Jó volt a megérzése Szilviának, tizenkettőig valóban nyomtam az ágyat. Ő nem is hívott, bezzeg a mobil egész délelőtt csörgött, Zét hívogatták innen-onnan. Legszívesebben magamra húztam volna paplant, takarót, párnát, hogy csend vegyen körül, de dél körül feladtam, inkább kikászálódtam az ágyból és elvánszorogtam a fürdőszobáig. Ideje volt, hogy valami életet leheljek magamba, így egy jó forró zuhany után
neki is álltam főzni visszafeküdtem egy kis időre, hogy aztán tényleg hozzákezdjek a főzéshez.
Valami fránya vírus üthetett ki.
