- Zé, szeretnék beszélni veled!
- Mondd szívem!
- Szóval van az a komód, amit vettünk az éjjeli szekrényem helyére...
- Igen?
- Tudod, hogy nagyon tetszik és szeretem. Azt is, hogy fehér. Csak épp aludni nem tudok, mióta itt van. Valamiért olyan bezártságérzésem van, hogy ott magasodik mellettem. Haragszol?
- Dehogy! Nézz másikat!
- Néztem, kettőt... használtak, de gyönyörűek. Fából készültek, textil betéttel. Nem kerülnek sokba.
- Mennyi az a nem sok?
- Hat. Sok?
- Darabja?
- Nem, a kettő.
- Tényleg? Hol vannak?
- Valahol a világ végén egy kis vas megyei faluban.
A két kis szekrényke egy kis kerülővel érkezett hozzánk (mint utólag kiderült) Ausztriából. Először úgy gondoltam, lefestem mindkettőt fehérre, de annyira szépek, hogy inkább nem nyúlok hozzájuk.