Hívom a régi fodrászom számát, miközben iszonyatosan kínosan érzem magam, mert annak idején csak úgy szó nélkül leléptünk és mentünk a másikhoz.
- Szia! Mondd!
- Ööö... Szia! Emlékszel még rám? Tudod, ki vagyok? Nahát! Szóval az a helyzet, hogy... Szeretném megkérdezni, hogy a hajamat illetően elvállalnál-e, mert...
- Ne magyarázkodj! De most nem igazán jó, mert nyaralni megyünk. Csak utána tudnám elvállalni...
- Akkor majd keresselek?
- Ugorj be a héten egyik délután, ránézek, hogy tudnánk rendbe tenni... Vagy elmondom, addig mit tegyél vele, míg nem tudsz jönni.
- Óóó! Jól van. Holnap délután?
- Rendben, várlak.
Hát ennyi volt. Ettől féltem annyira.
