Kagylók, csigák, kavicsok

Laura a csoporttársam, még inkább a barátom (barátunk), szinte már családtag, aki már "ittalvóst" sem hoz magával, mert tudja, majd tőlünk úgy is kap. Egyébként olyan igazi szőke, nagyon kedves és hatalmas szíve van. Szeretjük.

Kérdezi tőlem, mit hozzon a horváth tengerpartról? Mondom, kérek kagylókat, csigákat, meg kavicsokat is. Erre megérkezik kezében egy nagy szatyorral, mert mindenkinek hozott ám valami apróságot, nekem egy szívecskés kagylós dobozkát, majd abban tartom a gyűrűimet... Teljesen zavarba hozott, mert tőlem még semmi ilyen szépet nem kapott... És ráadásként kaptam kagylókat, csigákat és kavicsokat is... Teljes boldogság. 

Amikor úszik a város

A tegnapelőtti felhőszakadás után ma egy újabbat kaptunk a nyakunkba. A délelőtti órákban nem jártak a buszok, a vonatok sem közlekedtek, a fél várost lezárták. Az utcára merészkedő bátor járókelők tanácstalanul nézelődtek jobbra, aztán balra a magasabban fekvő járdaszigetekről... 

"Mindig hiányoltad a nagy vizet Kaposvárról. Most megkaptad végre. Mondjuk, legközelebb inkább kenuval mennék... Energiatakarékosabb." (Édua)

Szökőkút kell? Itt van...

Először csak esett és esett, mintha dézsából öntötték volna, a kertünk pár perc leforgása alatt kicsiny tóvá változott. A látvány, ami a városban fogadott, azonban még megdöbbentőbb volt. Zé emlegette is a városvezetést...

Dudorászni azonban ilyenkor is lehet, igaz, az ősz még a kertek alatt sem... (Kern András - Esik)

Macskákról

Miután Purci urat ivartalaníttattuk, s láttuk, hogy ez jó, Zsömi került volna sorra, de a kölykök elválasztása után annyira lefogyott, hogy a tanácsot megfogadva, inkább vártunk a műtéttel. Nem bántuk, mert alig mozdult ki, leginkább csak feküdt, időnként a kölykeit keresve, kétségbeesve nézett ránk a nagy szemeivel, győztük vigasztalni. Aztán egyszer csak eltűnt... másfél nap után került elő. Azóta újra a régi.
Közben Vadócunk is beteg volt (hozzá még az orvos is félve nyúl), úgy elkényelmesedett a nagy betegségben, hogy azóta minden etetésnél hangosan reklamál, ha Zé nem teszi fel a hokedlira, ahol enni szokott.

Múltkor majdnem örökbe fogadtunk egy árva, fekete-fehér foltos cicát, de látva Zsömi szembetűnő gyarapodását (már tudjuk, mit csinálhatott másfél napig), gyorsan lebeszéltem magam, inkább kikészítettem egy dobozt puhán kibélelve.

Apró örömök

Az első orchidea, ami sikeres nálunk a túlélésben, sőt még virágot is hozott. Ááájj, most nagyon boldog vagyok...

Már csak a máshol hatalmasra növő sárkányfa (dracaena) az, ami...

Apukámmal

Tegnap egész délután a Balatonban áztattuk magunkat, lebegtünk a vízen, csak Zé bukott alá egy-egy kagylóért. Az ott nyaraló apukám valamikor öt órakor jelent meg a parton, téblábolt ide-oda, nézelődött, míg észre nem vett minket. Néztem az arcát, hogy megöregedett az elmúlt egy év alatt, valamiért múltkor nem figyeltem fel rá... Lefogyott, megnyúlt, szinte viaszosnak tűnt. Odadobtam neki a labdát, ő meg Zének, repült a labda, a végén már nekem is sikerült magamhoz képest nagyokat dobnom, nagyokat derültünk. Valamikor gyermekkoromban labdáztunk így legutóbb, már nem is emlékszem...

Apukám újdonsült barátnőjét is volt szerencsénk megismerni, aki szó szerint egy zsarnok, már nem csodálkozom azon, hogy a családból senkinek nem szimpatikus. Pedig nagyon azon voltam, hogy majd én megmutatom, nincs a hölggyel semmi gond.
Miután kijöttünk a vízből, majd végignéztük, hogy játssza el a nő a hattyú halálát, kijelentve, hogy nem ül le velünk egy asztalhoz a parti büfében, megkérdeztem apukámat, lejönnek-e hozzánk egyik délután, láttam, felderült az arca, szívesen jönne, de a "kedves" barátnő megelőzte:
- Nem megyünk, az nagyon messze van.
- Hatvan kilométer? Egy óra.
- Az nekünk messze van... ennyi idősen.
- Szegedről is ideértek.
- Hát ez az, épp ezért nem.
Satöbbi, satöbbi. Beszélt, magyarázkodott össze-vissza, belegabalyodva a saját magyarázataiba. Nagyon nehéz volt magamba tartanom: egyébként meg nem téged kérdeztelek, hanem apámat, különben is alig volt valami, amit eddig nem hurrogtál le... Vén satrafa.

Bosszankodós

Napok óta fogom a fejem, ma már a sírás határán voltam a levegőt hasító vadászrepülőgépek zajától. S akkor ezt olvasom Pápa információs honlapján:
Nemzetközi repülőkiképzésnek ad otthont 2016. július 15. és augusztus 5. között az MH Pápa Bázisprepülőtér. A repülések a nappali órákban, az érvényben lévő repülésbiztonsági és jogi szabályzók maradéktalan betartása mellett történnek. A kiképzés időszakában a megszokotthoz képest nagyobb zajhatás lesz tapasztalható Pápán és környékén, amiért a lakosság szíves türelmét és megértését kéri közleményében az MH Pápa Bázisrepülőtér.
Környékén??? Mióta lakunk mi Pápa környékén? S ha itt fordulnak meg a fejünk felett a többnyire kötelékben repkedő grippenek, akkor miért nem közlik az itt élőkkel is? Idejében... Nem ám utólag.

A PANTHER STRIKE 2016 elnevezésű többnemzeti közös repülőkiképzés folyik. Most már ezt is tudom. 

Bárdudvarnok - Bánya

Hihetetlenül szép és mégis annyira kihalt a Bánya mellett fekvő tó környéke. Csak egy-két szembejövő autó jelzi, van élet a környéken.

Bánya felé járva elhatároztuk, legközelebb ismeretlen terep felé vesszük az irányt, hisz annyi szépség van a Zselic szívében, amit még nem is láttunk.

Amikor a...

Egyik ismerősöm meséli, járt kinn a kertészetben és felvettek két embert, az egyik egy nagyhangú, harsány nő, talán még iszik is, túl harsány arra a nyugodt helyre, szinte zavaró, trombitafolyondár helyett akácot akart neki eladni, de ő észrevette... Kicsit furcsállottam, de ugye mindenki tévedhet kertészmérnök létére is. Szóval csak hagytam, hogy mondja és mondja, kíváncsi voltam, hová jutunk, aztán mutattam egy fotót, mire ő: Igen, ő volt az... ki ő? Egy számomra nagyon fontos ember, Eszter barátnőm. Erre: Na, ne szívass már... Ne! Kérlek, ne mondd el neki... jó értelemben harsány nő, blablabla...

Azóta ezen röhögcsélek: Na, ne szívass már... 
Én téged?

Elhagyatott katonai bázis

Félix fiammal szeretjük az elhagyatott helyeket bejárni, nála szinte rajongássá nőtte ki magát a dolog. Ha hallunk valamiről, csak annyit mondunk neki:
- Holnap elmegyünk valahová, hozd a gépet is...
A tegnapi cél: egy elhagyatott katonai rádiós állomás rejtett gépkocsi beállókkal, szélben hajladozó tornyokkal. Ott megpihenve, miközben Zé mesél, szinte szemeim előtt villannak fel a múlt pillanatai... Szeretem helyek ezek.

A kedvenc részletem az egyik fotóról a szél borzolta füvek, a domboldalban nyíló virágok miatt:

Csak pár mondat

"Kitárom az ablakot, jöjjön egy kis friss levegő. A reggelillat töltse be az álom helyét. Valahonnan a "Halleluja " foszlányai szűrődnek be a madárcsicsergés mellett. Szeretem Cohent, szeretem az egész világot! Halleluja! Jó így nekem."
(V. E.) 

 Pár perce olvastam, elképzeltem, szinte hallottam... Derűssé tette a reggelem.

Mert ami zene...

Zé Gasztroangyalt néz.
- Szívem, hallod ezt a zenét?
- Aha. Mutassam, mi ez?... Pillanat... Gyere!
- Tényleg, ez az...
- Ennyi.

A Paris Combo chansonos zenei világát egyébként még a Putumayo albumairól ismerem, aztán felfedeztem egy fickót a youtube-on, aki a Moi, mon âme, ma conscience című számukra nyomja az irodájában... Na, azóta az a kedvenc dalom tőlük.

Bűnözős

Cukormentes krémes.

Öcsémékkel

Leginkább öcsémet hallgatjuk, egyik történet követi a másikat, miközben fel-felvonyítunk a röhögéstől, aztán egész hajnalban azon morfondírozom, mikor megyünk már el innen a retekbe költözünk már innen el...

Tegnapi Balaton

Már másfél órája, elfeledkezve az időről labdáztak távol a parttól, amikor a nyugat felől érkező felhők a part felé kergetik a négy fiút, akik megpillantanak a sekély vízben lebegve egy párnán.

Zé viduló fejét látva, tudom már mi következik. Nem csalódom:
- Szívem, te azóta itt vagy benn? Lassan megtelepszenek a kagylók a hónod alatt...
Öcsém röhögve kontráz rá: 
- Nővérkém, megfeneklettél?

Én is szeretlek benneteket.

Anyukámmal

- Mosogatás közben elvágtam az ujjam egy pohárral. Eltört. Borzalmas, ledarálta az ujjam oldalát.
- Mutasd!
- Teljesen beleszédültem. Hogy mutassam? Kétszáznegyven kilométerre vagy...
- Fotózd le!
- Tessék! Kicsit homályos...
- Ez horror. Én nem így szoktam elvágni. Már az ujjvágás sem a régi.

46.

"Kívánom neked a csend szépségét,

a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét,

a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét,

a levegő édességét és a szeretetet,

mely ott található minden dolgok gyökerében.

Az élet csodáját kívánom neked."

(Pam Brow)

Zé születésnapján. Barátokkal teraszra kiülős, beszélgetős péntek este, majd Balatonon strandolós, fűben fekvős szombat, lángos és palacsinta, este öcsémékkel vacsora Fonyódon a  Torony étteremben.

Vissza a régihez

Hívom a régi fodrászom számát, miközben iszonyatosan kínosan érzem magam, mert annak idején csak úgy szó nélkül leléptünk és mentünk a másikhoz.
- Szia! Mondd!
- Ööö... Szia! Emlékszel még rám? Tudod, ki vagyok? Nahát! Szóval az a helyzet, hogy... Szeretném megkérdezni, hogy a hajamat illetően elvállalnál-e, mert...
- Ne magyarázkodj! De most nem igazán jó, mert nyaralni megyünk. Csak utána tudnám elvállalni...
- Akkor majd keresselek?
- Ugorj be a héten egyik délután, ránézek, hogy tudnánk rendbe tenni... Vagy elmondom, addig mit tegyél vele, míg nem tudsz jönni.
- Óóó! Jól van. Holnap délután?
- Rendben, várlak.

Hát ennyi volt. Ettől féltem annyira.

Kardvirágok

Mindig a piacon veszek virágot valamelyik idős nénitől, de a héten nem jutottunk el. Gondoltam, majd a hét közepe felé beugrok Zével munkába menet a városba, aztán ma a szomszédasszonyom átszólt, várjam meg, hoz valamit...

"Még a szánkon sincs a szó..." (Zsolt. 139.)

Mert tudja...

... hogy szeretem az ilyesmit.
Már el is feledkeztem róla, de nem úgy Zé... Így kaptam tőle egyet. Petrus szerint pont olyan, mint én.

Köszönet érte Marlennek!

Vezetéknevek

Nem szokványos vezetékneveket kerestünk. Zé teljesen kész volt Szalonna Balázs névtől, még fél óra múltán is fel-felröhögött a meccset nézve.
Én a wikipédián olvasottakon mosolyogtam jót:
"... A mai szabályozás 2004-től majdnem teljes szabadságot ad a férj és feleség családneveinek kombinációjával. Például ha Szedlacsek Edömér és Zutyula Armilla házasságot köt, akkor a férj lehetséges nevei:
Szedlacsek Edömér, Zutyula Edömér, Szedlacsek-Zutyula Edömér, Zutyula-Szedlacsek Edömér
míg a feleség felveheti az alábbi neveket:
Zutyula Armilla, Szedlacsek Edömérné, Szedlacsekné Zutyula Armilla, Szedlacsek Edömérné Zutyula Armilla, Szedlacsek-Zutyula Armilla, Zutyula-Szedlacsek Armilla vagy Szedlacsek Armilla."

Mikor összeházasodtunk, Zé megkérdezte, miként óhajtom felvenni a nevem. Kicsit meg is bántódott, mikor a válaszom csak annyi volt: sehogy. Az ok teljesen magától értetődő és egyértelmű.

Kézzel mosva

Gondoltam, kimosom a leszedett függönyt kézzel, az egyébként is kímélőbb. Beáztattam, megnyomkodtam, meglátva egy pöttyöt rajta, megdörgöltem. Szétfoszlott... 

Nos, azt hiszem, megérett a cserére.

Tücsök

A hálószobánk ablaka alá költözött egy tücsök. Először azt gondoltam zavarni fog, de nem... Ha félbeszakad az éjszakai szerenádja, izgatottan várom, hogy újra rázendítsen.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy mezei tücsökért így fogok aggódni.

Elköltözöm

- Elköltözöm innen! Értitek?
Néha tényleg úgy érzem, elég volt. Ma az ágyunk alatt egy fél egértetemet találtunk, ki tudja, mióta van ott, a konyhában egy másikat, a feje leválasztva a testéről. Tegnap a hölgy (Zsömi) egy jó arasznyi fekete vízipocokkal a szájában jelent meg az ablakban. Hiába volt minden könyörgés, letette nekünk a konyha közepére, s mint aki jól végezte dolgát kifeküdt az ablakpárkányra napozni.

Elhiszem, hogy hálás és ajándékba hozza, de...

Sporthorgászat

Senki ne akarjon meggyőzni az ellenkezőjéről. Szerintem a sporthorgászat nem más, mint legalizált állatkínzás.

Vajon a horgász hogy érezné magát a damil végén, a szájában horoggal?

Vége...

vége, vége, vége, VÉGE... Ennek a félévnek is.

4,77-es átlaggal.

Csak nekem

Bio joghurtos, nyers cukkini saláta, gyömbéres, párolt halfilével. Nem gondoltam volna, hogy ez finom tud lenni...

Innen volt szép...

... nyerni.
A múlt heti egyes informatikám a hétfői vizsgának köszönhetően ötös lett.

Mondhatni, majdnem vért izzadtunk a feladatok megoldásával.

EB

Osztrák-magyar meccs. Zé időnként felugrik, kiabál, amitől nekem a szívem majd kiugrik a helyéről.

Meddig fog ez még tartani?

Rose Fairy

Tényleg olyan, mintha a tündérek földjéről érkezett volna apró szirmaival, finom, pasztell színeivel.

Mert utálja...

- Látod szívem, én sosem eszek bele más ételébe, cserébe elvárom, hogy más se nyúljon bele az enyémbe... - mondja lassú kimért hangon, hátha felfogom végre, hogy az ilyesmi nem illendő dolog, majd belenyúl a sült krumplimba, aztán beleiszik a kólámba. Cöcc...

Mai Balaton

Köszönhetően annak, hogy megint képtelen voltam elszakadni a parttól, fél perc alatt  - míg az autóhoz értünk - szarrá áztunk teljesen eláztunk.

Ballagás

Bodrog, általános iskola. Szülők, rokonok. Hatalmas virágcsokrok. Bevonuló nyolcadikosok. Legkisebbem. Búcsúzkodó tanárok és diákok. Emlékek. Hálaadás, ároni áldás.Videók. Fotózás.

Hálás vagyok ezért az iskoláért. Akkora szeretettel, türelemmel tanították, nevelték itt a gyermekeinket, ami ma már ritka. A mai nap is megerősített abban, hogy annak idején jól döntöttünk.

Apukám és öcsémék nálunk...

Amikor...

... a fodrászom félreértelmezi a jelentéktelen eszmefuttatásaimat a hajam színéről, magára vesz olyat, ami nem neki szól, ennek kapcsán teljesen indokolatlanul neki esik egy ismerősömnek, majd mikor sűrű szempilla rebegtetés közepette próbálom meggyőzni őt a világbéke jelentőségéről, közli velem, hogy ki vagy rúgva...
De most ez sem izgat különösképp, mert a hajam Zének és másoknak is tetszik.

Viszont a jelenlegi álláspont szerint úgy tűnik, elő kell keresnem a régi fodrászom számát.

Hihetetlen mik nem történnek...

Mai informatika vizsga

"Tanár úr, hol kell bekapcsolni a gépet?"
"Higgye el tanár úr, itt ilyen meghajtó nincs is!"
"Nem lehetne az excel-es feladatot a tanár úrral közösen megoldani?"

Amikor együtt bukik a csoport...

Gyerekek

Nem akar az olló szót fogadni a kezemnek, miközben Félix fiam ballagási fotóit vagdosom sután, kissé ügyetlenül. Egyet elveszek, igazítok még rajta, elteszem a táskámba, szeretem, hogy ott vannak velem. Közben eszembe jut a tavaly húsvétkor készült fotó mindannyiukról. Mekkora hangzavar volt, mikor készült, nekem fel sem tűnt, Zé és Édua vőlegénye viszont kereket oldottak. Hát nem tudom, leszünk-e még így együtt... ekkora zsivajjal.

Nem az elengedést nehéz megélni, hanem az azt követő aggódást, ami a szívben megmarad... értük, miattuk.

Esős nap

A kanapé háttámláján...

Csoportos vizsga

Amikor a tanárt gondolkodóba ejti a csoportunk neve (NewLsir - by chanson), leülve közénk kellemesen elbeszélgetünk a szervezeti szintű hr menedzsmentről (azért kellett ám tudni mindent), majd hangos röhögésbe torkollik a vizsga egy Jucika által kimondhatatlan szó miatt (nem rajta, inkább vele együtt), nekem ki kell rohannom pisilni, mire az egész csoport kap egy röpke szünetet... és a vizsga végén egy-egy ötöst.

Vizsgaidőszak én így szeret(né)lek végig!

Fodrásznál

- Nem lett ez túl szőke?
- Csak pár csíkot tettem bele... De majd meglátjuk, milyen lesz.
- Nézd, ahogy szárítod, teljesen eltűnik a barnás árnyalat... ez szőke.
- Látom én is, de nem tudom, miért.
- Ez szőke... szőke lettem. Itt ülök négy órája, hogy barna legyen a hajam...
- Pedig még ezt a színt is hamar ledobja...
- Ezt? Szőke lettem... Hogy megyek így haza? Szőkén...

A fodrászok veszélyesek...

Konyhaablak

Annyira szeretem őket.

Még hat...

Most jön a java.

Vettem egy rózsatövet. Nem tudom, ki ülteti el.

Reggel

A kitárt ablakon keresztül a rózsák illatát hordja be a szél.

Budapest, Budapest

Budapest legistenibb gyrosa répasalátával Leonál az Üllői úton. Bikini koncert a Barba Negra Tracknél. Éjszakába nyúló séta a Nemzeti Színháznál, Gobbi Hilda mellé leülve merengés a város zajos csendjében. "Fapados" non-stop étterem, morcos pultosnő, fasírt és rántott sajt kovászos uborkával. Éjjeli vörösboros kólázgatás. Hajnalban utcáról beszűrődő "hú, de bebasztam" kurjantásra ébredés. Hasfájás miatt reggeli koplalás. Wekerletelepi nosztalgiázás. Apóslátogatás, három feles pálinka segítségével való gyógyulás... jó ebéd. Gyönyörű, illatozó rózsák, szomszéd trollkodása a fényképezőgép láttán. Szúnyog-sziget, kecskék a víz mellett, békésen úszkáló kacsák, magányos szarka a parton. Ennyi fért bele.

Vasárnap reggelig mindezt megélve Timi barátnőmmel... hol komoly, hol hangos vihogásba fulladó nagy-nagy beszélgetésekkel.

Idő koptatta

Szinte már shabby chic-es, vagy tán az is a nappaliba szánt asztalka, szinte sajnálom lefesteni, s művi úton megteremteni ugyanazt, amit az idő koptatott ilyen szépre.

Menjél már

- Kirakjuk a konyhapult alját!

- ???

- A téglával, amit kaptunk Gáboréktól.
- Most?

- Most.
- De vizsgaidőszak van, tanulnom kell.

- És? 

- Csak a pultot?

- Nem tudom. Csináljuk meg a boltívet is?

- Most...

- Jaj szívem, hát most!

- De akkor festeni is kell.

- És? Majd ki lesz festve.

- Mikor?

- Majd.

- Majd?

- Jaj szívem, menjél már tanulni...

Napok óta úgy érzem magam, mintha egy nagyszabású építkezés kellős közepén kempingeznénk. 

Tizennyolc

Legkisebb lányom, Petrus a tegnapi napon töltötte be a tizennyolcat. Mesélte, hogy egyik szünetben odament hozzá egy osztálytársa, s megkérdezte tőle, ráér-e suli után. Először nem is tudtam hová tenni, milyen rendes osztálytársai vannak, fel akarják köszönteni, később kiderült, csak cigarettáért kellett volna bemennie a közeli trafikba.

Petrus szülinapi szlogenje:
"Az érzés, mikor betöltöd a 18-at, és végre bemehetsz a dohányboltba buszjegyet venni." 
Nem cigit...

Szolnoki kert

Mondogatják, milyen klassz, hogy ennyiféle virág van a kertünkben, pedig csak azért hiszik ezt, mert még nem látták anyukámék kertjét.

A fotók sajnos nem a legjobb minőségűek.

Estétől reggelig

A teraszon beszélgettünk, mikor a lányom kiszólt az ablakon:
- Anya érzed? Milyen jó esőillat van a levegőben...
- Igen, érkezik. Nézd a felhőket!
Még a sötét égbolton is kivehető volt, ahogy a felhők egyre komorabb gomolyagban érkeztek a fejünk felé, villámlással, dörgéssel, aztán csak békére leltek, mert csak egy éjszakán át tartó, ablakon halkan kopogó szitáló záport kaptunk.
- Olyan éjjeli esően mászkálós idő van, milyen jó lenne sétálni most egyet - gondoltam később, de az álom húzott magával, így csak nyakamba húztam a paplant, a talpam az ágy végében szundító macskához dugtam és elindultam...

(...) És csak esik az eső, a Nap meg sehol, 
Se a Hold, se a csillagok... 
A járda elszalad a talpam alatt, 
Amíg hozzád ballagok. 
Tavaszi zivatar illata kábít az úton, ez a 
Dal visz előre csak. 
És csak sír az eső, amíg mosolygok, és 
Megy a járda a talpam alatt. 
Ez az a dal... Ez az a dal... 
Ez az a dal, ami nekem maradt. 
Ez az a dal, ami megint más! 
Ez az az a tavaszi zápor! 
Ez az a dal, ami egy félig mélabú-bánat, 
És félig mámor! 
Ez az a dal, ami csak úgy szól! 
Ez az a dal, ami csak bárhol! 
Ez az a dal, ami egy félig mélabú-bánat, 
És félig mámor!
(Varga B. Tamás - Tavaszi zápor)

Újabb dilemma

Valamikor a hajam eredeti színe sötétbarna volt, Zé kedvéért még régebben ki is próbáltam ezt a színt, három nap után zokogva rohantam kúsztam a falak mentén, azok tövében lapulva a jól bevált vörösért a drogériába. Iszonyatosan rondának és vénnek éreztem magam, a tükörbe alig mertem belenézni. Ha a mostani kevés barnával kevert ősz színt részesíteném előnyben, hát arról jobb nem is beszélni... A férjem egyelőre nem egy öregasszonyt akar tudni maga mellett.
Volt már burgundi és padlizsán. Valamikor próbálkoztam vadszilva színnel piros csíkokkal, de azt valahogy kinőttem. S egyszer volt világosabb mogyoróbarna vagy inkább gesztenyés... Hát nem tudom. De ezzel a mostani vörössel sem vagyok már kibékülve.

Ötlet?

Reggeli

Zé délután benézett az ágyunk alá. Amit talált: három egér, két rigófióka.
Nem bírom... s mi békésen aludtunk, míg Zsömi idehordta őket. Nem eszi meg, a miénk.

Zé:
- Komolyan kezdek félni...