Konyhaablak

Annyira szeretem őket.

Még hat...

Most jön a java.

Vettem egy rózsatövet. Nem tudom, ki ülteti el.

Reggel

A kitárt ablakon keresztül a rózsák illatát hordja be a szél.

Budapest, Budapest

Budapest legistenibb gyrosa répasalátával Leonál az Üllői úton. Bikini koncert a Barba Negra Tracknél. Éjszakába nyúló séta a Nemzeti Színháznál, Gobbi Hilda mellé leülve merengés a város zajos csendjében. "Fapados" non-stop étterem, morcos pultosnő, fasírt és rántott sajt kovászos uborkával. Éjjeli vörösboros kólázgatás. Hajnalban utcáról beszűrődő "hú, de bebasztam" kurjantásra ébredés. Hasfájás miatt reggeli koplalás. Wekerletelepi nosztalgiázás. Apóslátogatás, három feles pálinka segítségével való gyógyulás... jó ebéd. Gyönyörű, illatozó rózsák, szomszéd trollkodása a fényképezőgép láttán. Szúnyog-sziget, kecskék a víz mellett, békésen úszkáló kacsák, magányos szarka a parton. Ennyi fért bele.

Vasárnap reggelig mindezt megélve Timi barátnőmmel... hol komoly, hol hangos vihogásba fulladó nagy-nagy beszélgetésekkel.

Idő koptatta

Szinte már shabby chic-es, vagy tán az is a nappaliba szánt asztalka, szinte sajnálom lefesteni, s művi úton megteremteni ugyanazt, amit az idő koptatott ilyen szépre.

Menjél már

- Kirakjuk a konyhapult alját!

- ???

- A téglával, amit kaptunk Gáboréktól.
- Most?

- Most.
- De vizsgaidőszak van, tanulnom kell.

- És? 

- Csak a pultot?

- Nem tudom. Csináljuk meg a boltívet is?

- Most...

- Jaj szívem, hát most!

- De akkor festeni is kell.

- És? Majd ki lesz festve.

- Mikor?

- Majd.

- Majd?

- Jaj szívem, menjél már tanulni...

Napok óta úgy érzem magam, mintha egy nagyszabású építkezés kellős közepén kempingeznénk. 

Tizennyolc

Legkisebb lányom, Petrus a tegnapi napon töltötte be a tizennyolcat. Mesélte, hogy egyik szünetben odament hozzá egy osztálytársa, s megkérdezte tőle, ráér-e suli után. Először nem is tudtam hová tenni, milyen rendes osztálytársai vannak, fel akarják köszönteni, később kiderült, csak cigarettáért kellett volna bemennie a közeli trafikba.

Petrus szülinapi szlogenje:
"Az érzés, mikor betöltöd a 18-at, és végre bemehetsz a dohányboltba buszjegyet venni." 
Nem cigit...

Szolnoki kert

Mondogatják, milyen klassz, hogy ennyiféle virág van a kertünkben, pedig csak azért hiszik ezt, mert még nem látták anyukámék kertjét.

A fotók sajnos nem a legjobb minőségűek.

Estétől reggelig

A teraszon beszélgettünk, mikor a lányom kiszólt az ablakon:
- Anya érzed? Milyen jó esőillat van a levegőben...
- Igen, érkezik. Nézd a felhőket!
Még a sötét égbolton is kivehető volt, ahogy a felhők egyre komorabb gomolyagban érkeztek a fejünk felé, villámlással, dörgéssel, aztán csak békére leltek, mert csak egy éjszakán át tartó, ablakon halkan kopogó szitáló záport kaptunk.
- Olyan éjjeli esően mászkálós idő van, milyen jó lenne sétálni most egyet - gondoltam később, de az álom húzott magával, így csak nyakamba húztam a paplant, a talpam az ágy végében szundító macskához dugtam és elindultam...

(...) És csak esik az eső, a Nap meg sehol, 
Se a Hold, se a csillagok... 
A járda elszalad a talpam alatt, 
Amíg hozzád ballagok. 
Tavaszi zivatar illata kábít az úton, ez a 
Dal visz előre csak. 
És csak sír az eső, amíg mosolygok, és 
Megy a járda a talpam alatt. 
Ez az a dal... Ez az a dal... 
Ez az a dal, ami nekem maradt. 
Ez az a dal, ami megint más! 
Ez az az a tavaszi zápor! 
Ez az a dal, ami egy félig mélabú-bánat, 
És félig mámor! 
Ez az a dal, ami csak úgy szól! 
Ez az a dal, ami csak bárhol! 
Ez az a dal, ami egy félig mélabú-bánat, 
És félig mámor!
(Varga B. Tamás - Tavaszi zápor)

Újabb dilemma

Valamikor a hajam eredeti színe sötétbarna volt, Zé kedvéért még régebben ki is próbáltam ezt a színt, három nap után zokogva rohantam kúsztam a falak mentén, azok tövében lapulva a jól bevált vörösért a drogériába. Iszonyatosan rondának és vénnek éreztem magam, a tükörbe alig mertem belenézni. Ha a mostani kevés barnával kevert ősz színt részesíteném előnyben, hát arról jobb nem is beszélni... A férjem egyelőre nem egy öregasszonyt akar tudni maga mellett.
Volt már burgundi és padlizsán. Valamikor próbálkoztam vadszilva színnel piros csíkokkal, de azt valahogy kinőttem. S egyszer volt világosabb mogyoróbarna vagy inkább gesztenyés... Hát nem tudom. De ezzel a mostani vörössel sem vagyok már kibékülve.

Ötlet?

Reggeli

Zé délután benézett az ágyunk alá. Amit talált: három egér, két rigófióka.
Nem bírom... s mi békésen aludtunk, míg Zsömi idehordta őket. Nem eszi meg, a miénk.

Zé:
- Komolyan kezdek félni...

Északi fal

Van a kertnek egy aprócska zuga, ahol a legnagyobb szárazságban is zöld a fű, burjánzanak az árnyékot kedvelő növények, most még nem nőtte be a falat a vadszőlő, de nyárra az is aláomlik a magasból, az erdei pajzsikák is szétterülnek majd a fal tövében, királypáfrány is megbújik közöttük, de az még kicsi, idén lett ültetve. Most gólyaorr, tűzeső nyílik a tarka levelű som lombjai alatt, valamikor nyár derekán az árnyékliliomok is kibontják fehér, lila színű virágaikat... Talán akkor lesz a legszebb.

Ez a kis szeglet Félix fiam kedvence, talán épp a bujasága, vadsága miatt.

Még mindig macska, de már...

Mazsola és Okoska is elköltöztek, egyenesen Pécsre, de legalább ott szomszédok lesznek.
Én induláskor törölgettem a könnyeimet, Zé este a kanapén ülve itatta az egereket, vagyis csak azt az egyet, amit Zsömi tegnap elengedett. Éjjel volt is nagy hajkurászás, először nem tudtam mire vélni, de aztán meghallottam a cincogást. Zé már ösztönösen nyúlt a papucsa után, aminek eredményeként Zsömi boldogan vonult be a két kiterített egérrel (egyiket még késő este hurcolta haza) az ágyunk alá. Reggelre már csak két pormacskányi szőrkupac emlékeztetett a történtekre az ágyunk előtt. Mily nagyszerű erre ébredni...

Szóval egész éjjel a kölykeit kereső cicamamát vigasztaltuk, ölelgetve, simogatva őt, együtt sírva vele egy kis bánatot elterelő egerészéssel "elütve az időt" alvás helyett... 

Kabaré

Már eldönteni sem tudom, röhögjek vagy sírjak, Zsömi egymás után hordja be a kölyköknek az egereket, Zé rohangászik utána kezében egy papuccsal, hogy leüsse az élve behordott példányokat, miközben a macskának fennhangon magyarázza:
- Zsömike értsd meg, öreg vagyok már ehhez!

Lomtalanítás

Hétvégén barátaink kertjében, Gáboréknál pakoltunk. Hihetetlen volt, amikor újra és újra megjegyezte:
- Ez neked tettem félre! Ezt is neked tettem félre... Ez mindenképp a tiéd, mert te értékelni fogod! Ez is a tiétek, mert tudom, neked tetszik az ilyesmi!
Így kaptam talán tucatnyi dobozkát, mert majd én tudom, mire lesz jó, régi fehér faasztalkát, kimustrált fűszerespolcot, békebeli hokedlit és sámlit, muskátlinak való fazekat, lavórt, hozzájuk több cserép erősödni vágyó muskátlit, mert majd nálunk szeretni fogják, kis cserepes leandereket, százéves metszőollót, lisztnek fémdobozt, olasz süteményes dobozkákat... S nem is tudom még mi mindent.

Nincs olyan nap, mikor valamiért ne legyen hálás a szívem... Évek óta keresgélek ilyen apróságokat, és Isten így egyszerűen csak elém tette azokat.

Hamvaska

A legbújósabb, legdorombolósabb, s egyben a legakaratosabb... igazi kis herceg úrfi. Ma este már az új gazdijánál alszik. Szerencsénkre az új gazdi nem más, mint Zé munkatársának anyósa.

Ó, már most annyira hiányzik...

Kidobott mackó

A férjem csapott le a kidobásra ítélt, beszürkült plüssmackóra egy lépcsőházban, barátaink ajtaja előtt. Kimostam, csodaszép fehér lett, még új szalagot is kapott a nyakába. Most várja az új tulajdonosát.

Paleolit kúra

Zé kapott egy Szendi Gábor könyvet a főnökétől, hazaérve parancsba adta, hogy mihamarabb olvassam el, mert jövő héttől nyers zöldségeken és tojáson fogok élni, vagy valami ilyesmi. Basszus! Akarom mondani, klassz!

Ballag a gyerek

"Megjöttek a képek. Borzasztóak. Nem rendelünk egyet sem. Nem lehet elmenni új fotózásra? Vagy valami..." (Félix)

A rendes férjem

- Szia, elaludtam! De még most is nagyon álmosnak érzem magam. Azért felkelek...
- Szívem, akkor aludj még egy kicsit! Viszont nekem most dolgoznom kell, mert azért kapom a fizetésedet!

Röhögnek. Mer' ilyenek... ott benn a cégnél. Csak pasik.

Fiúk

A nagyobbik elhívta a csoporttársnőmet randizni, a kisebbik születésnapjára egy barátnőt kért tőlünk.

Hol tanulták?

Zé csináltatott egy emeletes macskaházat. Gondoltuk, a dobozból odaköltöztetjük a kicsiket. De nekik a kanapé jobban tetszett. Mosolyogtunk, cirógattuk őket, mennyire édesek. Pár nap múlva átöltöztek a fotelba, majd a kosárba. Újfent boldog mosollyal nyugtáztuk, milyen tüneményes, aranyos cicáink vannak. De aztán rájöttek, a legtökéletesebb játszótér bizony-bizony a mi ágyunk, ahol a lábunk között, a hasunkon, a hátunkon, a fejünkön lehet ugrálni, játszani, elnyújtózni, összegömbölyödni... Persze, mindezt éjszaka.

Idén...

... a csillagfürt.

Félix fiam 173 cm magas.

Csipet csapat

Porszívózás

- Maj' szóljál, ha fel kell emelnem a lábamat!
- Mit majszoljak, szívem?
- ???
- Ha felemeled a lábadat...

Angyal vagy

Annyira tudok örülni minden szívből jövő apróságoknak, például ma Zétől kaptam egy angyalkás csokit, most vettem észre, még rózsás is, szerintem ez még neki sem tűnt fel. A kérdés már csak annyi, megegyem vagy ne egyem?

Kettőezer-tizennyolc május hetedikén jár le a szavatossági ideje...

Thomas

Köszönöm a sok-sok átbeszélgetett órát, a sok nevetést, a jó meglátásokat, az intelmeket, amikkel annyit segítettél... Idejét sem tudom, mikor beszéltünk legutóbb utoljára, mégis mintha a szívem egy darabját tépnék.
R.I.P.

"- Dühös lennél rám? Mit tennél, ha most ott lennék?
 - Hozzád vágnám a papucsomat... Az ablakon keresztül hajítanám utánad.
 - Ennyi? Elküldenél?
 - Aztán utánad mennék és átölelnélek, mert annyira kis hülye vagy..." 

Porta

A portás bácsi pár hete megkérdezte, miért nem hoz a férjem ebédet, ő nagyon szívesen beteszi nekem... a hűtőszekrénybe. Megköszöntem, hárítván a dolgot, sokba is kerül, idő sincs megenni. Úgy tűnik, ez a röpke párbeszéd elég volt, hogy bekerüljek a bizalmi körébe, mert mikor jöttem kifelé az épületből, egyszerűen csak utánam búgta, hogy:
- Helloouuú...

Statisztikák (vagy nem)

Mintegy már megszokásból a 2015-ös munkanélküliségről, elvándorlásról szóló statisztikákat nézegetem. Persze közben máshol jár az eszem... Még egy év. Annyit kell itt kihúzni. Az iskola mellett még mindig keresem a MUNKÁT, de valamiért eddig nem találtuk egymást. Persze, elmehetnék a "videoton"-ba egy-két hónapra váltott műszakban hajszárítót szerelni, reménykedve abban, hogy kifizetnek, ám ezzel veszni hagynám a mostani ösztöndíjam, ami majdnem annyit tesz ki, mint egy ottani fizetés. Nézem az álláshirdetéseket, fals állások tömkelege, már tudjuk, ki hirdet és mit akar, avagy mit nem. Olykor legszívesebben beülnék az autóba: el innen messzire... csak menjünk már. Ez a város nem ad munkát, nem ad kenyeret. De vajon merre induljunk? Rákerestem, vajon Dél-Dunántúlon kívül mik tartoznak még az EU legelmaradottabb régiói közé? Hát...

A helyzet nem biztató. Viszont, ha még évekig itt maradunk, akkor a helyzetünk nem csak kétségbeejtő, de teljesen reménytelen is lesz. S mi nem a legszegényebbek vagyunk. Mert vannak családok, akiknek még ennivalóra sem telik és nem azért, mert "büdös nekik a munka", ahogy azt sokan gondolják. Szívszorító, szomorú történetekkel találkozom nap, mint nap.

Útjára indult

Szóval, van az a Grimm mese a kásás fazékról:

Volt egyszer egy szegény, jámbor leány, aki kettesben élt az anyjával. Egyszer elfogyott az ennivalójuk, a leány kiment az erdőbe, találkozott egy öregasszonnyal, aki meghallgatta a panaszát és megajándékozta egy kis fazékkal. Erre: - Fortyogj, kis fazék! - finom, édes köleskásával telt meg, ha pedig azt mondták neki: Állj, kis fazék! - abbahagyta a fortyogást. A leány hazavitte anyjának a fazekat, megszabadultak a szegénységtől és az éhségtől, annyiszor laktak jól édes kásával, ahányszor kedvük tartotta. Egyszer a leány kiment valahová, az anyja pedig rászólt a fazékra:
- Fortyogj, kis fazék!
A fazék fortyogni kezdett, ő eddig jóllakott. Azt szerette volna, hogy a fazék hagyja már abba, de elfelejtette a szót, amitől eláll a fortyogás. A fazék tovább fortyogott, a kása kifolyt a peremén, de mégsem hagyta abba, a konyha, majd az egész ház megtelt kásával, azután a szomszéd ház is, az utca is, mintha az egész világot el akarná árasztani a kása. Nagy volt a veszedelem, de senki sem tudott segíteni. Végre, mikor már csak egy ház volt hátra, hazajött a lány, és így szólt:
- Állj, kis fazék!
Erre aztán a fazék abbahagyta a fortyogást, de aki vissza akart térni a városba, annak előbb át kellett rágnia magát a kásahegyen.

Hasonlóan jártam ma a muffinnal...

Jár a szája

- Anya! Mire hazaérek, mosd ki a ruhákat, porszívózz fel, mosogass el és takarítsd ki a szobádat!
- Azt hittem, a tiédet...
- Hát ezt akartam mondani, de annyi bátorságom nem volt...

Mazsi

Egy alvó mazsola.

Anyák napjára

Új hóbort

Odaül velünk az asztalhoz és vár. Sajnos, nem hiába... Pár hete műveli, sejtésem szerint sosem fog leszokni róla.

Cirnyó:  Igazi családtag, hogy ő is az asztalnál ehet... és milyen szép a tányérja!

Szokássá válik

A szombati grillezés lassan szokássá válik nálunk... persze csak jó idő esetén. Szerencsénkre volt az is. S mellé sült csirke, grillezett szalonnacsíkok burgonyával és sárgarépával, sok-sok salátával. Túrós, barackos torta. Ukrán sör István  jóvoltából, görög gyümölcsbor a családtól anyák napjára.

István: Zé munkatársa, a csoporttársam: Laura. Kedvelem őt... Őrült álmodozó, igazi naiva.

Fél nap leforgása alatt

Mire hazaértünk, a cicák rászoktak a szilárd kosztra, majd miután teleették magukat összeszarták összepiszkították a lakást. Hurrá...

Édesek, még igen.

Messenger

- Porítva, esetleg darabos? Ez most mi? Hogy főzzek ilyet a gyerekeknek?
- Miket meg nem esztek...

Rám gondolni tessék...

Drukk van bennem a holnapi napot illetően, szervezés és vezetéselmélet órán csoportos foglalkozást kell tartanom, rendezvényszervezésre prezentációval kellett készülnöm... Előbbi nem igazán erősségem, de azért bízom benne, hogy menni fog. Még apró jutalmakkal is készültem: biztató, pozitív idézetek apró facsipeszekkel összefogva, persze a csoki sem marad el.

Édua lányom azt javasolta, a csokit inkább cseréljem ki óvszerre vagy sörre. Hát nem tudom... Lehet, naiv vagyok? A szendvics után mindig a csoki az, ami után két kézzel kapnak.

Szomorú

Az ember néha kap pofonokat az élettől... Néha megkérdem magamtól, érdemes volt szeretni? Érdemes volt vállalni a fájdalmat valamiért is? Érdemes volt küzdeni?

Egyre inkább elbújnék a világ elől... egyedül.

Legkisebb

Felkéredzkedett. Hát lehet őket nem szeretni?

Az első rózsa - így

Az idős néni már az ablakban állva várta Zé érkezését.
- Nézze, magának szedtem le! Az első rózsa, most nyílt ki.
- Köszönöm szépen! Majd odaadom a feleségemnek.
- Gondoltam... Szagolja meg!
- Hmm, milyen jó igazi rózsaillata van! Köszönöm!

Motivációs tréning

A fiatalok (csoporttársaim) írták rólam ma:

jószívű szeretetteljes segítőkész kedves megbízható
sosem mond nemet egy barátnak
őszinte értelmes merész példakép "pótanyu"
van benne valami, ami miatt "szükségem van rá"
védelmező művelt gondoskodó anyáskodó
szendvicsszolgáltató :)

Jót mosolyogtam, mikor felolvasták. Maradjak meg bennük így...

Kicsit borongós, mint...

... a mai nap.
Fáradtan telnek a napok, pedig tegnap már jobban éreztem magam, de ma még az érintés is fáj, valamiképp próbálok nem erre összpontosítani, bár amikor érzem Zé türelmetlenségét, elkap a csüggedés, titokban eltörlök egy-két könnycseppet. Örültem, hogy legalább a hr menedzsment eladásom jól sikerült, ennyi sikerélmény kellett erre a napra. Órán néztem kifelé az ablakon, eszembe jutott, mióta tervezem már, hogy felfedezem az egyetem környékét. Csodaszép, parkos, még lovak is vannak. Emiatt is vártam a tavaszt. Na, kicsit legyek jobban...

Talán most kell egy kis csend... 

Jó kis hétvége

Csendes, autóval kirándulós, szabadban pihengetős napok, grillen sült zöldséges finomságokkal...

Mindig mondta a kisdokink, hogy keveset tud a mai orvostudomány a betegségemről, aztán kiderült, ennyit mégis:
Mára bebizonyosodott, hogy a betegség kialakulásáért a fehérvérsejtek egy csoportja, a T-limfocyták felelnek. Ezek a sejtek védik a szervezetet a betegségek, fertőzések ellen. Az immunrendszer hibás parancsot kap, melynek következtében a T-limfocyták az egészséges sejteket támadják meg. (...) A betegségért elsősorban az immunrendszer a felelős, ha ez megfelelően működik, nincs esélye a betegségnek.
Hónapok óta nem foglalkoztam vele, valamiért elfogadtam, hogy ezzel kell együtt élnem, ám péntek reggel nemhogy mennem, de felkelnem is erőfeszítésbe került az iszonyatos fájdalom miatt. A pár nappal ezelőtti lábfájás csak a kezdet volt. Ma már valamivel jobb, bár úgy érzem, mindenem ég, mintha magas lázam lenne és nagyon fáradtnak érzem magam. Mivel az orvos a tüneti kezeléseken kívül semmit nem tud ajánlani, elkezdünk egy interneten talált méregtelenítő kúrát... Hátha sikerül ennek a fránya kórnak adni egy pofont.

Meg kell említenem, hogy a Biomed vadgesztenye krémje csodákat művel, a lábam már egész jól néz ki.

Feleségül

Fogja a macskát, dédelgeti, simogatja.
- Zsömi, ha nem macska lennél, feleségül vennélek!
- Mit mondtál a macskának?
- De hát nézd meg, olyan szép...

Komolyan, befordultam egy pillanatra.

Azért kicsit...

... megijedtem.
Tegnapelőtt bicsaklott egyet a térdem az egyetem folyosóján. Majd még egyet. Tegnap délben Zé eljött értem délben, már alig tudtam ráállni a lábamra, úgy bicegtem el az autóig. Ma kapaszkodva vánszorgok ide-oda a lakásban. Kimerészkedtem a kertbe, talán félórát bírtam időnként meg-megpihenve. A lábam szörnyen néz ki. Persze, megmondták, a problémám öröklött és sok minden okozhatja. Ennyi a pontos diagnózis.

Van már gyógyszerem, van krémem... De igazából mire? Nem szeretem állapot ez.

Amikor...

... a gyerek füvet nyír.

Károk. Egy frissen kihajtott ribizlibokor, egy árnyékliliom hajtásai, harangvirág hajtások... Majdnem elsírtam magam. Mondtam, hagyja abba. Most. Azonnal. Hát csak azért sem. Konok...

Kicsi, kisebb, legkisebb

A legidősebb (jobb oldal) mindig hisztizik, hogy vegyük ki a dobozból (szerintem pár nap és kimászik belőle), a legkisebb (bal oldal) állandóan a pocakját mutogatja és már most nagyon szeret játszani, a középső tán a legnyugodtabb, legszelídebb, nálam ő a favorit.
Persze mind rajtunk akarja tölteni a "mamit nélkülözős időt". Zé mondta is: fejemre nőnek ezek a macskák! Nőnek?!

Nagyon nehéz lesz megválni tőlük, ez már most érezhető.

Kicsit szomorkás

Hát nem jutott eszébe, hogy ma két éve...

Hogy hozhatnánk el?

Van egy család. Tavaly szó szerint könyörögtek az egyik cicáért, így nekik ajándékoztuk. Pár hónapra rá meglátogattuk őket, a cica húzta magát, kinn feküdt egy dobozban az udvaron, valószínűleg autó csaphatta el. Azt hittem, a szívem szakad meg, de megnyugtattak, hogy gondozzák a többi cicával együtt, macskaházuk is lesz.
Pár hónapja kiköltöztek Németországba. Egy cicát sem vittek magukkal. Rákérdeztem, mi van a cicussal, ha nem gondozza senki, inkább elhoznánk. Megint jött a válasz, nyugodjak meg a nagybácsi jár etetni, és albérlők is vannak. Majd hozzátette, ha jobban belegondol, mikor legutóbb itthon volt, már csak egy cicát látott. De hát ezek csak macskák, miért érdekel engem mi lett a miénkkel?

Na, az ilyenek jó messzire kerüljenek...