Pablo Picassoval mindig úgy voltam, hogy jobb szerettem az életéről olvasni, mint a műveit nézegetni. Elismerem én a munkásságát, betéve tudtam annak idején a korszakait, műveinek címét is. Bár a Guernica elemzésétől a hidegrázás kerülgetett, mert minden tanár úgy vetette rá magát a témára, mintha a művésznek ez lenne az egyetlen alkotása.
Ma mégis épp ez a mű volt az, ami mosolyra fakasztott. Egy karikatúrán találkoztam vele, ahol a bejárónőre bízták a szoba takarítását. Káosz, majd rend mindenütt. Nem csak elgondolkodtam a két kép közti különbségen, de tovább is gondoltam azt elvonatkoztatva a mű eredeti mondanivalójától. Majd rákerestem Picasso többi művére, hátha... De nem.