A hiperérzékeny ember

Hihetetlen, hogy szállnak el a blogszolgáltatók a blogjaikkal együtt az éterbe, ma is kerestem egyet, mindhiába. A cikkre azért sikerült rátalálnom, anno nekem nagyon sokat segített.

"A hiperérzékenység (HSP) nem más, mint egyfajta átlag feletti fogékonyság: fogékonyság a külső ingerekre, több inger befogadása, elraktározása és feldolgozása, mint az átlagos lenne. 

Hogyan találkoztam a hiperérzékenységgel? Ismertem olyan embereket, akik az átlagnál érzékenyebben reagálták le a környezetükből őket érő hatásokat, de az ún. hiperérzékenység számomra új dolog volt. Miben is más ez, mint egyszerűen érzékenynek lenni? Ez a fogalom nem csupán az érzékenységnek egyfajta fokára utal, hanem az ebből fakadó sajátos életviteli, kapcsolatteremtési, érzékelési és egyéb sajátosságokra is. A hiperérzékeny emberek érzelmileg sokkal finomabb rezgéseket is képesek érzékelni, mint az átlagember, aki talán ezek létezését sem tudja elképzelni. Első hallásra csodálatosnak hangzik, hogy valaki a világot sokkal átfogóbban, szélesebb érzelmi skálán képes érzékelni. Ha ezt a halláshoz hasonlítjuk, olyan, mintha egy nagyon érzékeny mikrofonnal meghallanánk a hangyák szaladgálását. Nagyszerű. Mi ebben az, amiért ezeknek az embereknek nehezebb az életük? Hallod a hangyákat? Akkor most képzeld el, hogy valaki váratlanul beleüvölt a mikrofonodba. Az a kín, amit ilyenkor átélnél, meg sem közelítené egy hiperérzékeny szenvedéseit egy durva érzelmi hatás esetén. Jó, rendben, mondhatnád, azt érted talán, miért lehet rossz egy hiperérzékenynek, de miért okoz ez mindennapi konfliktusokat? Nos, próbáld csak meg egyszer váratlanul a kedvesed fülébe üvölteni teljes hangerővel azt, hogy 'SZERETLEK!!!!' Tuti, hogy nem arra fog elsősorban reagálni, amit mondtál, hanem arra, AHOGYAN. Talán ebből érthető, mi a konfliktusok alapvető forrása egy hiperérzékeny ember életében: mások érzéketlensége. Az érzéketlen környezeti hatások egy hiperérzékenyt vagy menekülésre, vagy védekezésre késztetnek, amit az érzéketlen környezet támadásnak tekint... máris kész a konfliktus. Persze nem csak a legnyilvánvalóbb helyzeteket élheti meg egy hiperérzékeny kellemetlenül. A beérkező érzelmi benyomásokat általában erősebbnek érzi egy HSP-személy, mint egy másik ember.Végül is viszonyítás kérdése, hogy ők érzékenyebbek-e, vagy mi vagyunk letompulva?Mielőtt automatikusan rávágnánk a választ, gondoljunk bele a fizetésünk nagyságába, aztán abba, mit gondol erről a főnökünk.Ugye? Pedig ugyanarról a fizetésről van szó... Azt tapasztaltam, hogy a hiperérzékenyek valamilyen téren kimagasló tehetségek, pont a hiperérzékenységüknek köszönhetően olyan dolgokat is észrevesznek (nem csak hibákat, pontatlanságot, tévedést, vagy csupán valaki más gondját, hanem részleteket, kiutat, megoldást, szépséget és tanulságot), ami nekünk talán nem is szúr szemet. Élvezet a velük való kommunikáció, mert intelligensek, tisztelik az életet, törődnek nem csak a környezetükben élőkkel, hanem bárkivel, aki fontos számukra. Bármi, amit alkotnak, abban benne vannak.Vegyük észre, hogy nincs bennük semmi különös. Egyszerűen egyéniségek. Mind azok vagyunk, csak többnyire mi elnyomjuk magunkban, és valaki mást játszunk szerepként, mert... félünk a környezetünkből érkező hatásoktól! Mi megtanultuk elrejteni valódi egyéniségünket és érzékenységünket, annyira, hogy már néha magunk sem találjuk. A hiperérzékenyek nem rejtőzködnek. Képtelenek rá. Pont az okozza a legtöbb gondjukat, hogy képtelenek kiszűrni a környezet hatásait, s ugyanakkor nem kendőzik el azt sem, ami önmagukból fakad. Egyszerűen csak... egyenesek..."
(a Vannak mások is blog szerzőjétől)

Lekéste

Mikor elindult itthonról a legkisebb, már tudtam, hogy le fogja késni az iskolabuszt.
Pár perccel később aggódva hívott fel:
- Anya, most nagyon ideges leszel, ha mondok valamit?
- Nem... tudom, hogy lekésted... - mondtam nagyon lassan, miközben mosolyra görbült szájjal ültem az ágyam szélén, mert eszembe jutott Narkisszosz története a görög mitológiából, s az, hogy még jó, hogy a serdülő fiam reggelente nem változik virággá a tükör előtt (bár ez inkább az Ovidius által megírt verzió), miközben hosszasan, nagyon odafigyelve igazgatja a frizuráját.

Szekrénykék

- Zé, szeretnék beszélni veled!
- Mondd szívem!
- Szóval van az a komód, amit vettünk az éjjeli szekrényem helyére...
- Igen?
- Tudod, hogy nagyon tetszik és szeretem. Azt is, hogy fehér. Csak épp aludni nem tudok, mióta itt van. Valamiért olyan bezártságérzésem van, hogy ott magasodik mellettem. Haragszol?
- Dehogy! Nézz másikat!
- Néztem, kettőt... használtak, de gyönyörűek. Fából készültek, textil betéttel. Nem kerülnek sokba.
- Mennyi az a nem sok?
- Hat. Sok?
- Darabja?
- Nem, a kettő.
- Tényleg? Hol vannak?
- Valahol a világ végén egy kis vas megyei faluban.

A két kis szekrényke egy kis kerülővel érkezett hozzánk (mint utólag kiderült) Ausztriából. Először úgy gondoltam, lefestem mindkettőt fehérre, de annyira szépek, hogy inkább nem nyúlok hozzájuk.

Ami kötelező

Sokan jajveszékelnek a vasárnapi zárva tartás miatt, engem nem igazán zavar, bár a mi életünkben is egyelőre kisebb-nagyobb fennakadásokat okoz Zé munkaideje miatt. Mert hogy magyarázza meg a dolgozó a főnökének, hogy márpedig ő nem marad négynél tovább a cégnél, hisz addig tart a munkaidő és még vásárolnia is kell? Ugyanez vonatkozik a szombat tizenkét órára is, mert akkor is kettőre ér haza legkorábban, s már semmi kedve, vagy még inkább semmi ereje ahhoz, hogy vásárolgasson.
De nem is ez a lényeg. Egy, a vasárnapi ebéd asztali áldását szem előtt tartó ismerősöm fészbuk bejegyzésének kommentjei között olvastam:
"Bibliai szempontból fontos a szabad akarat. Ami kötelező, az ugye nem szabad."
Ennyi.

Hová tart?

Tényleg kérdem, hová tart ez a világ, mikor egy kismamával közlik az orvosok, hogy a gyermekénél súlyos fejlődési rendellenességet találtak, ezért nem hordhatja ki a terhességét, majd ezt követően a szülőszobán magára hagyják, ahol egyedül kell megszülnie az öt és fél hónapos babáját úgy, hogy egy orvos, egy szülésznő, de még egy ápoló sincs a közelben?

Gyere Laci

Lacit a gyülekezetből ismerjük, de már nagyon régen láttuk. Tudtuk róla, hogy a sors nem igazán volt kegyes hozzá, egy zártkerti kis házikóban tengette életét havi húszezerből. Minden segítségért hálákat zengett, pedig volt, hogy az utcán összefutva, csak egy frissen vásárolt péksüteményt dugtam a kezébe.
Pár hete a telefonszámokat böngészve megakadt a szemem a nevén. Felhívtam. Magányos volt és elkeseredett, kerülte a gyülekezetet, mert szégyellte a nyomorúságát. Olyan tehetetlennek éreztem magam, nem tudtam, hogyan tudnék segíteni. Aztán gondoltam egyet, beszéltem a pásztorral, pár ismerőssel.

Azóta már többször láttam az istentiszteleteken, ma is. Hazafelé talán Zé vette észre őt az utcán, lelassított az autóval:
- Gyere Laci, elviszünk haza!
Laci bepattant az autóba, és régi jó szokásához híven, csak beszélt és beszélt. Ujjongva mesélte, mennyien felkeresték az elmúlt időszakban, érdeklődtek felőle, segítettek neki, még abban is, hogy eljusson az istentiszteletekre, talán munkája is akad. Olyan jó volt hallgatni őt. Boldogság volt komolyan, boldogság...

Kicsit együtt

Barkáért indultunk, hogy becsempésszük a tavaszt a lakásba is egy-két ágacskával.
Annyiszor jártuk már a megszokott utainkat a környéken, most mégis is meglepődtem, mennyi hóvirág nyílik még az erdőkben, a déli lejtőkön már a szellőrózsa bontogatja szirmait, a tó partja medvehagymától zöldellik. Mennyire szeretem a mosolyt fakasztó, ébredező tavaszt.
Mostanában kevés lehetőségünk van a jövés-menésre. Nagyon hiányoznak az erdei séták, a tóparti elmerengések... a beszélgetéseink.

Napfogyatkozás

Tudom, néha komolytalan vagyok, de nekem most ez a cikk jött be legjobban a napfogyatkozást illetően:

"A Napfogyatkozást megnyitja Orbán Viktor, Magyarország Miniszterelnöke.(...)
Az országos eseményen a középiskolások részvétele kötelezően választható, de erősen ajánlott. Az M1 Nemzeti Hírtelevízió megkísérli majd a Napfogyatkozás élő közvetítését; a kiküldött tudósító Hende Csaba speciális látcsövén át követi majd izgalomtól bizsergő mellbimbókkal az eseményeket. 
A Kormány egyben cáfolja azokat az ellenzéki és külföldi lapokban megjelent híreszteléseket, miszerint a Nap ellopására készülne. A lakosság déli tizenkét órakor teljes egészében visszakapja központi csillagunkat, amely vasárnaponként is működni fog, sőt néha éjszaka is süt majd, amint azt a közmédia meteorológiai szakértői már jelezték. Kormányunk nem a naplopók, hanem a keményen dolgozó kisemberek kormánya!
A Kormány egyben tájékoztatja a lakosságot, hogy 2015 augusztusában nagyszabású csillaghullást is rendez. A csillaghullás minden honfitársunk számára ingyenesen megtekinthető lesz, de a Médiahatóság döntése értelmében a késői időpontra való tekintettel 12 éven aluliak számára csak szülői kísérettel."

...

- Szerinted miért lényeges, hogy van-e reinkarnáció vagy nincs?
- Mert tudod, így tökéletesedünk, jobb emberré válhatunk... Ezért kell megszületnünk újra és újra.
- Nos, lehet ez a kiinduló pont. Akkor azt mondom neked, én most vagyok itt utoljára.
- Te ezt így tudod?
- Biztos vagyok benne.
- Egyszer találkoztam már valakivel, ő is ezt mondja. Jó neked. De honnan tudod?
- A kulcsszó: Jézus.
Annyira szeretném, hogy megtérjen az Úrhoz. Annyira szeretem őt... a szívemnek drága ember tele szeretettel.

Jellemző

Úgy örültem, mikor megláttam a cicákokat a kosárban aludni. Leülve az íróasztalhoz nyugtáztam magamban, hogy a bizony-bizony a következetes "nevelés" meghozza gyümölcsét, mikor az én macskám megjelent a hálószoba ajtajában, rám szegezte esdeklő tekintetét és felkéredzkedett az ablakba. Renitens.

Hétvégéről

Mi vigyáztunk az ovisokra a vasárnapi istentisztelet alatt. Az alkalom vége felé az egyik kislány ráborította az unokatestvérére a teát, mire az egyik apuka a maga százkilencven centijével fölé hajolt, s próbálta számonkérni:

- Zoé, tudod, hogy ilyet nem szabad csinálni! Kérj bocsánatot!

- Jó, bocsánatot kérek. De itt nem te vagy a főnök!

- Nem? Miért, ki a főnök szerinted?

Zoé egy pillanatra elgondolkodott, majd rávágta:
- Isten, itt Isten a főnök. Nem te.

Annak örömére, hogy megérkezett a tavasz, színes kosárkákat hajtogattunk papírból, bele virágokat. Annyira szerették... én is szerettem. Lelket emelő, melengető velük lenni. Mindig csak utólag jövök rá.

Beszélgessünk

Zé nem a szavak embere, ha kettőnkről van szó, most mégis ígéretet tett arra, hogy beszélgetünk. Napokig vártam. Türelmesen, türelmetlenül. Tegnap este elém állt.
- Akkor beszélgessünk. Vagyis inkább én fogok beszélni. Azt szeretném... Annyit szeretnék... Tudnod kell... Annyit szeretnék mondani, szóval én újra elvennélek feleségül... Most is.
- Igen?
- Ennyi. Tulajdonképpen ennyi.

Értem én...

Kérdés

Vajon mennyire humánus dolog gyógyszerekkel életben tartani egy matuzsálem korú, beteg cicát, csak azért, mert a szívünkhöz nőtt a hosszú évek folyamán?

Sasszem

Miért gondolja a gyerek, hogy hülye az anyja?
Este kikapcsoltam a wifit. Naná, hogy reggel rögtön szemet szúrt a modem elé került kis üvegcse, ami eltakarta az aprócska, világító ledjelzést.

Az úgy volt

... hogy megláttam, s tudtam, hogy azt a faliórát szeretném... nagyon. Mégsem rendeltem meg, egyszerűen sajnáltam rá a pénzt. Másnap is meglestem, s lám... Immár potom összegért kínálták.
Pénteken érkezett. Tényleg nagyon szép, csak van egy aprócska gond vele. Nem jár. Zé nem minden élc nélkül megjegyezte, akár díszként is jól mutat majd a falon. Hát igen. Garantált minőségű termék, értem?!

Kora reggel

A hajam igazgattam a tükör előtt, mikor eszembe jutott, hogy Kamilla a nappali kis asztalán hagyta a hajlakkomat. Kimentem érte, felkaptam a helyéről a vonalas telefont és magammal vittem a fürdőszobába. Hiába nyomogattam a tetejét...

Dilemma

Nem érzem jól magam  a lakásban. Ki kellene menni a kertbe, úgyis annyi munka van, s legalább friss levegőn lennék. Különben is, ha nem megyek ki, akkor minden marad úgy, ahogy eddig. A kutyakaki hegyek, Zé télen felhalmozott szemétgyűjteménye, a régi bejárati ajtó a falnak támasztva a páfrányhajtásokon. Még a kis ágyásunk sincs felásva. Utálok még kinézni is az ablakon, sosem volt ilyen a kertünk. Ha kimegyek, akkor rend lesz, elvonszolok én minden nem odavalót, de este megkapom a magamét, miért csináltam egyedül, ez nem nőnek való munka. Hetek óta mondom... A válasz mindig ugyanaz: nincs rá idő. Kérdem én, mi a franc nyavalyáért csodáért vágyunk mi vidéki életre, mikor még ezzel a maroknyi udvarral sem bírunk el?
Inkább kimegyek...

A törteli kincs

Nagyszüleim falujának, Törtelnek a határában két hőforrás (valamint több, mint tíz lefojtott kút) is található. Annak idején olajat kerestek ezeken a helyeken, de a fekete arany helyett csak termálvizet találtak.
Az egyikhez messze földről is érkeznek az emberek, nyaranta németek, hollandok táboroznak a környéken. A víz szinte kuriózum, összetétele nem csak különleges, de olyan gázokat is tartalmaz, amik kiváló gyógyvízzé teszik. Jótékony hatással van a gyomorpanaszokra, ízületekre, mozgásszervi betegségekre. Állítólag még ránctalanít is.
Jobban belegondolva, én is egész nap ülhetnék benne. Ha mernék. Na, nem a ráncaim miatt...
Pár évvel ezelőtt egy bácsika csak ennyit mondott a helyről:
- Rendszeresen fürdök itt, télen-nyáron. Nincs is semmi bajom, mióta ide járok.
A forrás hosszú évek óta áll kihasználatlanul a pusztában, akik erre járnak, elhajigálnak szemetet, üveget. Éjszaka környékbeli bűnözők törzshelyeként szolgál a környék.
Nem így kéne lennie...

Kérném az idelátogatókat, hogy ezt a bejegyzést ne osszák meg a facebookon! Köszönöm!

Igen, igen... büszke vagyok rá

Édua holnap utazik Sepsiszentgyörgyre. Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyik konferenciáján vesz részt, mint előadó.

Kicsit dicsekvős:
Épp ma reggel mesélte, hogy az egyetemi tanulmányi rangsorban hetedik helyen szerepel, ami nem kis dolog.

Majd holnap

Ma többször is kísérleteztem az íróasztalom rendbetételével, mindhiába.

Kétkezi munkások

- Kerestél már munkát magadnak?
- Kerestem? Arra gondolsz, hogy mindennap átrágom magam a hirdetéseken? Valahol tudva azt, hogy úgy sem lesz semmi...
- Hát ez az. Én bizony senkinek sem dicsekszem azzal sem, hogy a vejem hol dolgozik.
- Nem értelek.
- Mennyire égő, hogy egy fémhulladék átvevő telepen dolgozik valaki.
- Miért égő, ha valaki akárhol is, de dolgozik?
- Te ezt nem tudhatod. A mi köreinkben mindenki gyerekének diplomája van vagy külföldön dolgoznak.
- Nekem sincs diplomám. Akinek van, az sem vagy csak nagyon nehezen tud elhelyezkedni.
- Hát ez az...
- Nem lehetsz ennyire sznob. Te sem épp egy diplomással élsz együtt... (meg sem hallja)
- Te ezt nem értheted... mert az ismerősök...
- Kit érdekelnek az ismerősök? Büszke vagyok rá, hogy miattunk egy ilyen munkát, sőt ennél keményebbet is elvállalt. Pedig járt főiskolára. Tisztelem a barátainkat is, akik ötven évesen,  főiskolai végzettséggel állnak be a szalag mellé, hogy eltartsák a családjukat. Mindenkit, aki becsületesen dolgozik... Teljesen mindegy, hogy van diplomája vagy nincs.
- Nem értheted ezt...

Eszembe jutott egy videó a kétkezi munkásokkal kapcsolatban.

Sokan lenézik a kétkezi munkást, pedig nélkülük éheznének, szomjaznának, nem lenn hol lakniuk... sorolhatnám.
Sokan lenézik a kétkezi munkást, mert érdes a tenyere, koszos a ruhája és kopott a bakancsa.
Sokan lenézik a kétkezi munkást, mert azt gondolják róluk, mennyire buta. Kevesen tudják, hogy sokuk tudása, műveltsége felér egy diplomáséval. 
Sokan lenézik a kétkezi munkást, mert fizikai munkát végezni ma már egyszerűen csak: ciki.

Újra...

... Félix fiam.
- Nagyon nincs kedvem suliba menni. Itthon maradhatok?
- Tudod, ez nem kívánságműsor.
- De annyira nincs hozzá kedvem. És még egy fogalmazást is meg kell írnom...
- Mi a címe?
- A lustaság.

Öltözz fel

Milyen jó, hogy Zé kiráncigált a lakásból, mert én inkább maradtam volna itthon a borongós, szürke idő miatt. Még egy pillanatra az is átfutott az agyamon, hogy most el kéne bőgnöm magam, hátha az meghatná, de inkább csendesen, magamban morgolódva felöltöztem. Az az egy vigasztalt, hogy útközben be kellett ugrania a Jyskbe valamiért. Míg keresgélt a polcok között, én jobbra-balra ténferegve, kedvetlenül nézelődtem, aztán megláttam egy párnát az egyik polcon, úgy megörültem a vidám színeinek, a tavaszt idéző hangulatának, hogy magammal cipeltem az egész üzleten.
A párnát megkaptam.

Egyébként csodálom Zét, hihetetlen toleranciával viseli a rózsamintás dolgokért való rajongásomat. 

Meghívás

Kiléptünk a házi csoportunkból, mert több hónapnyi próbálkozás után sem találtuk meg a közös hangot annak vezetőjével. Tegnap dél körül kaptuk pásztor Jánostól az sms-t invitálva bennünket a saját házi csoportjába:
" Hcs ma este ...-nél lesz. Móra F. u. 38. Szeretettel várunk! Téma: az igaz ember igaz tettei."
Beütöttem a Google keresőjébe a címet, elmagyaráztam Zének, hogy juthatunk oda a legrövidebb úton. Kis ház a város szélén. Furcsálltuk ugyan a nagy csendet, s hogy egy jármű sem áll a ház körül, de mivel a kapu nyitva állt, így betolattunk. Szerencsére a hatalmas sártól esélyem sem volt kiszállni az autóból. Egyszer csak Zé felkiált:
- Te, ezek nem ők!
Rátaposva a gázra kifordult az udvarról, nagy sebességgel végig száguldott az utcán, majd megállt.
- Nem értem... Úristen! Ezek vadidegenek voltak. Kik voltak? Vissza kell mennünk, már elindultak kifelé.
Megfordultunk, megálltunk a ház előtt, a ház tulajdonosa már ott állt kissé becsiccsentett állapotban az út szélén.
- Na, bökjék már ki, kit keresnek! Mi járatban vannak errefelé?
- Elnézést, de ezt a címet adták meg! T. Tamást keressük!
- Itt olyan nem lakik! De még az utcában sem!
- Az nem létezik. Nézze, ez a cím áll az sms-ben!
- Mondom, nem lakik errefelé ilyen...
- Akkor elnézést a kellemetlenségért!
Rögtön nyúltam a telefon után.
- Szia Tamás! Milyen utcában laktok?
- Váci Mihály.
- De harmincnyolc?
- Igen. Miért, hol vagytok most?
- Majd János elmeséli neked, hol vagyunk.
Ej, pásztor János, még jó, hogy nem lincseltek meg bennünket! Nem mindegy ám, hogy költő vagy író. Az sem, hogy melyik.
Persze, mikor elmeséltük a történteket, mindenki szakadt a röhögéstől...

Meggyes pite

Ezentúl csak pitéket fogok gyártani...

Tészta: 300 g liszt, 1 evőkanál cukor, 1 csipet só, 175 g puha vaj, 6 evőkanál hideg víz.
Összegyúrom, egyharmad-kétharmad arányban elosztom, hűtőszekrényben egy órát pihentetem.
A fenti pite tölteléke: A meggyhez (fagyasztott volt) cukrot kevertem, mikor levet engedett, azt leöntöttem róla és összekevertem egy vaníliás pudingporral. Felforraltam és beletettem a meggyet. Így elkerülhető, hogy a töltelék folyós legyen és a tészta sem ázik el. Pudingpor helyett sima kukorica keményítő is megteszi, sőt... 

Pedig mennyire lényegtelen

Félix fiam megosztott egy koccintós, poharas fotót a fészbukon ezzel a szöveggel :
"Ezt anyámra! Aki mindig jó nokedlit szaggat a pörkölthöz!"
Azóta ilyenek járnak a fejemben:
- a gyerek szereti a főztömet,
- így próbálja kifejezni a megelégedettségét,
- jobban szereti a pörköltet nokedlivel, mint gondoltam,
- régen volt pörkölt,
- (fentiből adódik) pörköltet akar enni,
- nincs megelégedve a pörköltemmel, csak a nokedlivel,
- valami célzást akar ezzel tenni a főztömre,
- nem szereti, ahogy főzök,
- az egész nem jelent semmit, csak poénból tette fel, bele sem gondolva abba, hogy ezen fogok agyalni.

Kérdés

Vajon az én férjem az egyetlen, aki zuhogó esőben áll neki autót mosni a szabad ég alatt? S még élvezi is...

Máté itthon

- Három macska van? Nem értem... Most ti macskákkal próbáljátok kompenzálni a hiányzó gyerekeket? Pont hárman nem lakunk már itthon...
- ... (síri csend)

Kedvenc hely...

...kedvenc póz.

Szóvá tették a többiek, sőt mi több, nem tetszésüket fejezték ki, hogy kivételezek a macskámmal. De kérem! Az ő macskájukkal kivételezzek? Nem is értem őket.

Álom

Annyi vadgesztenyét szedtem álmomban, hogy mikor felébredtem, hirtelenjében azt hittem, ősz van.

Kezdődik

Behívtam a kandúr macskákat, hogy megetessem őket, erre Zsömi felcsapta a farkát, furcsa hangokat hallatott, és elkezdett jobb-balra tekeregni a konyha szőnyegén. Zével döbbenten bámultuk, mi is történik, mintha sosem láttunk volna ilyet, (s ílyen közelről valóban nem), majd egymásra nézve grimasszal az arcunkon kiáltottuk:
- Fúúúj!
Persze, hogy röhögésben törtünk ki, hirtelen rájöttünk, mi is okozta Zsömi viselkedésének változását az elmúlt napokban , e közben ő végigkergette a két kandúrt a konyhán, azok bemenekültek az asztal alá, ő pedig előttük csúszott, mászott, míg pontot nem tettünk a dolog végére azzal, hogy a fiúkat kitessékeltük a házból.

Utána "kétségbeesett szülőként" egész este a hogyan továbbon gondolkodtunk. Egy almot mindenképp szeretnénk, de nem most.

Újra

Mert vannak dolgok, amik simogatják az ember lelkét:
"Együtt beszéltük meg Nóri, Laci, Ildi és én, hogy "kihasználjuk" a tehetségedet, ha kapható vagy erre. Annyira precízen, értően, odafigyelve csináltad. Van összehasonlítási alapunk." (Zsolt)
Talán márciustól egy kis munka... újra.

Valentin nap

Mivel nem szeretjük az ilyen mondvacsinált ünnepeket, Zé nem is próbált meglepni semmivel... Gondoltam én.

- Anya, kaphatok egy kis zsebpénzt?
- Mire?
- Bemennék a városba.
- ???
- Hát úgy gondoltam, vennék valamit Valentin napra... magamnak.

Ajj, de jó kis szabadnap

Zé csak kis időre szaladt el reggel, jókedvűen búcsúztunk egymástól. Mikor húsz percnyi távollét után hazaért, kibírhatatlannak tűnő görcsök közepette, jajveszékelve talált rám (mármint én jajveszékeltem ugye) a nappaliban. Láttam az ijedtséget a szemeiben, amik egy pillanat alatt megteltek könnyel... Szóval a napunk röviden: mentő, sürgősségi, infúzió, röntgen, ultrahang, vizsgálatok egész sora. Minden eredmény negatív. Állítólag vesegörcs, talán homok okozta. Csak találgatnak.

Estére belázasodtam.

Egy próbát talán

Édus halkan, mintegy mellékesen mormolta a telefonba:
- Azért eléggé hülyén érzem magam, hogy épp én segítek a saját anyám főiskolai felvételijének beadásában.
Végül is, megértem őt. Tényleg nem szokványos... S holnapra akár meg is gondolhatom magam.

Bagoly mondja...

- Szia anya! Akkor kitölteném a hiányzó adatokat!
- Ok. Mi az, amit nem tudsz?
- Hol születtél?
- Ööö... Nem tudod, hol születtem? Szeged.
- De tudom. De biztos, ami biztos...
- Hát ez nem változik, tudod ez nem... Szegeden születtem.
- Anyja neve?
- Nem tudod a mami nevét?
- De. De ide most hogy írjam a nevét?
- Ok. A leánykorit. Tudod, ilyenkor mindig a leánykorit.
- Biztos?
- Biztos.
- Jó. Zé adatai kellenek még.
(...)
- Anya! Egyébként azt az űrlapot, amit kinyomtattál, se Édua, se Zé nem jó helyen írták alá.
- Igen, utólag jöttünk rá, de így is elfogadják nyugi!
- Képtelenek vagytok kitölteni egy hivatalos iratot!
- Aha... Képtelenek. (széles vigyor)

Szingli

Félix:
- Én csak azért vagyok szingli, mert senki nem érdemel meg!

Az autentikusság performansza

Persze, hogy büszkék vagyunk rá. Több egyetemi tanár, kutató és egyetemista, köztük nagylányom publikációja a Gondolat Kiadó gondozásában megjelent Mindennapi élet című tanulmánykötetben.

Vidéki dicsekvős

Felénk akkora hó esett, hogy van, aki a teszkóba is traktorral ment vásárolni.

Az...

... amikor tudod, hogy egy nehéz nap elé nézel, aztán valahogy pörög minden, épp csak villanásnyi időd van rácsodálkozni a zuhogó hóesésre, aztán a végére érve a rengeteg elintéznivalónak még a lányokkal is jut idő befutni egy röpke ebédre valahová. S bár hazaérve, a többiek szedik a lábukat a térdig érő hóban, hogy mielőbb beérjenek a lakásba, te hátramaradsz, élvezed a az arcodba hulló pelyheket, az egész tájat beborító fehérséget. Este a kanapén ücsörögve, a pléd körülölelő melegségében pedig azon elmélkedsz, hogy ami tegnap még reménytelennek tűnt, megoldódni látszik, pedig még igazán nem is tettél érte semmit...

Havazik

Újra esik. Valamiért örülök, hogy hóban botorkálós lesz a napunk, s nem a monoton szürkeség köszön vissza ránk mindenfelől. Nézem a legkisebb iskolalátogatási igazolását. Bölcsesség kezdete Általános Iskola... Persze tudom, Dávid zsoltára: A bölcsesség kezdete az úrnak félelme...
„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.” (Jakab apostol levele 1. fejezet 5. vers)
Legyen ez mára...

Magyarország, én így nem szeretlek

Ősszel már egyszer zárolta a nav három-négy napra a folyószámlámat levonás - ingatlan vásárlási illeték: az extől a nevemre átkerülő hitel miatt kellett megvásárolnunk papíron az ő ingatlani hányadát -  miatt, akkor úgy voltunk vele, a tartozás az tartozás, előbb-utóbb elkerülhetetlen a kifizetés, ha telik rá, ha nem. Hozzátartozik a dologhoz, hogy ezt megelőzően hónapokig jártunk a nav nyakára, kértünk mentességet, kértünk részletfizetési könnyítést, sírtunk, könyörögtünk, hogy találjunk valami megoldást, ami mindkét fél számára kedvező lehet. Mindegyik kérelmünket elutasították, indokolva azzal, hogy a családi pótlék, a tartásdíj, és a felnőttkorúak aktív ellátása bőven fedezi egy ekkora család megélhetését. Zé akkor még papíron nem is volt a család része.
Most meglepetésszerűen egy teljes hónapra zárolták a folyószámlám, ami azt jelenti a nav hiába vonja le a ráérkező családi pótlékból, tartásdíjból a neki tetsző összeget (több, mint ötven százalék), a maradék pénzünkhöz nem juthatunk hozzá.
Szóval, Magyarország... eddig sem, de most még inkább nem szeretlek.

Beszéltem ügyvéddel, nem a mi esetünk az egyetlen, gyakorlatilag mindenkivel ezt műveli a cég. Elutasít és inkasszóz. Számláról, mert így megteheti, hogy olyan juttatásból is levonjon, amiből egyébként nem tehetné meg.

Teszt

Amikor a terhességi teszten a függőleges csík mellett egy arra merőleges jelent meg, nem igazán tudtam mire vélni, most akkor ez mit is jelenthet?

Félix fiam

Petra: Anya, ha mérges vagy, te is mindig azt mondod, hogy takarodjak a szobámba!
Én: Nem, én azt szoktam mondani, hogy húzzál befelé a szobádba!
Félix: Nem értelek anya! Akkor minek sikonyálsz állandóan, ha a hajadnál fogva be akarlak húzni a szobájukba?

Pár perccel később, miután Petrust megkérem valamire, s ő tovább üldögél az ágyon, Félix felpattanva a fotelből kifakad:
- Vedd tudomásul, hogy az apád vagyok! Mi itt nem tűrjük el ezt a viselkedési formát! Takarodj be a szobádba! Ha akarod, anyádat is utánad húzom!
Majd lehajtott fejjel, a röhögést épp csak visszafojtva átsiet a nappalin:
- Szétvet az ideg ettől a lánytól...

Kegyetlen vagyok-e?

Telnek a napok, pakolok, rámolok, takarítom a lakást a macskák után. Bár a háromból már csak egy van benn, miután Gróf Cickafark Oszkárt (lecsúszott grófi családból származó szélhámos a jelleme alapján - szinte erőszakosan hízelkedő és rendkívül pofátlan), alias Vadócot tegnap úgy kipenderítettem a lakásból, miután harmadjára szedtem ki a mosogatóból, hogy a lába sem érte a földet. Ma még tettem egy próbát, hátha ért valamit a tegnapi kilakoltatás, beszórtam liszttel a konyhapult szélét két helyen is, aminek köszönhetően most az egész konyhapultom és tűzhelyem lisztes macskalábnyomokkal van teli. Így aztán Cickafark Oszkár most újra a hóval barátkozik odakinn.

...

- Félixkém, ha legközelebb kenyeret is teszel a macskák kajájába, akkor sokkal kisebb darabokra...
- Anya, tudtad, hogy a rák halálos?
- Igen. Miért???
- Mert, ha valakibe bele vág az ollójával, annak kilyukadhatnak a belei.

Édus

Hogy mindenkit megelőzzek, már korán reggel megcsörgettem beleharsogva a telefonba:
- Szia! Boldogságos születésnapooot!
- Köszi! Szevasz! - válaszolta álmos hangon röviden, tömören, majd kinyomta a telefont.

Akár sírhatnék is

Mocsk... Nagyon kezd elegem lenni abból, hogy a cicákok úgy gondolják, hogy a mi lakásunk egy, az ő számukra kialakított kalandpark.

Végre

Újabb OKJ-s vizsga kipipálva. Naná, hogy jeles eredménnyel.

Holnapi vizsga

A huszonöt tételből van valami sejtésem az első tizennégyről. Ahányszor ez tudatosul bennem, mindig eszembe jut az is, hogy a tanfolyamot nyolc általánost végzetteknek hirdették meg.