Már több hete elhatározta, hogy csendes háborút vív mindannyiunkkal, dacolva mindenkivel és mindennel, nem jelezve, hogy nem jön haza időben, esetleg csak másnap, semmit nem megosztva velünk, hogy aztán az orrunk alá dörgölje, mi nem tudunk róla semmit.
Nem szeretek háborúzni, a kedvéért sem fogok, így tegnap megkérdeztem tőle, eljön-e velünk vasárnap strandolni a Balatonra. Mire ő:
- NEM. A beszélgetésünk után nincs kedvem.
Na, most jól kiszúrt...
Megtanultam az évek folyamán, ha valaki menni akar, legyen akár szó a saját gyermekünkről, el kell engednünk akkor is, ha úgy érezzük, beleszakad a szívünk. Ezt ő még nem fogta fel... s még mindig azt hiszi, anya úgyis mindenáron... de nem. S nem azért, mert nem szeretem, hanem pontosan azért, mert igen.
