- Van itthon lekvár? - kérdi a legkisebb.
- Majd akkor, ha eszel a levesből - feleli Zé.
- Hahaha... - nevet fel gúnyosan Fixi, így jelezve Zének, mennyire veszi komolyan, amit mondott. Már indul a pinceajtó felé, mikor Zé utánaszól:
- Elvittem az összeset... Egyet sem találsz.
Erre Fixi magából kikelve üvölti, hogy "te mekkora bunkó vagy", leveszi a lekvárt a polcról, majd elsiet vele a konyhába. Próbálja kézzel lecsavarni az üvegről a fedelet, nem megy. Próbálja késsel, nem megy. Megáll, elindul, kezébe temetve a fejét gondolkodik. Zéhez ugye nem mehet, pedig ő fel tudná bontani. Bocsánatot kérni meg... Na azt nem.
Zé figyeli a szeme sarkából, egy idő után megszánja. Odamegy hozzá, majd egyetlen kézmozdulattal kinyitja az üveget.
- Na látod! Ha én most olyan lennék, mint te az előbb, akkor nem nyitottam volna ki!
- Ki kért meg rá, hogy kinyisd? - felesel vissza a legkisebb. Erre Zé, ahogy egyetlen kézmozdulattal lecsavarta, most úgy tekeri vissza az üvegre annak fedelét. Drága kisfiam pedig néz megdöbbenve, bután maga elé... Mire Zé újra megszánja.
