Vannak nők, akiket nem értek. Miközben egyre inkább vágynak az érintésre, simogatásra, kényeztetésre, arról panaszkodnak, mennyire érzéketlenek és megbízhatatlanok a
férfiak pasik. Sajnálom őket, mert látom, legtöbbször ők is hibásak.
- Jó napot kívánok! - mondja a
férfi pasi.
- Dughatunk... - felelhetné akár ezt is a nő.
A legtöbb
férfi pasi számára már az első gesztusból lejön, hogy kihasználhatja-e a másikat. Mondhat az bármit, nézhet bárhogyan. Az első randi arról szól, hogy valahol megisznak egy üveg üdítőt, beülnek az autóba, megállnak egy félreeső helyen (persze csak véletlenül keverednek oda), aztán a
férfi pasi számára legrosszabb esetben a nő "kezébe veszi a dolgokat". Ha a hölgynek szerencséje van, akkor a hímnemű még haza is fuvarozza. Szegénykém pedig a történtek után hetekig várja a telefonhívást, hátha lesz második randi, amikor neki is jut a jóból.
Sajnálom az ilyen nőket, mert úgy gondolom, alapvetően az önértékelésükkel, önbecsülésükkel van probléma. S minél többet alázza meg őket a másik nem, ők egyre "odaadóbbak" lesznek.
Jó esetben egy idő után felébrednek és megpróbálják összedni magukat. Reálisabb képet festenek magukról, a másik nemről. Talán még társra is lelhetnek. Rosszabb esetben folytatódik a játék, miközben ők egyre megalázottabbá válnak, mert már egy jó szó is elég lesz ahhoz, hogy bármit megtegyenek a másiknak.
S most kiáltanám:
- Csajok, értékesebbek vagytok ti ennél! Nézzetek már bele abba a tükörbe!
Hisz amit engedtek, annyi fog veletek megtörténni.
