Mindjárt fél négy, valahol a távolban megszólal az első kakas. Üldögélek az ágy szélén, képtelen vagyok elaludni. Nézem, ahogy a szomszéd udvarán felaggatott lámpa fénye bevilágítja a a teraszt. A fenyőfa ágainak hosszúra nyúlt árnyéka rávetül a hálószoba függönyére, ahogy az ablakra ragasztott, ott feledett hópelyheké is. Lágyan egymásba simulnak. Olyan, mintha saját, titkos karácsonyfám lenne a nyári éjszakában.
