben, kérjük, tegye ezt továbbra is!
Végezetül pedig szeretnénk megosztani azt az igét, amivel Isten bátorított bennünket, amikor hazajöttünk.
Krisztushoz hasonló
„ ...ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” (Róma 8:17)
Isten elsődleges célja nem a kényelmünk, hanem az, hogy Krisztushoz hasonlókká legyünk! Ahhoz, hogy ezt elérjük, át kell élnünk olyan dolgokat, melyeket Jézus is átélt: például, hogy saját családja nem értette őt meg, hogy a gyülekezet tagjai kigúnyolták, hogy az emberek megvetették, hogy csalódott azokban, akik állították, hogy szeretik. A Biblia azt mondja, arra kaptunk elhívást, hogy osztozzunk Jézus szenvedésében, mert „ha vele együtt szenvedünk... vele együtt meg is dicsőülünk” (Róma 8:17). Hogyan vehetjük ki mi is a részünk?
1) Isten tervére összpontosíts, ne a magad fájdalmára! „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.” (Zsidók 12:1–2).
Corrie ten Boom mondta: „Ha befelé nézel, búskomorrá válsz, ha kifelé nézel, aggodalmassá, de ha Krisztusra nézel, megnyugszol.”
2) Ne add meg magad a rövidtávú gondolkodásnak! Nézz Jézusra, „aki az előtte levő öröm helyett… vállalta a keresztet” (Zsidók 12:2). Tartsd szemmel a célt! Nem nyered el a díjat csak a verseny végén, ezért határozd el, hogy nem térsz le a pályáról, sőt még ráerősítesz, hogy győztesen érj célba!
3) Kezdj el a megfelelő módon imádkozni! Ha megérted, hogy Isten célja az, hogy Krisztushoz hasonlóvá tegyen, kevesebb „segíts rajtam” imát fogsz mondani, és több „formálj engem” fohászt. Ahelyett, hogy azt kérdeznéd: „Miért pont én, Uram?”, azt fogod kérdezni: „Mire akarsz ezzel megtanítani, Uram?” Jakab azt írta: „Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül” (Jakab 1:4).
Így leszel egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá.
