- Anya! Mit csináljunk? Itt állunk a megállóban és nem jön a busz!
- Hát nem is tudom. Fixi ott van?
- Elment megnézni, hátha lát valamit a dombnál!
- Mindenképp várd meg!
- Már jön is. Várj egy picit!
- Mondd, mondd, mondd!
- Keresztbe áll a domb oldalában a busz. Se előre, se hátra nem tud tovább menni!
- Azonnal gyertek haza, ne álljatok ott tovább!
Hát így történt, hogy ma egész nap a gyerekekkel voltunk, főztünk és sütöttünk, mint hétvégén szoktuk.
Igaz, hogy Zé már kora reggel felhívta a helyi tömegközlekedési vállalat információját, ahonnan készségesen tájékoztatást kaptunk arról, elindítanak egy autóbuszt, ami kerülő útvonalon érkezik felénk valamikor, de addigra már az összes tanárt felhívtuk, hogy nem tudnak elindulni a gyerekeink iskolába. Így mivel autóval nem mertünk elindulni, s a taxi sem járt felénk, a kölykök boldog örömmel nyugtázták, ma megússzák a tanítást, amit talán azért nem bánok, mert nem a mi buszunk volt az egyetlen, ami keresztbe fordulva állt az úton, arról a másik háromról nem is beszélve, amik egymásba csúsztak valahol a város túlsó felén, amin még csak nem is csodálkoztunk, hisz a városban egyáltalán nem tisztítják az utakat.
