Éduának már múlt héten elkészült a ruhája, szerintem csodaszép lesz benne.
Mi itthon úgy rohangászunk, mint a mérgezett egerek, egymás hegyire-hátára tornyosul minden. Megjártuk a napokban Pécset is, vettem is egy cipőt, de nem az esküvőre (huszonkétezerről volt leakciózva hatezerre, az akciós kuponnal négyezer-nyolcszázat fizettünk érte). A ruhám, amiért ma kellett volna mennem, remélhetőleg elkészül holnapra. Cipő is lett, az, amit legelőször kinéztem, de akkor nem vettem meg, mert úgy gondoltam, biztos találok annál jobbat is. Hát nem...
Éduának az utolsó pillanatban eszébe jutott, hogy ő bizony szeretne egy ujjlenyomatfát vendégkönyv helyett, hála Zének sikerült elintézni a nyomtatást (egy spanyol nyelvű oldalon megtaláltam a meghívójukon lévő fa másolatát nagyban), holnap már keretezik a képet. Aztán apró süteményt is kellene még sütnöm, de az valószínűleg már nem fog beleférni az időmbe, pedig olyan szépen elterveztem mindent...