Éreztem én már kora este, hogy valami nem stimmel velem. Míg pakoltam a ruhákat, időnként megszédültem, enyhe hányinger is környékezett. Gondoltam, nagy bajom nem lehet, mert senkinek nem tűnt fel, hogy alig állok a lábamon. Azt azért mégsem gondoltam, hogy az esti fürdésnél - talán a melegvíz hatására - alle cuzámmen távozik belőlem a mai ebéd. Még szerencse, hogy nem vacsoráztam.
Fürdés után leroskadva az ágyra még morfondíroztam egy kicsit, hogy most lefeküdjek-e, de mivel Zé rám se hederített, inkább úgy döntöttem kábítom magam még egy kis nu jazz-zel és nyelek nagyokat, hátha megúszom a folytatást... Nem mintha az érdekelne valakit is.
