Apukámat már gyermekkorunkban elfogadtuk elvarázsolt matematikusként. A gyermekeim is így szeretik, időnként kedves, mosolyt fakasztó történeteket mesélve emlegetik a saját, különös világában élő nagyapjukat. Ma épp a nagylányomtól hallottam egy ilyet, aki tegnap töltötte be huszonkettedik életévét. Ezekkel a szavakkal hívta fel őt a nagypapa:
- Édua, én hívtalak egy hetvenes számon, aztán egy másik telefonszámon is, de valahogy egyik sem volt jó! Boldog születésnapot neked és ne vegyél lengyel nápolyit most a tescoban, mert mérgezett. Benne volt a híradóban...
