Valamiért úgy képzeltem ezt a napot, hogy a kéklő égen gomolyfelhők úszkálnak, langyos szellő jár a lombok között, a fák ágain madarak csiripelnek... Hát nem! A vastag esőfelhők alig engedték át némi fényt, hideg esőcseppek koppantak a terasz burkolatán, legszívesebben visszasiettem volna a kardigánomért, de Zé már bezárta az ajtót, így jobb híján fázósan magam elé húztam a kezem. Azért a lelkem így is örömmel volt teli, tudtam, hová indulunk, már hosszú hetek óta éreztem, hogy ennek így kell történnie... S lám!
Zorro és testvérei pár hetesek voltak, mikor a mamájuk gazdája kidobta őket az utcára. Egy lelkes állatmentőnek, Katának megesett a szíve a cicákon, viszont már képtelen megoldani a tartásukat.
Így most Zorro nálunk vendégeskedik, és továbbra is gazdit keres... azt hiszem.