Nem akar az olló szót fogadni a kezemnek, miközben Félix fiam ballagási fotóit vagdosom sután, kissé ügyetlenül. Egyet elveszek, igazítok még rajta, elteszem a táskámba, szeretem, hogy ott vannak velem. Közben eszembe jut a tavaly húsvétkor készült fotó mindannyiukról. Mekkora hangzavar volt, mikor készült, nekem fel sem tűnt, Zé és Édua vőlegénye viszont kereket oldottak. Hát nem tudom, leszünk-e még így együtt... ekkora zsivajjal.
Nem az elengedést nehéz megélni, hanem az azt követő aggódást, ami a szívben megmarad... értük, miattuk.