Üldögélek

 Zét várva üldögélek a padon.

Hárman lépnek ki az üzletház ajtaján. Egy férfi, egy nő és egy tíz év körüli fú. Talán egy család. De akkor miért nem egymás mellett mennek, miért tartanak ekkora távolságot? Leülnek velem szembe. Egyik padra a nő, a másikra a férfi. Körülbelül másfél méterre lehetnek egymástól. Kezükben műanyag pohár, benne gőzölgő kávé. Beszélgetnek, miközben a fiú a nő közelében ugrándozik. 

- Anya! - kiált fel.
Tehát a nő az anyja. Talán mégsem egy család, a férfi csak ismerős. Cigarettát húz elő a zsebéből, a nő szintén. Nem néznek egymásra, nem kérnek egymástól tüzet, mindegyik rágyújt a sajátjára. Hétköznapi tennivalókról értekeznek, tárgyilagosan. Érzelmet egyáltalán nem lehet leolvasni az arcukról, tekintetük is csak alig néhányszor találkozik. A fiú megunhatta, hogy anyja nem foglalkozik vele, odasétál a férfihoz. Bizalmas hangon szól hozzá, az lerázza. Mégis az apja lehet. 

Valamikor később felállnak. Épp csak elég nekik a több, mint két méteres járdaszélesség és az úttest. A felnőttek most sem néznek egymásra. Így mennek egymástól távol, kettőjük között valahol elveszve a kisfiú.
Most már legalább annyit tudok, ők egy család.

Reggel

- Normális vagy? Hát fejbe lőttél...  És ha belehaltam volna?

Ilyen is csak velünk...

Először nem értettem, miért akar a nyúl rámászni a kutyára, ahogy azt sem értettem, miért kergeti a fél udvaron keresztül. Aztán értenem sem kellett, mert láttam... Minden nyulaink anyjáról, Emmáról ma kiderült, hogy Dezső... Nem estünk kétségbe, mert így megvan minden nyulaink atyja. De vajon honnan szerzünk egy új Emmát?

A kutya önbecsülése azóta a béka feneke alatt... 

Nem szeretné

- Anya, nem szeretném, hogy vidékre költözzünk!
- Miért nem?
- Mert akkor olyanok lesztek, mint a mami. Egész nap kertészkedni, meg fészbukozni fogtok.

Kilenc életük

Most már egészen biztos, hogy a macskáknak kilenc életük van, mert a legkisebb fiam két napja véletlenül "agyontaposta" a miénket,szegény kis állatnak dőlt az orrából a vér, úgy feküdt a lépcsőn, mint aki soha nem kell már fel onnan. Egész nap hol a gyerekért, hol  a macskáért aggódtunk.
Mára a gyermek sem lelki beteg, a macska is vígan ugrándozik és kergeti a faleveleket az udvaron, a történtekre csak annyi utal, hogy utóbbi messzire elkerüli a bejárat előtti lépcsőt, s talán a fiam is a lába alá néz, mielőtt kilép az ajtón.

No...

Zének olyan szinten sikerült beletaposni a lelkembe, hogy most legszívesebben elválnék, aztán még férjhez sem mentem.

Rózsásat

Én is szeretnék fekete bakancsot rózsa mintával.

Október 23.

Langyos őszi napsugarak, a terített asztalra hulló, széllel játszadozó aranysárga falevelek, rakott krumpli zöldségekkel megbolondítva, citrom mázzal bevont répatorta, mentaszörp, egy üveg mézédes fehérbor, doromboló macskák a kis padon, legelésző birkák a zöldben... mind ez valahol a szomszéd "hegyen" barátaink kertjében.

Jól van, jól van...

- Nem tetszenek azok a nők, akiknek kicsik a szemeik.
- De hát Zé, nekem sincsenek nagy szemeim...
- Jól van szívem, de a te hatalmas méretű melleid azonnal elterelik az ember figyelmét szemeidről!

Még ennek is örülhetek

Október elsejétől már dolgozhattam volna, de csak ma kapta meg a munkaügyi központ azt a hivatalos iratot (miszerint nem folyik szabálysértési eljárás ellenem), ami ehhez szükségeltetik. Így lett a két hónapra kötendő szerződésből egy hónapra kötött.

Jegyzettömb iskolai puskákhoz

- Anya, miért nem vettél nekem puska lapot?
- Push kalapot? Miket ki nem találnak... Az meg mire jó?

Családban marad

Mondogatjuk, hogy túl vagyunk rajta, de nem. Főleg nem Zé, hisz ő kapta nagyobb ütést, amikor kiállt mellettem. El sem tudom képzelni, mi mehet végbe benne, mikor én is úgy éreztem magam napokig, mint akit teljes erőből gyomorszájon vágtak. Mert mikor a gyermek az, aki...

"Ha valakit nem szeretsz, azt nem olyannak látod, amilyen, hanem rávetíted a saját arcodat: a félelmeidet, az előítéleteidet, mindazt, amit nem kedvelsz magadban. Ha nagyravágyó vagy, gőgösnek véled, ha pénzsóvár vagy, mohó gazembernek, ha kéjsóvár vagy csábítónak, ha boldogtalan, akkor ő tett tönkre. Lényegében mindkét nézőpont: kivetítés. Egy jó ember könnyen lát jónak mindenkit. Egy rossz minden egyes társáról azt gondolja, hogy aljas. Akiben azonban fölébredt a benne lakó Isten, mindenkiben hajlandó észrevenni, még abban is, aki ezt nem látja önmagában."
(Müller Péter)

Kovászos uborka októberben

Ez idei év legfinomabb kovászos uborkái nem nyáron, nem is az őszi napsütésben, hanem a radiátor időnkénti langymelegén érlelődtek.

Derült égből

Megbántottam egy nagyon kedves embert, csalódást okoztam neki. Nem tudom, mit lehet ilyenkor tenni... Ahogy azt sem tudom, mit követtem el ellene, ha egyáltalán elkövettem valamit.

Öregszünk, az van

- Szívem, tudod mit fogunk csinálni ma este? (simogatás)
- Naaa? (érdeklődő tekintet)
- Csak a kezed kell hozzá használni. (mosolygás)
- Csak a kezemet? (gyanakvó tekintet)
- Igen, nagyon egyszerű dolgod lesz. (újabb simogatás)
- Kíváncsivá tettél... (átható tekintet)
- Elővesszük a lóbalzsamot és te bekened a hátamat és a csuklómat... (gonosz kacaj)

Hogy is van ez?

Az klassz, mikor a gyerek közli, elrontott valamit, ezért tízezer forinttal kevesebb ösztöndíjat kap, mint eddig, kétségbe esve sír a telefonba, hogy így nem tudnak kijönni a párjával anyagilag, de én inkább hallgassak, mert nálunk azért nincs, mert nem tudjuk beosztani, én meg csak hallgatom őt elkerekedett szemekkel, mert kettejük jövedelme, még így is több, mint a miénk.
Persze hozzá kell tennem azt is, miután félóra múlva visszahívtam és mindezt elmondtam neki türelmesen, időt adva neki, bocsánatot kért. Egy évvel ezelőtt megmagyarázta volna...

Eltemetett emlékek

Reggel jött a segítségkérő e-mail, amiben kérték járjunk közbe egy kórházba került várandós kismamáért. Néztem a házaspár eredeti levelét, este íródott, potyogtam a könnyeim, miközben imádkoztam, éreztem, hogy késő, hamarabb kellett volna azt a mailt olvasni és tovább küldeni,  jóval hamarabb... Dühösnek éreztem magam, aztán arra gondoltam, hogy talán valamiért így kellett történnie, de még mindig marja a gyomrom, a lelkem. Mert akaratlan felbugyognak az emlékek a múltból, milyen a "meg nem született", soha a karjainkban nem tartott gyermekünket eltemetni a lelkünkben.

Kilencedik év elején

Eddig nem, de most mégis kérnünk kellett egy vizsgálatot, mivel a legkisebb lánynak olyan szinten nem megy a matek, hogy aggódásunk már most októberben tetőfokára hágott. Ha a vizsgálat során kiderül, hogy diszkalkuliás a gyermek, akkor azonnal iskolát kell váltanunk, ha nem az, akkor is. Nesze neked közgaz...

Semmi sem jó

- Zé, mi jut először eszembe rólam, ha rám nézel?
- Húsgombóc!
- De Zé...
- Jó, akkor egy szép kerek kakaós muffin!
- De Zé...
- Na jó, egy virágos mező!
- Hmmm... ez már jó.
- Sok-sok pirosló, nagyon gömbölyű pipaccsal!
- De Zé...

Telefon a munkaügyi központból

- Van egy jó hírem számára!
- Igen?
- Egy alapítvány két hónapra keres munkaerőt és képzelje, épp önre gondoltak,  ragaszkodnak a személyéhez! Mit szól hozzá?
- Örülök neki. Köszönöm a lehetőséget!
- Azért remélem, tudott róla és nem éri ez meglepetésként?

Így jártunk

Istentiszteletre invitáltak bennünket egy közeli városka roma gyülekezetébe, szívesen mentünk, sajnos csak ma vettük észre, hogy pár ezer forint eltűnt a pénztárcámból. Nincs bennem harag, inkább valami mérhetetlen szomorúság, ha arra a kis kölyökre gondolok...

Nos, kedves Zé?

Úgy tűnik, nem kerülhetem el, előbb-utóbb mindig morog velem valaki, ha nem írok. Jelen esetben Zé. Hiába mondogattam neki, hogy nyár van és semmi kedvem a gép előtt üldögélni, addig mondta a magáét, míg arcomba nem fújta a szél az ősz illatát... S akkor kénytelen, kelletlen belenéztem abba a rohadt tükörbe, hogy lássam, s beismerjem magamnak, mennyire elegem van abból a fajta írásból, mikor ellenőrzik minden soromat, "leselkednek utánam", amikor már nem lehetek önmagam, az a bohém, eszement, felhőkön lépkedő, aki mindig is voltam, mindig is szerettem lenni. Hagyják már végre, hogy az legyek, aki vagyok és ne akarjanak mindenbe beleszólni...

Mosoly

Van az úgy, mikor Zé annyira horkol, én inkább kimegyek gazolni a kertbe... Mint például most is. Kérdés, ki tudok-e olyan halkan osonni, hogy ne vegye észre?

Nekem már fel sem tűnik

A teszkóban vettem észre, hogy az ott vásárlóknak nem rajtunk, hanem a karomon éktelenkedő véraláfutáson akad meg a szeme, majd a mellettem sétáló Zét vizslatják kíváncsi, már-már rosszalló tekintettel. Pedig a most már több színben pompázó hematóma csak egy több, mint tíz napja "elszenvedett" vérvétel eredménye, semmi több.

Éjszakai telefon

- Te vagy a világ legidiótább, legelmebetegebb anyja, de téged szeretlek a legjobban!
Na jó, nem ezzel kezdte, hanem azzal, hogy két hét alatt letett tizenhét vizsgát, az utolsó kettőnk is túl van, s olyan jól esne hallania valakitől egy kis elismerést. Elmondtam neki, hogy mi tényleg nagyon büszkék vagyunk rá, tudom, mennyire okos, ha engem tart a világ legidiótább és legelmebetegebb anyjának... akkor is.
Az pedig, hogy éjszaka közepén hív fel, miután már a vizsgák után is beszéltünk, utal valamiféle genetikai öröklődésre. Ezt nem mondtam neki...

Hol van az a nyár...

HOL VAN EZ A NYÁR?

Gyönyörű haj?

Hetek óta kísérletezem, hogyan tüntethetném el VÉGLEG a fejbőrömön újra és újra megjelenő hámló, viszkető foltokat, eddig sikertelenül. Most épp a szódabikarbóna és a citrom párosítása az, ami ad valamiféle reményt, ha ez sem segít, akkor...

Aki(k)re büszkék vagyunk

Nem csak rá, hanem a többire is, de ma Kamilla volt az, aki gyönyörűen szavalt Arany és Wass verseket, énekelt Honfoglalást, táncolt moldvait, s még ezenkívül két versét is előadták. Mi pedig ott ültünk a közönség soraiban, törölgettük a könnyeinket, először csak titokban, aztán már az sem érdekelt, ha valaki látja. A műsor végén a gyerek is megjelent bőgve, mi pedig esetlenül próbáltuk vigasztalni azzal a hülye szöveggel, hogy nem is értjük a meghívóra miért nem azt írták rá: (gyermek neve) önálló estje.

A hétvége margójára

- Már ennyi az idő? Akkor lassan sietnem kell...

Elvesztek a szavaim

"Levélben próbálja meg ösztönözni az iskolák vezetőit és munkatársait a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM): énekeljék minél többen a Nemzeti Összetartozás Napján az Összetartozás Dalát. A lelkesítő államtitkári levél egyedülálló kezdeményezésnek nevezi a közös éneklést, egyben kiemeli, hogy a program kötetlen, “lehet otthon, baráti körben, iskolában, szervezetten, vagy szervezetlenül énekelni”, a lényeg, hogy minél többen énekeljenek. A minisztérium egyben arra is ösztönzi az iskolaigazgatókat, hogy a közös éneklésről minél több videofelvétel készüljön. Ezeket pedig “fel kell tölteni egy népszerű video-megosztó portálra, hogy ezen a napon határtalanul szóljon a dal”. A legjobban sikerült felvételek később majd megtekinthetőek lesznek amúgy a nemzetiosszetartozas.kormany.hu oldalon is."
(forrás: http://most.444.hu)

Ma már nem mertem

Tegnap este találtam rá a Diga Diga Doo-ra Big Bad Voodoo Daddy feldolgozásában, fél este erre táncikáltam idétlen pofákat vágva, miközben Zé a fejét csóválva konstatálta, hogy nem vagyok normális (mondjuk, ezt eddig is tudta). Ma az első dolgom volt újra meghallgatni, de csak miután Zé kitette a lábát a lakásból.

Perenne

Ezekkel a szavakkal fordult hozzám:
- Ha írsz, a mondat végére nem kell, hogy három pontot tegyél! Bár időnként úgy gondoljuk, folytathatnánk még a leírt gondolatot, de mégsem tesszük meg, mert ott a vége, ahová a három pontot tettük. Akkor minek oda az a három pont? Ugyanígy elhagyhatod a kérdőjeleket is egy-egy mondat végéről. Úgy érzed kérdezel, de ha jobban megvizsgálod, a kérdéseidben sokszor ott a válasz, ami már kijelentés. Akkor minek oda a kérdőjel?
Mindezt tette csak úgy egyszerűen... egyik éjjel álmomban.

Gerhard Glück

Gerhard Glück német képzőművésznek van pár alkotása, amikre rápillantva mindig elmosolyodom, mert szerintem Zével pont ilyenek leszünk húsz év múlva.

Lehet nincs igazam, de...

Időnként azt látom, vannak, akik az élet nagy igazságait szemük előtt tartva, azokat fennen hangoztatva keresik helyüket az univerzum örök körforgásában, pontosabban e mögé bújnak, hogy önnön esetlenségüket, szerencsétlenségüket, balfaszságukat elpalástolják legfőképp önmaguk elől, miközben nem veszik észre, hogy csak egyetlen egy dolgot felejtettek el: megélni azt az életet, ami nekik adatott, s ami mindvégig ott volt előttük, csak nem vették észre.

Azok a mutatóujjak

És akkor Zé felé nyújtottam a mutatóujjam, mire ő felemelte az övét, csókot nyomott ujjával az ujjamra, majd megsimogatott, utána az ujjam mögé rakta a sajátját, mire én behajlítottam az enyémet, s akkor beindult az a mocskos fantáziája, jól "megdöngetett" hátulról, majd "elém állt", lecsúsztatta az ujjam hegyét az ő ujjának középső ujjpercéhez, no komment... aztán egyszerűen csak elhessegetett magától, rajzolt a saját ujjával egy "kockát" magának két antennával és "leült" elé.
- Annyira ráértek - mondanák egyesek, pedig az egész nem tartott tovább fél percnél...

Kérem, én inkább nem leszek beteg...

Múlt hét péntek reggelén egészen biztos voltam abban, hogy még aznap leülök, s időt szakítva magamra írogatok egy kicsit. De aztán jött az a fránya szédülés azzal az iszonyatos hányingerrel, ami miatt a kórház sürgősségi osztályán kötöttünk ki, ahol megállapították, hogy valószínűleg jóindulatú helyzeti egyensúlyzavarban (bppv) szenvedek. Kaptam drága gyógyszert és használati útmutatást, milyen tornagyakorlatokat végezzek, ha már nem vagyok hajlandó benn maradni a kórházban egy infúziós kezelés erejéig. Így utólag azt mondom, hála Istennek, hogy így döntöttem, mert ma egy vizsgálaton kiderült, teljesen feleslegesen kapkodtam be a bogyóimat, a "valószínűleg" még sem állja meg a helyét. Persze ezt is csak a vizsgálatot végző hölgytől tudtam meg, mert a főorvos asszony az ambulancián csak pár szót odaböffentett az adminisztrátornak, mégis az mit írjon a papíromra, miközben ő a térden egyensúlyozva a homloktükrét, teljesen belemerült egy, a frissen szedett szemöldöke felett kidudorodó pattanás nyomkodásába.

Vihar

Először nem úgy tűnt, végül mégis elkerült minket.

Akác idén is

Szeretem az akác édes illatát. Szeretem forgatni, az ujjaim között pergetni a száradó virágokat. Szeretem a belőle készülő teát, s a szörp édes, szinte émelyítő ízét is. Szeretem az emlékeimet is, amit felidéz bennem ez az illat.

Elballagott a harmadik is

Azt gondoltam, minden egyes ballagást egyre könnyedebben élek majd meg, de nem. Mert tudom én, az az élet rendje, hogy idővel elhagyják a gyerekek a szülői házat, mégis...

Mit csinálsz?

Félix leakasztja a falról, majd elhúzza a fejem felett az órát.
- Kisfiam, TE mit csinálsz?
- Nézem, ahogy elrepül feletted az idő...

Négyes

Mióta megtudtam, hogy elmarad a holnapi pránanadis tanfolyam, azóta képtelen vagyok kiverni a fejemből, hogy miattam kellett így történnie.                                                                     

Közérdekű munka

Egész héten a családsegítő központ folyosóján üldögéltem és a telefonvonalakat kapcsolgattam ide,oda. Nem igazán kötötte le figyelmemet a munka, az odajárók személye annál inkább. Néha elcsodálkoztam egy-egy ember leírhatatlan egyszerűségén.
- A komáromit keresem, az annát, majd az anna megmonnya, az meg... Tuggya azt, az annát keresem, ő biztosan megmonnya nekünk és segít... majd ő megmonnya.
Próbáltam elmagyarázni, hogy várnia kell, foglaljon helyet addig, mert "az annát" nem érem el telefonon, de ő csak mondta, mondta csak úgy magának is. Miután leült, sem hagyta abba. Tekintetem megakadt az egyszerű fekete ruháján megpihenő vaskos ujjain, szerető, mégis otrombának tűnő mozdulatain, ahogy a leánykája felé nyúlt, néztem a fénytelen, semmibe meredő, üres szempárt, ami teljesen élettelennek tűnt. Annyira, de annyira sajnáltam ezt az asszonyt, aki épp most Annától várta a megváltó segítséget.

Darabjaira hullott

Csak ültem arcomat a kezeimbe temetve, éreztem, hogy valami összetört bennem. Ma sem tudom nevén nevezni, azt sem tudtam, hogy ott van, egyszerűen darabjaira hullott és azóta elveszettnek tűnik...

Nem írtam, mert...

Először arra fogtam, hogy egyszerűen magával sodort a tavasz. Ami igaz. Aztán arra, hogy szinte minden időnket a kertben töltjük, vagy a medvehagymásban virágok közt hasalva. Ez is igaz. Aztán meg arra, hogy fáj a hátam, ami miatt sokszor úgy érzem, még levegőt vennem is nehéz. Ez is igaz.
Mindennek pedig az vetett véget, hogy el kellett mennem egy orvosi vizsgálatra, ahol kiderült, mi okozhatja a hetek óta tartó hátfájást, az izmok fájdalmas, görcsös merevedését. Hazaérve, csak ültem magamba roskadva... Mert érzem napok, hetek, talán hónapok óta. Csak egyszerűen nem akartam foglalkozni vele. Valamiért azt gondoltam (akartam gondolni), a hosszúra nyúlt tél okozza minden nyavalyámat. Ez tűnt a legegyszerűbbnek. Pedig ezzel csak az időt húztam. Most pedig úgy érzem magam, mint akit arcon csaptak.
Semmi olyan bajom nincs, ami nem orvosolható. Egyszerűen csak össze kell(ene) szednem magam és...

Önvédelem

Zé azt mondta, ne keveredjek semmiféle verekedésbe, mert valószínűleg csúnyán össze fogom magam törni.
Ma megtanított arra, hogy vágjak állon valakit úgy, hogy az elájuljon. Az utolsó ütés egészen jól sikerült... Kicsit tartottam is attól, hogy ösztönösen visszaüt.

Visszautasítva

Azzal az indokkal utasította vissza az önkormányzat az egyszeri szociális segély kérelmünket, hogy mivel rendkívüli élethelyzet nem áll fenn a családban, ugyanolyan rossz helyzetben vagyunk, mint eddig, az átmeneti segély megállapításával úgysem oldhatnák meg a helyzetünket. Magyarán, minek segítsünk rajtad, előbb-utóbb úgy is megdöglesz kinyír a rendszer, kár lenne egy fillért is rád pazarolni.
A képviselő asszony azt mondta ma, nem úgy van az...

Sörgyári capriccio

A tavaszi szünet utolsó estéjének számomra idilli hangulatához el sem tudtam volna jobb filmet képzelni, mint a Sörgyári capriccio. Egyszerűen imádom Hrabal regényét, s a belőle készült filmet is.

Ezt kapd el

- Kitalálom, hogyan szeretném.
- Múltkor azt mondtad, hogy az ösztönös dolgok a legjobbak.
- Igen.
- Ez akkor nem ösztönös.
- De. Kitalálom, ösztönösen hogyan szeretném...

Ünnep után

Húsvét, Bolondok napja, Ráhel lányom huszadik születésnapja. Az ünnep az érzelmek különleges kavalkádjává alakult a mindig változó létszámmal, s megannyi információval, amit a gyerekek zúdítottak ránk.

Hurrá, havazik!

Bár felénk még csak az eső esik, az időjárási viszonyokat elnézve, valamint arra gondolva, hogy holnap szeretnénk csavarogni valamerre a környéken, csak rötyögök a Cavebeartől hallott beszóláson:
- Milyen jó, hogy egy órával később sötétedik, így több időnk jut a szánkózásra...