2015. július 26.

Csodálkozás van

Álmélkodva kérdezgetik, hogy most tényleg felvettek engem a főiskolára, oda fogok járni negyvenhat évesen, s mi lesz utána? Én meg nem igazán tudok mit válaszolni erre, mert hogyan is mondhatnám el: valahonnan jött egy leheletnyi gondolat, amiről úgy éreztem, ez jó lesz, gyorsan megnéztem a szakokat, az egyikre rábökve éreztem, hogy ez az, volt két napom a jelentkezési határidőig, gyorsan elintéztem mindent, s nem foglalkoztam az egésszel hónapokig, még pontokat nem számolgattam, mert úgy voltam vele, ha fentről jött a súgás, akkor úgy is meglesz és meglett.

Most nézem a fiatal lányokat, akikkel együtt fogok járni, s hirtelen olyan öregnek érzem magam hozzájuk, s nem is tudom, hogyan lesz ez az egész...