Elengedtem a tizenhat éves lányomat élete első, HÁZI BULIjára, aminek eredménye az lett, hogy arra sem emlékszik, mit ivott és mi zajlott körülötte, aminek következménye annyi, hogy elveszítette a barátját* a saját hülyesége miatt . Hát tanulság volt ez mindkettőnk számára. Ő talán mégis fájdalmasabban éli meg, és elgondolkodik azon, megérte-e "nagylánynak" lenni.
Mit tehet ilyenkor a szülő? Beszél és beszél, a gyerek meg duzzog és hallgat, aztán valamikor belátja...
*azóta már kibékültek
