Kérdezem a legkisebbet, hogy sikerült a szóbeli felvételi. Nem egy bőbeszédű gyerek, alig lehet belőle valamit kiszedni. Most mégis áradt belőle a szó:
- Anya, tudod az angol nem annyira jól sikerült, de a magyar az nagyon ott volt, magamról kellett beszélnem, de mintha egy fogalmazást írnék és a tanár rögtön rájött, hogy írok verseket, tudod, mert a szókincsemből lejött neki, és tetszett. ahogy beszélek erről, meg tudod, a könyvek, amiket olvastam mostanában. Mert nem olvas mindenki ilyeneket, mint a Metro2035, meg a többi. Hát töri, abból volt három téma, az egyikről beszéltem, szerintem jó lett. A világháborúról, meg az azt követő események. Ja és emlékszel? Tényleg megkérdezték, mik a jövőbeli terveim és akkor beszéltem nekik arról, amiről múltkor beszélgettünk, A szociológiáról, a társadalom és az egyének kapcsolatáról, na akkor elnyújt a szájuk... csak néztek. S odaadtam a lelkipásztori ajánlást is.
Jaj, ahogy mesélt, még a könnyem is kicsordult. Holnap újabb felvételi... Bizakodunk, hogy az is ilyen jól megy majd.
(Utólagos bejegyzés: jól ment.)