Míg a többiek a Star Wars premierjén ültek (Petra karácsonyi ajándéka Zének), én a fodrásznál, aki épp pár szőke tincset varázsolt a hajamba. Miután végeztem, elsétáltam a Plázába, leültem az egyik bejáratnál, közben Éduával elmélyült beszélgetést folytattunk telefonon. Valamikor ksőbb észrevettem, hogy van egy bejövő hívás, így gyorsan elköszöntünk. Aha, nem egy volt... hét. Zé. Áhhááá, vége a filmnek, azért sétáltak el annyian mellettem az előbb.
- Szia szívem! Te hol vagy?!
- Itt ülök a Plázában és várlak titeket!
- De kicsim, mi már itthon vagyunk!
- Otthon? Otthon??? Látnom kellett volna titeket!
- Hol ülsz?
- Itt középen. Tudod, ahol vannak ezek az izék, így körbe... A bejáratnál.
- Jól van szívem, ott mentünk el mögötted pár perce, csak gondolom, annyira locsogtál megint valakivel.
- Éduával beszéltünk. Fontos dolgokról.
- Milyen fontos dolgokról?
- Ó, te ezt úgy sem értenéd...
- Na jó! Inkább azt mondd meg, hová menjek érted?
- Hát itt ülök a Plázában...
