Az év utolsó napján

Leírtam a szavakat, amik hirtelen eszembe jutottak, játszottam velük, majd a gondolattal, vajon miért került egyik a másik mellé. Egy biztos, vannak dolgok, amikben javíthatatlan vagyok, s talán még valami: cseppet sem bánom...

Ezzel a szótekerős, pakolgatós játékkal kívánok boldog új évet mindenkinek!

A remény mosolyogva lépi át az új év küszöbét, miközben azt suttogja: "ez az év boldogabb lesz". (Alfred Tennyson)

Éjjel-nappal

Új hóbort.

Ködös, borongós

Ködben indultunk a szüleimhez, ott is minden napunk szürke, sokszor ködszitálós volt. A kertbe se nagyon volt kedvem kimenni, aztán csak rászántam magam, s milyen jól tettem. Az ezüstfenyő tűlevelein megannyi apró vízcsepp kukucskált a világra, a virágokat sűrű gyöngyként fedte be a pára. A mindenre rátelepedő nyirkosság, mintha valami mozdulatlanságot követelt volna a természettől. Mindig ámulatba ejt a természet szépsége, megannyi apró csodája, kicsit eltereli a figyelmem nem szeretem időjárásról.
Hazafelé épp arról beszélgettünk Zével, mennyire más érzést kelt bennünk az alföldre ülő végtelen ködtakaró látványa, mint a dombok között megbúvóé, amikor Zé meglátta a napot. A fénye gyengén szivárgott át a vastag párán, majd egyszer csak szinte a semmiből előbukkant a kék ég a nap fehéren vakító sugaraival. Félix fiamnak (Petrussal ott maradtak anyukáméknál) küldtem egy gyors fotót, mire ő:
- Végre... van értelme az életemnek.
Valahol én is azt éreztem, fellélegezhetek annyi nap után.

Ma már újra köd borult a tájra. Most ott süt, ahonnan jöttünk.

Anyukámék kertje

December huszonhetedikén.

Ország-város

"Ikra mehet állatnak?"
"A gumibogyó az növény?"
"F-fel fenguru jó lesz? B-vel benguru?"
"Józsefváros miért nem város? Még a nevében is benne van!"
"Van ilyen állat? Van. Lesz."

Karácsony 2015

A Jenevertől kapott képeslappal és ezzel a vidám, zenés videóval kívánok boldog, békés karácsonyi ünnepeket!

Gyógyulunk

Nem csak a gyerek, a legkisebb cicak is gyógyulófélben van. Olyannyira, hogy hajnalban bedorombolta magát kettőnk közé, majd valamikor reggel felugrott a nyomtatóra, bekapcsolta, a papírok tetejére feküdve megpróbálta sokszorosítani magát, majd mikor rájött, hogy ez nem fog sikerülni, kikapcsolta a nyomtatót, távozott nappaliba, hogy a porszívó csövének ölelésében álomra szenderüljön.

Milyen színű?

- Zé, szerinted milyen színű a karácsony?
- Milyen színű?
- Igen. Szóval, melyik szín jut eszedbe, ha a karácsonyra gondolsz?
- Zöld.
- Csak zöld?
- Igen. Zöld, zöld, zöld.
- Szóval zöld színű...
- Nem. Még rántott hús színű is.

Nem haladok a korral?

Nem először találkozom a jelenséggel.
Egy régen volt, mára negyvenhárom éves barátnőm új profilképet osztott meg. Agyonretusált porcelánbaba arc, a semmibe révedő, kifejezéstelen tekintet igézően hosszú, fekete pillákkal. Először megijedtem (szó szerint hátrahőköltem a széken), csak annyi jött ki belőlem: jaj... Másoknak tetszik a kép. Állítólag ezen eddig a legszebb, leggyönyörűbb, ez eddig a legjobban sikerült...
Igazából a reakciókat nem értem. Mintha a befogadóban nem tudatosulna, hogy a látottaknak semmi köze a valósághoz, sőt...

Nincs bajom még az erőteljes retusálással sem, de csak addig a pontig,  míg valami nem válik groteszkké általa. 

Fránya vírusok

Legkisebb harminckilenc fokos lázzal kezdte a szünetet. Pár óra alatt sikerült letornázni a lázát egy gyenge hőemelkedésre, hogy jobban érezte magát, meg is éhezett.

Ülünk az asztalnál, kenyeret veszek elő. Zé hozta a munkahelyéről, szeletelve, kettesével csomagolva. Megmaradt. Adnám oda Félixnek, mikor elkerekedett szemekkel rám néz:
- Mi van, már nem is közösködtök velem?
Szóval gyógyul a gyerek...

Mikulásvirág

Annyira gyönyörűek a Zétől kapott mikulásvirág színei, hogy muszáj megállnom mellettük egy-egy pillanatra, hogy gyengéden végigsimítsam őket az ujjaimmal.

OBI-ból leértékelve, mondván: Majd te megmented!

Ez ma épp így

Amikor kezedbe temetett arccal a sírással küszködve ülsz a konyhaszéken, mert a sok éve jól bevált recept helyett kipróbálsz egy újat, ami állítólag fantasztikus és kiderül, sz.. se lesz belőle, mert sülés közben szétterül és morzsáira hullik az egész.

Meg ezen is túl

Mára lett megbeszélve, hogy Kamilla elviszi a holmiját. Petra pakolt össze mindent, majd felhívta az apját. Nem tetszett neki, hogy jönnie kell, s ki tudja miért, teljesen feldühödött.
A lányom megérkezett, ránézett a megpakolt dobozokra, majd besietett a szobájukba. Zé köszönt neki... nem hallotta. Pakolt még ezt, meg azt. Segítettem neki. Aztán kijött a szobájukból. Zé köszönt neki még hangosabban, nem hallotta. Elment.
Petra bár mosolygott a történteken, később csak írt egy levelet neki, miszerint: "szívesen, hogy összepakoltuk a cuccaidat". Zé leblokkolt pár órára.

Az ember, bár a másikat akarja egy-egy cselekedetével minősíteni, egyet nem vesz észre, hogy azzal önmagán kívül senki mást nem minősít. 

Bár lenne mellette valaki, aki igazán segíteni akarna neki... Mert az apja önigazolást lát benne, a pszichológus a helyzetét akarja megoldani, a barátja pedig inkább szemet huny a ferdítéseit illetően. Mi pedig már csak hallgatunk.

Ajándék

Már napok óta le szeretném fotózni, most végre elérkezett a pillanat...

Pár napja kaptam egy meglepetés csomagot Katától, ami mindenféle apró kincseket rejtett: horgolt gömböcskéket, angyalkát, apró díszeket,  frivolitás csipkéket. Ez utóbbiaknak talán azért is örültem annyira, mert bizony én még soha nem láttam ilyesmit ilyen közelről. Annyira szépségesek.
Köszönöm!

Nem tudtam mindet lefotózni.

Szőke tincsek

Míg a többiek a Star Wars premierjén ültek (Petra karácsonyi ajándéka Zének), én a fodrásznál, aki épp pár szőke tincset varázsolt a hajamba. Miután végeztem, elsétáltam a Plázába, leültem az egyik bejáratnál, közben Éduával elmélyült beszélgetést folytattunk telefonon. Valamikor ksőbb észrevettem, hogy van egy bejövő hívás, így gyorsan elköszöntünk. Aha, nem egy volt... hét. Zé. Áhhááá, vége a filmnek, azért sétáltak el annyian mellettem az előbb.
- Szia szívem! Te hol vagy?!
- Itt ülök a Plázában és várlak titeket!
- De kicsim, mi már itthon vagyunk!
- Otthon? Otthon??? Látnom kellett volna titeket!
- Hol ülsz?
- Itt középen. Tudod, ahol vannak ezek az izék, így körbe... A bejáratnál.
- Jól van szívem, ott mentünk el mögötted pár perce, csak gondolom, annyira locsogtál megint valakivel.
- Éduával beszéltünk. Fontos dolgokról.
- Milyen fontos dolgokról?
- Ó, te ezt úgy sem értenéd...
- Na jó! Inkább azt mondd meg, hová menjek érted?
- Hát itt ülök a Plázában...

Ezen is túl vagyunk

Ma leültünk beszélgetni a pszichológus jelenlétében. A lányom nyeregben érezte magát, hisz az apja, hogy a szavaival éljek: "ismeri a férjem fajtáját" és támogatja a döntésében a gyereket. Kamcsi folyamatosan, egyre hangosabban támadt, nem igazán engedett szóhoz jutni.  Aztán csak sikerült pár szóban elmondanom, hogy egy lehetetlen helyzetet hozott létre, amiben nem tudok segíteni, mert vagy neki kell engedni vagy Zének, de Zé nem fog, mivel nem követett el ellene semmit. Nem haragszik a történtek miatt, de ne várja el, hogy bármiben is segítse őt, míg nem rendezik ezt a helyzetet.
Ekkor inkább már ideges volt. Én csak végtelenül szomorú...

Mikor kijöttem a kollégiumból azon gondolkodtam, hogy mennyire felesleges volt ez az egész beszélgetés. Kifelé jövet még elmondta, nem akar találkozni velem ezek után sem, mert minek, úgy sem tudna mit mondani. Volt bennem némi remény, hogy szeretne helyrehozni valamit, de rá kellett jönnöm, csak egy számít most neki: a pénz.

Sikítófrász

Hogy kerül egy meztelen csiga a fürdőkád peremére? Hogy kerül egy meztelen csiga TÉLVÍZ idején a fürdőkád peremére? Egyáltalán hogy került be egy meztelen csiga a lakásba?

Teljességgel megmagyarázhatatlan.

Szerencsések voltak

Legkisebbet hoztuk haza Bodrogról, az iskola karácsonyi ünnepsége után. Közvetlen mögöttünk haladt egy autó, aztán az egyik kanyarnál eltűnt. Zének tűnt fel, még beszéltük is, mi történhetett, talán lassított valamiért vagy megállt... Később a fiam olvasta, hogy szarvassal ütközött valaki ott és akkor, az autó feje tetejére fordult.
Miért is nem fordultunk vissza? Miért nem? Valamiért meg sem fordult a fejünkben, hogy baj történhetett. Talán nem is az az autó volt. De ha, mégis...

Nem történt sérülés, szerencsére.

Albert Williams

Kíváncsiságból rákerestem, létezik-e olyan karácsonyi kép, amin rózsák vannak. Így bukkantam Albert Williams képeire, amiknél le is ragadtam. Szinte felüdülés volt a szemeimnek, a lelkemnek a káprázatos színorgia ebben a szürke időben.

Albert Williamsről itt.

Félixszel

- Anyaa, nincsenek barátaim...
- Hiányoznak?
- De hát, kik?

Vizsgaidőszak "Rulez"

Bence azt mondta, olyan vagyok nekik a főiskolán, mintha az anyjuk lennék. Na, most februárig se csoki, se szendvics... csak vizsga és vizsga.

Négyes feletti átlagra törekszem.

Intermezzo

Laurával a portától nem messzire üldögéltünk a folyosón.
- Laura, annyira szép vagy. Hidd el, előbb-utóbb biztos beléd botlik valami jó pasi!
- Ááá, valamiért nincs szerencsém velük. Látod, ez a mostani is...
- Szerintem ez jobb, hogy lelécelt már az elején... Még nem is találkoztatok és már ilyen...
- De szerinted hol ismerkedjek?
- Azt hittem, a ti korosztályotok az, aki eljön az egyetemre, rögtön elkap a csávót és elindul a nagy lávsztori...
- Hát én is ezt hittem. De látod... valamiért elriasztom a pasikat magamtól.
- Ez hülyeség... Csak még nem találtad meg magadban a Nőt. Azt a nagy betűset, aki bevonzza a pasikat. Teljesen mindegy, hogy nézel ki, mekkora vagy... Ha megérzik a pasik a Nőt, vagy nevezzük inkább nősténynek, nem tudod levakarni őket magadról.
- De, hogy csináljam? Mondd meg! Tanítsd meg nekem! Eddig még sosem sikerült.
- Semmiről nem késtél még le. Annyira fiatal vagy. Ezt nem lehet tanítani. Vagy igen? Pár évvel ezelőtt talán el tudtam volna mondani... De mióta Zé mellett vagyok... Nem is tudom...

Ekkor megjelenik mellettünk a portás bácsi.
- Na, maguk szerint a papucsállatkának milyen papucsa van?
- ???
- Nem tudják, mi?
- ???
- Nem is értem. Idejárnak és még ezt sem tanulják meg...
- Mi nem arra a szakra járunk, tudja... Ez ugye a pedagógia kar. 
- S ott nem kíváncsiak erre?
- Ott másra kíváncsiak...
A portás kapva kapott a szón, viccelődött, élcelődött, miközben valamivel babrált mellettünk, majd visszasétált az információs pulthoz.

Laura rám néz:
- Mondd meg, kérlek! Mondd meg, hogy csinálod! Nekem is kell!
- Én nem tudom... Mi volt ez? MI VOLT???
Sikítanánk, de csak a röhögés tör ki belőlünk.

(Mert van az úgy néha, hogy fontos beszélgetések miatt nem jutunk be órákra.)

Központi adatbázis

Anyám.

Magány

Vajon a magánynál jobban fájhat valami a léleknek?

Ablakomba...

Bár a holdvilág nem süt be az ablakomba, a macskáknak ez az egyik kedvenc helyük, a kis helyen osztozni is képesek.

Ha egyszer...

... ezen túl leszek.
Tudom, hogy ötven oldal nem sok, ha egy vizsgára készülésről van szó, de nekem közgazdaságtanból még tíz is sok lenne.

Szívesebben foglalkoznék most a hófehér karácsonnyal.
Behoztuk a fát, Zé mégegyszer utoljára megtaposta a földjét, hátha egyenesebben áll. Az izzók egy része kiégett, az itthon lévő díszek javát odaadtam Ráhelnek, csak a csipkés hópelyhek maradtak meg.
Szóval van egy dundi fenyőfánk, szép zöld... Ötleteket kéne keresnem itthon elkészíthető dekorációkhoz, amihez se időm, se türelmem.

Akiért napokig

Nem tudnék erről mit írni, így inkább bemásolom a család nyílt levelét, mert annyira megérint, miközben tanít és példát mutat...

A mi kis Angyalkánk hazatért
Ahogy az nálunk minden este lenni szokott, közös családi áhítat után 20 órakor lefeküdtek gyermekeink aludni. Kis Bencénk nagyon várta a másnapot, hogy végre megkaphassa az egykerekű biciklit, amire vágyott. 22:15-kor sírva jött a szobánkba, hogy nagyon fáj a feje, egy két perc görcsös sírás után elvesztette az eszméletét. Azonnal hívtuk a mentőket, majd beültünk a saját autónkba és elindultunk Kaposvárra.

Jucika és a vizsgák

Jucika a csoporttársunk. Diszlexiás és diszkalkuliás, vagy ahogy ő mondja: diszmixes. Retteg az írásbeli vizsgáktól, mindig biztatom, hogy nem lesz semmi gond, lehet egyezkedni a tanárokkal.
A mai közigazgatás óráról előbb elengedett a tanúr úr, hogy Jucika szóban felelhessen nála. Öt-tíz perc múlva már kinn volt a folyosón, szinte repkedett felénk.
- Sikerült a vizsga! Nem csak közigazgatásból, jogi ismeretekből is.
Boldogan mesélte, miből felelt, miket mondott, majd egyszer csak rám nézett:
- Nem baj, ha most átölellek? Most nagyon nagy szükségem van egy ölelésre!
Nos, hát ezért is szeretem annyira Jucikát.