Tegnap Zé ágyba parancsolt, mert még a járás is nehezemre esett. Kilenc körül hallom ám, hogy valaki alig hallhatóan lépked a lakásban, mintha épp felmérné a terepet. A szívverésem pillanatok alatt duplájára gyorsult, a szemeimmel valami leütésre alkalmas tárgy után kutattam, mikor eszembe jutott, hogy Petra lányom is itthon van, s épp orvoshoz készülődik.
Zé szerint a kinézetem egy rossz életű drogoséra hajaz leginkább.
Tényleg én vagyok az egyetlen főiskolára járó, aki parázik, mert két napot kihagy a suliból?
Nem nyugodtam meg azok után sem, hogy a csoporttársam küldött egy fotót óráról, miszerint nem kell aggódnom...
