Zé vissza se nézve ment ki a partra, a legkisebb is olyan furcsán nézett rám:
- Anyuka, te hány éves is vagy?
Hát törődjek én velük? Miért nem építhetek várat, ha már ennyire sekély a víz? Nem keltem fel, csak azért is csorgattam, építettem, ha egy-egy hullám el is mosta az elején a váram alapját. Aztán már a Fixi is segített, majd Zé is csatlakozott, mert a kíváncsisága erősebb volt, minthogy leheveredjen a fűbe az ásítozó, lustálkodó napozók közé. Erősítettük, magasítottuk, várfal készült a víz ellen, tornyokat építettünk az őröknek, vízi növényekkel feldíszített teraszt alakítottunk ki a szerelmeseknek. Aztán Zé és a legkisebb hullámokat "korbácsoltak". Szép lassan hullott alá az iszapfal, majd simult el a víz szintje felett szinte észrevétlen. Mi pedig halkan kántáltuk:
- Vár állott, most kőhalom, kedv s öröm röpkedtek...
Mert nem csak kreatívak vagyunk.