Zé valamelyik nap megkérdezte, hogy fogom felvenni a nevem, ha összeházasodunk. Nem szeretnék "né" lenni. Nem szeretném mindkettőnk nevét, s csak az ő vezetéknevét sem használni. Éreztem, hogy kicsit megbántódott. Hiába vigasztaltam, hogy így legalább nem kell kicserélni az irataimat, nem kell végigállni a sort egy hivatalban sem névváltoztatás ürügyén...
Valamiért ez nagyon sokat jelent a férfiak többségének. Többet, mint az ujjainkon hordott karikagyűrű.
