Drága Zé!
Csak te tudsz olyan salátát készíteni, ami igazán kedvemre való. Mint az a múltkori is. Csíkokra vágott alma, félbevágott szőlőszemek, lilahagyma, apróra szeletelt füstölt sajt és sonka. Különlegesen pikáns volt. Aztán ez a mai is. A körtés. Isteni finom! Csak tudnám, miért gondolod azt, hogy mindegyikbe annyi méregerős paprikát kell tenned? Amitől úgy érzem, kilehelem még a tüdőm is. Képtelen vagyok bármire is koncentrálni, már lassacskán tüzet fogok okádni, mint ama többfejű a mesékben. Ég a szám, a nyelvem, nyelni is alig bírok. Drága egyetlen szerelmem, miért kell ezt tenned velem? Így próbálod felturbózni a boldogság-hormonjaim szintjét? Vagy csak szívatsz?! Bárhogy is próbálkozom, nem tudom megenni az salátáidat, pedig annyira szeretem azokat.
Hálás vagyok neked, hogy ennyit fáradozol miattam! Egy kicsit kevesebb paprikával készült salátáért épp ilyen hálás lennék ám! Persze az eddigieket is köszönöm! Hisz hogy nézne ki, ha meg sem köszönném őket... Tényleg isteniek!
És tudod, tényleg szeretlek. Mert ilyen vagy hozzám... Hogy még salátát is készítesz. Csak nekem.
