Én már nem is csodálkoztam a reggeli torokfájáson, igazán felkelni sem volt kedvem, nyögve-nyelve tápászkodtam fel az ágyból. Mindezek ellenére úgy tűnt, odafentről vigyáznak rám, a városban mindenhol fél órán belül végeztem, míg Édus a Fiatal Középkoros Régészek Országos Konferenciájának egyik előadásán üldögélt, de rá sem kellett sokat várnunk, így siethettünk haza.
Zének szoktam mondogatni, olyan ő nekem, mint egy tündérherceg. Hát ma csakugyan, egész délután sürgött-forgott a konyhában, hogy a kedvünkre tegyen, míg én az ágyba beájulva "gyógyultam". Semmi nem ért el hozzám a külvilág zajaiból, pedig húst kloffoltak, porszívóztak. Annyira emlékszem csak, hogy Édua bejött telefonálni, néha válaszoltam is neki valamit, pedig nem én voltam a vonal túlsó végén...