2016. április 15.

Azért kicsit...

... megijedtem.
Tegnapelőtt bicsaklott egyet a térdem az egyetem folyosóján. Majd még egyet. Tegnap délben Zé eljött értem délben, már alig tudtam ráállni a lábamra, úgy bicegtem el az autóig. Ma kapaszkodva vánszorgok ide-oda a lakásban. Kimerészkedtem a kertbe, talán félórát bírtam időnként meg-megpihenve. A lábam szörnyen néz ki. Persze, megmondták, a problémám öröklött és sok minden okozhatja. Ennyi a pontos diagnózis.

Van már gyógyszerem, van krémem... De igazából mire? Nem szeretem állapot ez.