Amikor több hónap után felhívod az egyik állítólagos "barátodat", mert a közelben jársz és a hívásodra válasz csak annyi:
- Most zavarsz.
Nem vártam semmi különöset, csak valami intelligens választ, ha épp nincs is ideje, mondjuk: ne haragudj, most nem érek rá" vagy "pillanatnyilag elfoglalt vagyok". Megint hülye voltam, mert még én szabadkoztam és nem azt válaszoltam: húzzál a sunyiba... tahó. Vagy mégsem... Azt hiszem, így volt jó. Békesség mindenekelőtt. S mert vannak kapcsolatok, amiket le kell zárnunk.
De volt, ami kárpótolt, ami igazán feldobta a hétvégét: találkoztam egy osztálytársnőmmel, Timivel, aki vendégül is látott minket, közben persze folyt belőlünk a szó, cseverésztünk mindenféléről, mintha folytattuk volna, ahol harminc éve abbahagytuk.
Hálás vagyok ezért a találkozásért...
