Mennyire igaz, csak elég kimenni a természetbe...
Valamelyik hétvégén megpihenve a gyertyánok alatt csodáltuk, hogy hajladoznak most még ruhátlan ágaik a légben. Mintha valami éteri zenére járták volna táncukat. Valami különös misztérium a fáké, mindig olyan nyugalommal és békével töltődöm fel alattuk, érzem, ahogy szinte eggyé válok az erdő csendjével, hangjaival... Mintha felemelnének időtlennek tűnő önmagukhoz.
Köszönöm...