Lélekben nagyon készültem a szombat estére, az utolsó napunk volt kettesben... Zé rebesgetett is valamit, halványan sejtette, mire készül... Aztán volt Kisvárosi gyilkosságok, Poirot felügyelő meg még focimeccs is... Én pedig a szobámban ülve apró-cseprő dolgaimmal foglalkoztam, miközben a gondolataim színes, gömbölyű álmokká nőtték ki magukat, ott lebegtek előttem a félhomályban az olvasó lámpa fényénél, majd földet érve szétpukkanó buborékként elenyésztek a szoba sarkainak sötétjében.
Tudom, mi nők örökké csak elégedetlenkedünk...