Nem tudom, mi történt velem. Már akkor borzasztóan rossz érzés kerített hatalmába, mikor megláttam azt az embertömeget a papír és írószer üzletben. De muszáj volt bemennem megvásárolni a hiányzó holmikat a suliba! Épp a grafit ceruzák közt válogattam, mikor éreztem, ahogy szinte egyik pillanatról a másikra kiver a veríték. Beszélni sem volt kedvem. A kígyózó sorban állva már szinte minden erőm elhagyott, mikor Kamilla lányom szinte megrökönyödve nézett rám:
- Anya, te nagyon rosszul nézel ki!
Akkor már hányingerrel is küszködtem. Végül Zé parancsolt ki az üzletből, én pedig nem nézve senkire, siettem a kijárat felé. Szinte megváltás volt a friss levegő. A soron következő bevásárló központból ugyanígy menekültem.
Pánikroham? Még sosem éreztem ilyesmit.
