Igen, igen... büszke vagyok rá

Édua holnap utazik Sepsiszentgyörgyre. Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyik konferenciáján vesz részt, mint előadó.

Kicsit dicsekvős:
Épp ma reggel mesélte, hogy az egyetemi tanulmányi rangsorban hetedik helyen szerepel, ami nem kis dolog.

Majd holnap

Ma többször is kísérleteztem az íróasztalom rendbetételével, mindhiába.

Kétkezi munkások

- Kerestél már munkát magadnak?
- Kerestem? Arra gondolsz, hogy mindennap átrágom magam a hirdetéseken? Valahol tudva azt, hogy úgy sem lesz semmi...
- Hát ez az. Én bizony senkinek sem dicsekszem azzal sem, hogy a vejem hol dolgozik.
- Nem értelek.
- Mennyire égő, hogy egy fémhulladék átvevő telepen dolgozik valaki.
- Miért égő, ha valaki akárhol is, de dolgozik?
- Te ezt nem tudhatod. A mi köreinkben mindenki gyerekének diplomája van vagy külföldön dolgoznak.
- Nekem sincs diplomám. Akinek van, az sem vagy csak nagyon nehezen tud elhelyezkedni.
- Hát ez az...
- Nem lehetsz ennyire sznob. Te sem épp egy diplomással élsz együtt... (meg sem hallja)
- Te ezt nem értheted... mert az ismerősök...
- Kit érdekelnek az ismerősök? Büszke vagyok rá, hogy miattunk egy ilyen munkát, sőt ennél keményebbet is elvállalt. Pedig járt főiskolára. Tisztelem a barátainkat is, akik ötven évesen,  főiskolai végzettséggel állnak be a szalag mellé, hogy eltartsák a családjukat. Mindenkit, aki becsületesen dolgozik... Teljesen mindegy, hogy van diplomája vagy nincs.
- Nem értheted ezt...

Eszembe jutott egy videó a kétkezi munkásokkal kapcsolatban.

Sokan lenézik a kétkezi munkást, pedig nélkülük éheznének, szomjaznának, nem lenn hol lakniuk... sorolhatnám.
Sokan lenézik a kétkezi munkást, mert érdes a tenyere, koszos a ruhája és kopott a bakancsa.
Sokan lenézik a kétkezi munkást, mert azt gondolják róluk, mennyire buta. Kevesen tudják, hogy sokuk tudása, műveltsége felér egy diplomáséval. 
Sokan lenézik a kétkezi munkást, mert fizikai munkát végezni ma már egyszerűen csak: ciki.

Újra...

... Félix fiam.
- Nagyon nincs kedvem suliba menni. Itthon maradhatok?
- Tudod, ez nem kívánságműsor.
- De annyira nincs hozzá kedvem. És még egy fogalmazást is meg kell írnom...
- Mi a címe?
- A lustaság.

Öltözz fel

Milyen jó, hogy Zé kiráncigált a lakásból, mert én inkább maradtam volna itthon a borongós, szürke idő miatt. Még egy pillanatra az is átfutott az agyamon, hogy most el kéne bőgnöm magam, hátha az meghatná, de inkább csendesen, magamban morgolódva felöltöztem. Az az egy vigasztalt, hogy útközben be kellett ugrania a Jyskbe valamiért. Míg keresgélt a polcok között, én jobbra-balra ténferegve, kedvetlenül nézelődtem, aztán megláttam egy párnát az egyik polcon, úgy megörültem a vidám színeinek, a tavaszt idéző hangulatának, hogy magammal cipeltem az egész üzleten.
A párnát megkaptam.

Egyébként csodálom Zét, hihetetlen toleranciával viseli a rózsamintás dolgokért való rajongásomat. 

Meghívás

Kiléptünk a házi csoportunkból, mert több hónapnyi próbálkozás után sem találtuk meg a közös hangot annak vezetőjével. Tegnap dél körül kaptuk pásztor Jánostól az sms-t invitálva bennünket a saját házi csoportjába:
" Hcs ma este ...-nél lesz. Móra F. u. 38. Szeretettel várunk! Téma: az igaz ember igaz tettei."
Beütöttem a Google keresőjébe a címet, elmagyaráztam Zének, hogy juthatunk oda a legrövidebb úton. Kis ház a város szélén. Furcsálltuk ugyan a nagy csendet, s hogy egy jármű sem áll a ház körül, de mivel a kapu nyitva állt, így betolattunk. Szerencsére a hatalmas sártól esélyem sem volt kiszállni az autóból. Egyszer csak Zé felkiált:
- Te, ezek nem ők!
Rátaposva a gázra kifordult az udvarról, nagy sebességgel végig száguldott az utcán, majd megállt.
- Nem értem... Úristen! Ezek vadidegenek voltak. Kik voltak? Vissza kell mennünk, már elindultak kifelé.
Megfordultunk, megálltunk a ház előtt, a ház tulajdonosa már ott állt kissé becsiccsentett állapotban az út szélén.
- Na, bökjék már ki, kit keresnek! Mi járatban vannak errefelé?
- Elnézést, de ezt a címet adták meg! T. Tamást keressük!
- Itt olyan nem lakik! De még az utcában sem!
- Az nem létezik. Nézze, ez a cím áll az sms-ben!
- Mondom, nem lakik errefelé ilyen...
- Akkor elnézést a kellemetlenségért!
Rögtön nyúltam a telefon után.
- Szia Tamás! Milyen utcában laktok?
- Váci Mihály.
- De harmincnyolc?
- Igen. Miért, hol vagytok most?
- Majd János elmeséli neked, hol vagyunk.
Ej, pásztor János, még jó, hogy nem lincseltek meg bennünket! Nem mindegy ám, hogy költő vagy író. Az sem, hogy melyik.
Persze, mikor elmeséltük a történteket, mindenki szakadt a röhögéstől...

Meggyes pite

Ezentúl csak pitéket fogok gyártani...

Tészta: 300 g liszt, 1 evőkanál cukor, 1 csipet só, 175 g puha vaj, 6 evőkanál hideg víz.
Összegyúrom, egyharmad-kétharmad arányban elosztom, hűtőszekrényben egy órát pihentetem.
A fenti pite tölteléke: A meggyhez (fagyasztott volt) cukrot kevertem, mikor levet engedett, azt leöntöttem róla és összekevertem egy vaníliás pudingporral. Felforraltam és beletettem a meggyet. Így elkerülhető, hogy a töltelék folyós legyen és a tészta sem ázik el. Pudingpor helyett sima kukorica keményítő is megteszi, sőt... 

Pedig mennyire lényegtelen

Félix fiam megosztott egy koccintós, poharas fotót a fészbukon ezzel a szöveggel :
"Ezt anyámra! Aki mindig jó nokedlit szaggat a pörkölthöz!"
Azóta ilyenek járnak a fejemben:
- a gyerek szereti a főztömet,
- így próbálja kifejezni a megelégedettségét,
- jobban szereti a pörköltet nokedlivel, mint gondoltam,
- régen volt pörkölt,
- (fentiből adódik) pörköltet akar enni,
- nincs megelégedve a pörköltemmel, csak a nokedlivel,
- valami célzást akar ezzel tenni a főztömre,
- nem szereti, ahogy főzök,
- az egész nem jelent semmit, csak poénból tette fel, bele sem gondolva abba, hogy ezen fogok agyalni.

Kérdés

Vajon az én férjem az egyetlen, aki zuhogó esőben áll neki autót mosni a szabad ég alatt? S még élvezi is...

Máté itthon

- Három macska van? Nem értem... Most ti macskákkal próbáljátok kompenzálni a hiányzó gyerekeket? Pont hárman nem lakunk már itthon...
- ... (síri csend)

Kedvenc hely...

...kedvenc póz.

Szóvá tették a többiek, sőt mi több, nem tetszésüket fejezték ki, hogy kivételezek a macskámmal. De kérem! Az ő macskájukkal kivételezzek? Nem is értem őket.

Álom

Annyi vadgesztenyét szedtem álmomban, hogy mikor felébredtem, hirtelenjében azt hittem, ősz van.

Kezdődik

Behívtam a kandúr macskákat, hogy megetessem őket, erre Zsömi felcsapta a farkát, furcsa hangokat hallatott, és elkezdett jobb-balra tekeregni a konyha szőnyegén. Zével döbbenten bámultuk, mi is történik, mintha sosem láttunk volna ilyet, (s ílyen közelről valóban nem), majd egymásra nézve grimasszal az arcunkon kiáltottuk:
- Fúúúj!
Persze, hogy röhögésben törtünk ki, hirtelen rájöttünk, mi is okozta Zsömi viselkedésének változását az elmúlt napokban , e közben ő végigkergette a két kandúrt a konyhán, azok bemenekültek az asztal alá, ő pedig előttük csúszott, mászott, míg pontot nem tettünk a dolog végére azzal, hogy a fiúkat kitessékeltük a házból.

Utána "kétségbeesett szülőként" egész este a hogyan továbbon gondolkodtunk. Egy almot mindenképp szeretnénk, de nem most.

Újra

Mert vannak dolgok, amik simogatják az ember lelkét:
"Együtt beszéltük meg Nóri, Laci, Ildi és én, hogy "kihasználjuk" a tehetségedet, ha kapható vagy erre. Annyira precízen, értően, odafigyelve csináltad. Van összehasonlítási alapunk." (Zsolt)
Talán márciustól egy kis munka... újra.

Valentin nap

Mivel nem szeretjük az ilyen mondvacsinált ünnepeket, Zé nem is próbált meglepni semmivel... Gondoltam én.

- Anya, kaphatok egy kis zsebpénzt?
- Mire?
- Bemennék a városba.
- ???
- Hát úgy gondoltam, vennék valamit Valentin napra... magamnak.

Ajj, de jó kis szabadnap

Zé csak kis időre szaladt el reggel, jókedvűen búcsúztunk egymástól. Mikor húsz percnyi távollét után hazaért, kibírhatatlannak tűnő görcsök közepette, jajveszékelve talált rám (mármint én jajveszékeltem ugye) a nappaliban. Láttam az ijedtséget a szemeiben, amik egy pillanat alatt megteltek könnyel... Szóval a napunk röviden: mentő, sürgősségi, infúzió, röntgen, ultrahang, vizsgálatok egész sora. Minden eredmény negatív. Állítólag vesegörcs, talán homok okozta. Csak találgatnak.

Estére belázasodtam.

Egy próbát talán

Édus halkan, mintegy mellékesen mormolta a telefonba:
- Azért eléggé hülyén érzem magam, hogy épp én segítek a saját anyám főiskolai felvételijének beadásában.
Végül is, megértem őt. Tényleg nem szokványos... S holnapra akár meg is gondolhatom magam.

Bagoly mondja...

- Szia anya! Akkor kitölteném a hiányzó adatokat!
- Ok. Mi az, amit nem tudsz?
- Hol születtél?
- Ööö... Nem tudod, hol születtem? Szeged.
- De tudom. De biztos, ami biztos...
- Hát ez nem változik, tudod ez nem... Szegeden születtem.
- Anyja neve?
- Nem tudod a mami nevét?
- De. De ide most hogy írjam a nevét?
- Ok. A leánykorit. Tudod, ilyenkor mindig a leánykorit.
- Biztos?
- Biztos.
- Jó. Zé adatai kellenek még.
(...)
- Anya! Egyébként azt az űrlapot, amit kinyomtattál, se Édua, se Zé nem jó helyen írták alá.
- Igen, utólag jöttünk rá, de így is elfogadják nyugi!
- Képtelenek vagytok kitölteni egy hivatalos iratot!
- Aha... Képtelenek. (széles vigyor)

Szingli

Félix:
- Én csak azért vagyok szingli, mert senki nem érdemel meg!

Az autentikusság performansza

Persze, hogy büszkék vagyunk rá. Több egyetemi tanár, kutató és egyetemista, köztük nagylányom publikációja a Gondolat Kiadó gondozásában megjelent Mindennapi élet című tanulmánykötetben.

Vidéki dicsekvős

Felénk akkora hó esett, hogy van, aki a teszkóba is traktorral ment vásárolni.

Az...

... amikor tudod, hogy egy nehéz nap elé nézel, aztán valahogy pörög minden, épp csak villanásnyi időd van rácsodálkozni a zuhogó hóesésre, aztán a végére érve a rengeteg elintéznivalónak még a lányokkal is jut idő befutni egy röpke ebédre valahová. S bár hazaérve, a többiek szedik a lábukat a térdig érő hóban, hogy mielőbb beérjenek a lakásba, te hátramaradsz, élvezed a az arcodba hulló pelyheket, az egész tájat beborító fehérséget. Este a kanapén ücsörögve, a pléd körülölelő melegségében pedig azon elmélkedsz, hogy ami tegnap még reménytelennek tűnt, megoldódni látszik, pedig még igazán nem is tettél érte semmit...

Havazik

Újra esik. Valamiért örülök, hogy hóban botorkálós lesz a napunk, s nem a monoton szürkeség köszön vissza ránk mindenfelől. Nézem a legkisebb iskolalátogatási igazolását. Bölcsesség kezdete Általános Iskola... Persze tudom, Dávid zsoltára: A bölcsesség kezdete az úrnak félelme...
„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.” (Jakab apostol levele 1. fejezet 5. vers)
Legyen ez mára...

Magyarország, én így nem szeretlek

Ősszel már egyszer zárolta a nav három-négy napra a folyószámlámat levonás - ingatlan vásárlási illeték: az extől a nevemre átkerülő hitel miatt kellett megvásárolnunk papíron az ő ingatlani hányadát -  miatt, akkor úgy voltunk vele, a tartozás az tartozás, előbb-utóbb elkerülhetetlen a kifizetés, ha telik rá, ha nem. Hozzátartozik a dologhoz, hogy ezt megelőzően hónapokig jártunk a nav nyakára, kértünk mentességet, kértünk részletfizetési könnyítést, sírtunk, könyörögtünk, hogy találjunk valami megoldást, ami mindkét fél számára kedvező lehet. Mindegyik kérelmünket elutasították, indokolva azzal, hogy a családi pótlék, a tartásdíj, és a felnőttkorúak aktív ellátása bőven fedezi egy ekkora család megélhetését. Zé akkor még papíron nem is volt a család része.
Most meglepetésszerűen egy teljes hónapra zárolták a folyószámlám, ami azt jelenti a nav hiába vonja le a ráérkező családi pótlékból, tartásdíjból a neki tetsző összeget (több, mint ötven százalék), a maradék pénzünkhöz nem juthatunk hozzá.
Szóval, Magyarország... eddig sem, de most még inkább nem szeretlek.

Beszéltem ügyvéddel, nem a mi esetünk az egyetlen, gyakorlatilag mindenkivel ezt műveli a cég. Elutasít és inkasszóz. Számláról, mert így megteheti, hogy olyan juttatásból is levonjon, amiből egyébként nem tehetné meg.

Teszt

Amikor a terhességi teszten a függőleges csík mellett egy arra merőleges jelent meg, nem igazán tudtam mire vélni, most akkor ez mit is jelenthet?

Félix fiam

Petra: Anya, ha mérges vagy, te is mindig azt mondod, hogy takarodjak a szobámba!
Én: Nem, én azt szoktam mondani, hogy húzzál befelé a szobádba!
Félix: Nem értelek anya! Akkor minek sikonyálsz állandóan, ha a hajadnál fogva be akarlak húzni a szobájukba?

Pár perccel később, miután Petrust megkérem valamire, s ő tovább üldögél az ágyon, Félix felpattanva a fotelből kifakad:
- Vedd tudomásul, hogy az apád vagyok! Mi itt nem tűrjük el ezt a viselkedési formát! Takarodj be a szobádba! Ha akarod, anyádat is utánad húzom!
Majd lehajtott fejjel, a röhögést épp csak visszafojtva átsiet a nappalin:
- Szétvet az ideg ettől a lánytól...

Kegyetlen vagyok-e?

Telnek a napok, pakolok, rámolok, takarítom a lakást a macskák után. Bár a háromból már csak egy van benn, miután Gróf Cickafark Oszkárt (lecsúszott grófi családból származó szélhámos a jelleme alapján - szinte erőszakosan hízelkedő és rendkívül pofátlan), alias Vadócot tegnap úgy kipenderítettem a lakásból, miután harmadjára szedtem ki a mosogatóból, hogy a lába sem érte a földet. Ma még tettem egy próbát, hátha ért valamit a tegnapi kilakoltatás, beszórtam liszttel a konyhapult szélét két helyen is, aminek köszönhetően most az egész konyhapultom és tűzhelyem lisztes macskalábnyomokkal van teli. Így aztán Cickafark Oszkár most újra a hóval barátkozik odakinn.

...

- Félixkém, ha legközelebb kenyeret is teszel a macskák kajájába, akkor sokkal kisebb darabokra...
- Anya, tudtad, hogy a rák halálos?
- Igen. Miért???
- Mert, ha valakibe bele vág az ollójával, annak kilyukadhatnak a belei.

Édus

Hogy mindenkit megelőzzek, már korán reggel megcsörgettem beleharsogva a telefonba:
- Szia! Boldogságos születésnapooot!
- Köszi! Szevasz! - válaszolta álmos hangon röviden, tömören, majd kinyomta a telefont.

Akár sírhatnék is

Mocsk... Nagyon kezd elegem lenni abból, hogy a cicákok úgy gondolják, hogy a mi lakásunk egy, az ő számukra kialakított kalandpark.

Végre

Újabb OKJ-s vizsga kipipálva. Naná, hogy jeles eredménnyel.

Holnapi vizsga

A huszonöt tételből van valami sejtésem az első tizennégyről. Ahányszor ez tudatosul bennem, mindig eszembe jut az is, hogy a tanfolyamot nyolc általánost végzetteknek hirdették meg.

Kamasz

- Az osztályból kivel vagy jóban a lányok közül?
- Ööö... Ja.
- Hm?
- Hát ennyi.

Most akkor öregszem?

Idén alig kívántam valakinek boldog új évet, valamiért jelentőségét vesztette nálam ez az "újévesdi", nem szeretnék egy éven belül megvalósítandó terveket sem, nem ígértem meg magamnak és másoknak sem semmit, s az sem érdekel, hogy megint elsuhant egy év a fejünk felett. Hisz csak mennek a napok tovább, ahogy eddig is, mellesleg nem azért szeretnék bulizni, kötelezően jól érezni magam, mert az év utolsó napja van, nem azért szeretném, hogy rendben menjenek mások és a magunk dolgai, mert új esztendő jön, hanem szeretném ezt kívánni minden napon mindannyiunknak. Valamiért így érzem jónak most.

Akire büszkék lehetünk

Nem szeretnék én elmacskásodni, s csak róluk beszélni, de amikor beengedem a legidősebbet, megsajnálva a panaszos nyávogás miatt, az meg beérve a lakásba, ráfúj a kisebbekre és feléjük is kap, pedig azok csak barátozni akartak, s ekkor megjelenik a színen a bátor és hős Cseppke, akik haragos morgással és hangos ugatással a bejárati ajtóig üldözi a "főherceget", majd megnyugodva, hogy jól végezte dolgát, boldogan, csillogó szemekkel, a helyére fekszik. Na kérem, ez a mi kutyánktól már valami.

Öröm van, boldogság

Zsömi hazajött.

Az van

Épp fizetünk az Aldi pénztáránál, mögöttünk hatvanas éveikben járó házaspár várakozik. Egyszer csak az idős úr a polc felé nyúl, majd a feleségéhez fordulva megkérdi:
- Van otthon elég óvszer?
Mire a feleség megnyugtatólag:
- Az van.
Hát, feladták a gondolkodnivalót...

Sosem lesz vége...

Tudom én, hogy a macska, úgynevezett "fogyóeszköz" a háznál, mégis hetek óta nyomaszt Zsömi eltűnése, mióta tudom a "hogyan történt"-re a választ, időnként még elkeseredett, tehetetlen dühöt is érzek. A szomszéd bácsi látta, amint egy vén szipirtyó, büdös banya, idős asszony magához édesgette, a táskájába gyömöszölte, majd elsietett vele. Hát lenne egy-két keresetlen szavam...

Szóval tegnap megint a kezünkbe nyomtak egy cicust, nekem nem is igazán tetszett, mégis úgy megsajnáltam a hülye csontvázforma, ijedt fejét, hogy elhoztuk (apuka úgy néz ki, mint Garfield). Ma ráadásul kiderült róla, hogy fiú. Igazi vörös vadóc, nem szokott emberkézhez. Tegnap este Zé fel akarta venni a fotelből, mire a macska ráfújt, jól felhúzva ezzel Zét, aminek bizony csetepaté lett a vége, naná, hogy a macska került ki belőle győztesen. Gondoltam, most aztán Zé egy életre elásta magát előtte, ma mégis Vadóc volt az, aki egy váratlan pillanatban felugrott a kanapéra, majd Zé nyakába fúrta magát. Nesze nekem macska...

Az év utolsó napján

Fekete karácsony, sáros a lába... Szó szerint, mert huszonötödikén eső esett felénk. Miután elutaztunk anyukámékhoz, itthon ugyan leesett az idei első hó, de hiába vártuk az Alföldre, csak a hideg érkezett meg. Így aztán hazaérve, nem törődve a mínuszokkal, egészen Fonyódligetig csábultunk az év utolsó napján, hátha részünk lesz egy kis téli csodában.

A karácsony margójára

Minden évben elhatározzuk, hogy nem lesz rajtunk úrrá a rohanás így karácsony tájékán, de valahogy mindig elkap minket... Zé a nappali kanapéján ájul el esténként, jómagam is sokszor úgy érzem, épp csak bemászni van erőm az ágyba. Na, majd jövőre.

Eljutottam odáig...

... hogy kinéztem. Mivel a meglévőnek egyszerűen szétporladt a sütője. Zanussi ZCK55201WA névre hallgat. Csak el ne felejtsem. Igazából villanyos indukciósat szerettem volna, de horribilis az összeg, amibe kerül.

Cicák

Délelőtt az utcán meglátva még a kisebbik után szóltam (nem mintha értené, amit mondok), hogy ne kóboroljon el messzire, míg távol vagyunk. Már csak azért is óva intettem ettől, mert Zsömi hülye mániája autók alá elbújni. Hazaérve Nudli futott elém, de egyedül. Beengedtem melegedni, várva, hogy a kicsi is megjelenik, hisz mindig együtt lógnak, de nem... azóta sem került elő. Egyáltalán nincs jó kedvem. Nem szeretném Zsömit fogyóeszközként elkönyvelni.

Egy óra múlva

- Szia apu!
- Szia! Mi újság veletek?
- Igazán semmi különös.
- Jó, akkor majd egy óra múlva visszahívlak.
- Egy óra múlva?
- Most nem érek rá.
- De, hát te hívtál!
- Jó, de most nem érek rá... Hát nem érted?
- Hát nem egészen, de jó. Persze.
- Majd egy óra múlva hívlak.

Nem az én napom a mai.

Ez azért...

... gonosz. Reggel késésében voltam, ezért nem is engedtem be a macskákat a lakásba. Délig rendben mentek a dolgok azt leszámítva, hogy a fáradtságtól majd elaludtam a suliban. Aztán hazafelé, a buszra felszállva megbotlottam annak lépcsőjén. A kapuban hiába kutattam a kulcs után, nem találtam... Naná, hogy a bepisilás határán voltam. Nagy nehezen eljutottam a lakás ajtajáig, s nem, nem engedtem be Zé macskáját. Valamivel később hanyatt estem a fiúk szobájában, miután felhúztam a redőnyt. A fürdőszoba felé sántikálva a papucsom beleakadt a szőnyegbe. A kezem teli van kaktusztüskékkel. Mindeközben Zé macskája kitartóan nyávog az ajtóban... Hohóóó... Még szerencse, hogy nem vagyok babonás.

Előttem van az a kép a macskáról. Néz befelé az ablakon, miközben kinn repkednek a mínuszok. Buborékban: Ha bejutok, megöllek!

Mit ér a rang, ha...

Életem párjának újra megesett a szíve a macskákon, így azok benn töltötték az éjszakának egy részét. S csak azért annyit, mert hajnali fél négykor észrevettem, hogy a konyhában gondosan össze vannak kupacolva a rongyszőnyegek, valamint a bejárati ajtónál is várt ránk egy ajándék csomag. Mert, míg az általa elnevezett D. "Kisbunkó" Zsömi használja az almot, az ő dédelgetett B. "Nagyherceg" Nudlija NEM.

Aki hülye...

... meg is érdemli. Mert cappuccinós szaloncukrot kell venni, mikor köztudottan utálok mindent, ami kávés. S mindezt miért? Mert gyönyörű, fehér színű a csomagolása.

Valakit csere?

Szeretek mosolyogva ébredni, nem törődve az időjárással, az előttünk tornyosuló, megoldandó feladatainkkal. De ma reggel, mikor Zé mintegy mellékesen megemlítette, hogy februártól hétezerkettőszáz forintot kell havonta becsöngetnünk a tébémre... Orvoshoz nem igazán járok. Azonkívül, hogy felír egy raklapnyi gyógyszert, amit úgy sem vennék be, semmit nem tesz. A kórházat is kerülöm, befeküdni nem is mernék. De nem hagyhatom figyelmen kívül, a "mi van, ha mégis"-t. Tudom, a holnap gondja, talán foglalkoznom sem kéne vele. Mégis ilyenkor a szürkénél is szürkébbnek tűnik a kinti világ, hiába próbálom optimistán szemlélni a dolgokat. Mert nem csak rólam szól ez. Nálunk sokkal nehezebb helyzetben lévő emberekről is. Mi van azokkal, akik egyedül élnek? Nincs munkájuk? Semmijük nincs. Sokszor annyira gyűlölöm, ami ebben az országban folyik. Persze, mi engedjük. Befoghatom a pofám számat.
Szóval... maradjunk annyiban:
Bús, borongós napomat derűs, napsütésesre cserélném.

Hópelyhek és karkötő

Gyermekkori vágyam megtanulni a horgolást, anno próbálkoztam is vele, de kínlódva nyöszörgött a fonal a kezem alatt, így feladtam a próbálkozást. Sehogy sem tudtam átgondolni magát a technikát a bal kezemre. Így aztán maradt a mások munkáiban való gyönyörködés, az egyszer talán én is megtanulom...
Tegnap gondoltam egyet, körülnéztem a Meskán, nem csak karácsonyi hópelyhet, de csodaszép horgolt karkötőt is találtam (persze, teljesen véletlenül), aminek a vége az lett, hogy mikor Zé kezembe nyomott egy kis költőpénzt, sűrű szempilla rebegtetések közepette, ártatlan mosollyal az arcomon búgtam oda súgtam neki, bizony azt én már elköltöttem.

Főiskolás gyermekeim

... avagy Család csoport a Facebookon.

Ráhel: Anya,  nem tudod, most nem jön gyermekvédelmire Erzsébet utalvány? Ez városonként eltérő?
Anya: Nem most jön. Felénk a Mikulás küldi postán a hétvége felé...
Ráhel: Jáj de jó, kicsit féltem, h mi most nem kapunk, h megszakadt a viszony v mi.
Édua: Muter egy hős.
Ráhel: További kérdés: A mikulás hatodika reggelre érkezik, vagy hatodika éjszaka, v ötödike éjszaka?
Édua: Ráhel... Sajnálom, de itt az ideje, hogy elmondjam neked: a Mikulás nem létezik... a Télapó sem.
Máté:  WTF (zokogó fej)
Ráhel: Anya, a többiek trollkodnak... Most akkor mikor?
Anya: Nem tudom... nekem azt mondta, holnap feladja postán a cuccot. Egyébként december 6-ára, Miklós napjára virradóra, úgy tudom. Persze, aki nem hisz benne, annak lenyúlja az Erzsébet utalványát is.
Édua: Én nem mondtam h nem hiszek benne.

Elszólta...

- Anya! Gábor itt aludhat pénteken?
- Petrus... Nem.
- De, miért nem?
- Mert nem tartom jó ötletnek.
- De miért nem?
- Mert nem tudom, meg lehet-e benned bízni...
- Anya!!! Bennem egyáltalán nem lehet megbízni!