A pedagógusok mellett

Utálom a politikát, nagyon ritkán foglalkozom vele. De ennek közvetlen részesei vagyunk, látom gyerekeimet, érzem, mennyire stresszelnek, hogy veszik ki belőlük az öröm. Olykor kínlódom, tanácstalan vagyok, próbálom őket vissza felé terelgetni abba a világba, ahol még ott búvik a szépség és a jó, ahol felhőtlenül kitárhatják a szívüket. Mi szerettünk iskolába járni, ők nem utálnak, egyre inkább rettegnek az iskolától.
Látom, mi folyik a médiában, látom az ismerőseim reakcióját. Tudatlanul, ostobán hozzáállva a történésekhez. Most épp egy nagyon okos vérre menően hűséges, még a szomszédját, barátját is beárulni feláldozni képes ismerősöm osztja az észt a közösségi portálon, egy fotót közzé téve a pedagógustüntetésről. Egy a gond, a kép nem most készült, hanem kettőezer-tizenkettő novemberében jelent meg a kanadai hírlapban, azt photoshopolták meg. Sorolhatnám...
Néha úgy érzem, a gyomrom kifordul a helyéről.