Vasárnap este

Úgy szeretnék már egy olyan hétvégét, amikor Zének nem kell dolgoznia szombaton, amikor vasárnap is nyitva vannak az üzletek, amikor nem rohanjuk végig az egész hétvégét, hanem ráérünk megpihenni, s kicsit kettesben lenni elzárva magunkat a világtól.

"Könnyes" búcsú

Azért jól esett volna egy szívből jövő "köszönöm" és egy "Isten áldjon"-t is el tudtam volna viselni. De ne legyek telhetetlen.

A vendéglátók hálószobájába meg nem mászkálunk be önkényesen, amikor azok nem tartózkodnak otthon. Ahogy a reklám is mondja: mert hülye azért nem vagyok...

No, de minden jó, ha a vége jó. Maradjak ennyiben magammal.

Nem szőkék

- Muti a lapot!
- Lapot?
- Járólapot?
- Mindjárt lefotózom. Ezt vettük meg végül is... a felsőt. Szívem szerint a bézs változatát vettem volna meg, de nem igazán illett volna ide.
- A pirosas? Alsó? A jobb felső?
- Felső.
- A világos??
- Nem, amiből az egész látszik.
- Az a többihez képest nekem alsó az, nem felső.
- A pirosas.
- Igen, a pirosas.
- Nézd, így tuti egyértelmű!
- Ez alsó!
- Ez a felső.
- Pf! Ne karikázzál!!! Mihez képest?
- A többi a lépcső alsó fokán fekszik.
- A többihez alsó. Jaj te... Hát nekem fordítva van. Én nem látok lépcsőt. Nem ahhoz néztem. A többi laphoz képest!
- Jahh! Főznöm kéne, de nem tudom még mit...

Minden csak viszonyítás kérdése... és a főzésé.

Néha jó...

... ha az embernek senki nem fogja (le) a kezét vásárlás közben.

Rózsás bögrék, bizony.

Aki kíváncsi...

... az így is jóval idősebb nálam.
Egyik barátunk kérdezgetett Eszter barátnőmről, mondtam neki, vegye le róla még a szemét is, mert Esztert nagyon, még annál is jobban szeretem, s nem megfelelő kifejezés az, hogy olyan, mintha a testvérem lenne, mert még annál is több, s vegye inkább úgy, leszbikusok vagyunk és különben is most csókoltam meg búcsúzóul, s akkor Zé is megszólalt, hogy ő már nem is csodálkozna, ha... Persze ilyenről szó sincs.

Látszólag...

... megint a macskáké a főszerep.
Tegnap a kedves legkisebbikem kihajította Zsömit a lakásból, mert lerabolt egy sült csirkecombot az asztalról, aztán jött a vihar, cica sehol, pedig még éjjel is hívogattam a bejárati ajtóból. Reggel kinyitottam az ablakokat, hadd szellőzzön a lakás, benéztem a konyhába, Zsömi egy újabb levadászott csirkecombot rágcsált az asztal alatt... Úgy tűnik, ez a macska szeret elázni.

S tényleg csak látszólag övék, mert este kilenc után értünk haza, végezve minden aznapra eltervezettel.

Vadóc

Reggelente az ölembe hozom be enni, annyira fél.
Mikor hazahoztuk, olyan boldog voltam, hogy kigyógyult a macskanáthából, pár hét után a bőrébe ivódott kazánházi korom is eltűnt, aztán jött az a fránya gázolás, ami után napokra eltűnt, mikor  Zé rátalált csak húzta-vonta magát a mellső lábai segítségével, most valami csípés érte, ami körül hullik a szőre (megint futhatunk állatorvoshoz). A baleset óta bújik, lapul, a tekintete sem az a régi csibészes... Pedig annyira szép cica lett belőle - méltán viseli a Gróf Cickafark Oszkár nevet. S való igaz, ő a leghálásabb az összes közül.
Gyógyuljon már meg végre...

Kerekítve

- Anya, ide adod a pénzt, amivel tartozol?
- Milyen pénzt? Ja, négyszáz forint a spot on cseppekre... Persze.
- Nem. Több.
- Tényleg, mert mazsolát is vettél.
- Szóval ezer.
- Petrus, hatszáz forintért vettél mazsolát???
- Nem, háromszázért.
- Négyszázból meg háromszázból hogy jött ki az ezer?
- Kerekítettem...

Reggelek

A reggeleink többnyire úgy indulnak, hogy szól az ébresztő, Zé kipattan az ágyból és megsimogat megsimogatja a rajtam alvó macskát.

Tanulunk, tanulunk

Sajnálom a férfit, mert újra és újra visszatáncolt, "rohan" a  másikhoz, kergeti a valakihez tartozás érzése. Menekül a sorsa elől, aminek többek között arról is kéne szólnia, hogy végre meg kéne tanulni két lábbal állni a földön - nem másért, ÖNmagáért.
Sajnálom a nőt is, mert miközben szétpukkanó illúzióbuborékokat fújkál maga elé a levegőbe, nem veszi észre, hogy nem csak az előbb említett a fickóval játszik, hanem rajta kívül akarva-akaratlanul másokkal is megtette ezt most az egyszer, akiket segítő szándék vezet.

Jó szándék vezetett, mégis hülyeséget csináltunk. Persze mondhatjuk, minden azért történik velünk, hogy tanuljunk abból. Legyen az jó vagy rossz, nem számít.

Énekkarosok Kassáról

Csenge csütörtökön érkezett hozzánk (Kamilla lányom meghívására), s ma már utazott is haza Kassára. Édes, bájos, cserfes tizenegy éves lányka. Kevés időt tölthettünk együtt, még fel sem eszméltünk, már ment is, szinte pilleszárnyakon suhant, mintha itt sem lett volna...
Különlegesek az ilyen találkozások, talán soha vissza nem térők, mégis nyomot hagynak.

Jó...

... megélni számomra kedves emberek között, ahogy sodor magával egy-egy szó, mondat, amikor önkéntelenül mosolygok rá a másik emberre, amikor nem törődöm a könnyeimmel...

Közbenjárni valakiért, egymásra hangolódva lélekben... megint csak  jó.

Komoly dolgokról...

... Félix fiammal.
- Anya, mikor tinédzser voltál, körülbelül hány évesen kezdtek el foglalkoztatni olyan dolgok, hogy mi szeretnél lenni?
- Foglalkoztatni foglalkoztatott, de nagyon sokáig nem jutottam dűlőre. Meg aztán a  mami sok mindenbe beleszólt, nem engedte, hogy mélyebben foglalkozzam olyasmivel, amit igazán szerettem volna.
- És akkor?
- Hát sokáig nagyon bizonytalan voltam... Nem tudtam, mit is szeretnék. Még felnőttként sem.
- Szóval most ez azt jelenti, hogy belőlem is hat gyermekes családanya lesz?
- ...
- Most, mi van?!
- ...

Fenn a fán

- Csaba is Fodor... (chanson)
- Igen, de ő menta. (zé)
- Tessék?
- Fodormenta.
- Ok. És akkor Robika?
- Ő minta.
- Minta?!
- Igen, minta.
- És te?
- Mókus.
- Miért pont mókus?
- Mert, mint a mókus...
- Jó. Én mi vagyok?
- Fenn a fán.
- Mint a mókus fenn a fán?
- Na várj, ez így nem állja meg a helyét! Mint tudjuk, te nem mászol fel egy fára sem. Tehát mikor még kicsi volt, ráálltál a tetejére, s a végtelen türelmedet ismerve megvártad, míg megnő a fa. Csakis így kerülhettél a fára.

Petúniás szívecskés

Kicsiny, hangulatos ajándékokat (bár lehet, elfogult vagyok) készítettünk tegnap az ovisokkal az istentisztelet alatt. Zével már szombat reggel megvettük a palántákat, egész este papírokat méregettem, vagdostam, illesztgettem, tűztem. Megérte.

Már déltől vendégünk volt a dunaújvárosi gyülekezet. Eleinte kicsit sajnáltam, hogy lemaradtunk a vendégpásztor tüzes üzenetéről, csak egy-egy hangfoszlányt sikerült elcsípni a teremből. Bár a gyerekekkel töltött idő, a kicsik lelkesedése, öröme áthat mindenen... ez kárpótol.

Tavasz van

Mégis vannak kan(os) macskák a környéken...

Annyira röhögtem, mikor szombaton megláttam Zét egy hosszú husánggal rohangálni a kezében, ki az utcára, majd vissza, közben hangosan mérgelődött, mondta a magáét.
- Zé, tulajdonképp te mit csinálsz?
- Elegem van a hülye macskádból. ketten d....k az járda kellős közepén. Két semmirekellő. Mit képzelnek ezek? Hogy lehetnek ilyen szégyentelenek? A járda közepén, érted? Ez is ilyenekkel áll össze. Hát hogy néznek ki?
- De ők macskák...
- S akkor a járda közepén csináljuk? Majd adok a macskádnak is... Tanuljon illemet. Válassza meg, kivel áll szóba! Még, hogy a járda közepén... Ilyenekkel. Itt marad benn, az sem érdekel, ha levakarja a falat.
- Most hová mégy?
- Elkergetem azt a két semmirekellőt. Ott várnak álló ....szal az autó alatt. Majd adok én nekik! Ide többet nem jönnek...

Ma reggel öt macska várt a sorára, amikor Zé munkába indult...

Anyák napja

Hát néztem egy nagyot, mikor valamelyik nap bevásárlás közben, épp egy növényke előtt ácsingóztam, amikor Petrus felkapta, hogy menjünk már, keressük meg Zét, ne sírjak itt, majd negyedóra keresgélés után végre rábukkanva  a drága férjemre, Petrus beletette a kosárba az "ajándékot":
- Elhoztam anyának, hogy ne sírjon a szája...

- ???

- Jó, bocsi! Csak nem bírtam már elnézni...

Nem, nem ezt kapom... Gondoltam magamban, kicsit dühösen, s ezzel jöttek is a kétségek. Idén eszébe jutok egyáltalán valakinek? 

S igen... Vasárnap először Félixtől kaptam egy ölelést, aztán Máté fiam küldött egy sms-t. Délután egymás után hívtak Édus, Ráhi és Kamcsi, csak Petrus burkolózott mély hallgatásba. Mikor hazaérkezett, kérte, csukjam be a szemem. S kaptam csokit és orgonavirágból szívecskét.

Ma végre...

... kettesben lehettünk. Így aztán úgy döntöttünk, irány a Balaton. Élveztük, ahogy arcunkba fújta a hajunkat a szél... Hjaa, ez így nem állja meg a helyét. Szóval az arcomba fújta hajam a friss szél, a hullámok a cipőnkre szórták hűvös cseppjeiket, mi pedig csak szívtuk magunkba a víz illatát, kémleltük a távoli vitorlákat a tavon, miközben arról álmodoztunk, hogy majd valamikor kettecskén valahol a part közelében egy kicsiny házikóban...

Morgós

Nem tudom, hogy beszélhetném le a gyereket arról, hogy ne hordja a tutyimat...

Éljen...

... május elseje!
A videó, ami minden évben megmosolyogtat...

Most mi lesz?

Egy év után rá kellett jönnöm, hogy a kövér dagadt divatosan duzzadt terebélyes modelleknek, nem csak méretes tokájuk nincs, de valamiért rövid frizurájuk sem. S mind olyan szép...
Most hogy adjam elő a fodrászomnak, hogy hosszú, fürtökben aláomló, dús frizurát szeretnék, mikor az enyém még vállig sem ér és már ez is zavar?

Szemforgatós

Félix fiam azt mondta, nagyon elkényeztetem a macskámat, nézzem csak meg, mekkora egy pökhendi, nagyképű bunkó a többihez képest, azt hiszi, bármit megengedhet magának.
Valamivel később  Zé megjegyezte, ez a cica bizony pont olyan, mint én...

Ha szombat, akkor...

... Pécs. Az egyik üzletben elcsábultam egyik-másik virágtartót illetően, elképzeltem, hogy mutatna a teraszon, aztán lebeszéltem magam mindről, mert úgy voltam vele "ej, ráérünk arra még"...
Fontosabb volt, hogy a mindenkori rohanás helyett, végre jól éreztük magunkat, csak lógattuk a lábunkat a Jókai téren, miközben nyaltuk a fagyit, beszélgettünk, mókáztunk a tér köveit vizslató geológusokon... Megjegyeztem ám! Először azt kell nézni, hogyan esik rá a fény...

Katicit megint nem mertem felhívni, mert az idő még így is annyira szorított. De ami késik...
A fényképezőgép megint a táskám alján pihent.

Női szemmel

Mert minket nőket mindig a részletek érdekelnek...
A terasz ugyan nincs kész, az udvaron ott áll a betonkeverő, a fű terítve cementes zsákokkal, szigetelő anyagokkal, de a Jyskből rendelt székek már megérkeztek. Most polcokon és virágtartókon gondolkodom... Zé, essen meg a szíved rajtam!

Nem hisz

Petrus: A magyar tanárom azt mondta, ő egyáltalán nem hisz a démonokban.
Zé: Nem?
Petrus: Nem.
Zé: Hát van egy rossz hírem. Én sem hiszek a démonokban, csak az a-, b-, és cémonokban.

Richard Salvador Hernaez

Mert annyira elvarázsolnak a szívet melengető,  mosolygóan vidám színei...

Hihetetlen

Vajon csak nekem van olyan eszetlen cicám, akinek annyira mehetnékje van, hogyha kinyitom az ablak belső szárnyát, akkor teljes lendülettel ugrik neki a külsőnek?

Rhododendron Cunningham's White

- A teraszra vetted?
- Persze, teli ültetjük neked ilyesmikkel a teraszt.
Még bimbósan hozta, de pár napja teljes pompájában virágzik és új hajtásai is vannak.

Akkor a teraszról

Hosszú évek óta esedékes, mi több, szükséges volt a terasz építése, minden nagyobb esőzésnél a ház alá folyt a víz.
Két rózsabokrom, öt erdei pajzsikám, egy levendulám bánja. Nem vették észre a munkások egyiket sem. Talán a ribizlibokrok megmenekülnek, Tegnap úgy kapargattam ki egyik tövéből a cementet. Pótolhatóak, mégis sajnálom a kis életüket.

Eszterrel gondoljuk majd újra a kertet a terasszal, már teljesen másképp, mint annak idején tettem. Nem szeretnék mintakertet, élesen elhatárolt pázsitot, félig földbe fúródott görög korsókat sem, inkább olyan kicsit elvadult, vidékit sok-sok színes, virágzó évelővel, madárodúkkal, etetőkkel.

Ezen is túl

- Mikor tudnánk megbeszélni ezt a dolgot?

- Nem tudok mit mondani. Zoli még dolgozik, nem számítottunk rád.

- Csak beszéltetek valamit?

- Nem, még nem volt időnk.

- Valamiben csak megegyeztetek?

- Semmiben. Itt a terasz, pakolás, takarítás... Ne haragudj, de tényleg nem ez volt az első!

- Azért szeretném, ha számításba vennétek, hogy kaptátok ezt a lakást.

- Kaptuk? Átvállaltuk a hiteled... Megtörtént a vagyonmegosztás. Ennek semmi köze a tartásdíjhoz. 

- Hát ez nem teljesen így van! 

- Nem?

- Akkor is lehetne benned annyi jó indulat és megértés, hogy mérlegeld ezt a dolgot és fogadd el a feltételeket.

- Nézd, jelen esetben én tennék neked szívességet...

- Miért te tennél?

- Hagyjuk! Mérlegelem, de  nem szeretem, ha zsarolni próbálnak. Manipulálni. Már rég nem vagyok a feleséged, ez nem a megfelelő fegyver irányomban.

- Mire gondolsz? Nem tettem ilyet. Nem zsaroltalak.

- De, igen. Te is tudod. A gyerekekkel.

- Sosem tettem ilyet.

- Hát nem te mondtad, hogy bevonod őket? Hogy rajtam múlik lesz-e pereskedés, veszekedés? Mire jó ez?

- Rendben, nem lesz senki bevonva. De innentől kezdve teljesen értelmetlen bármiről is beszélni... Hétfőn beadom a kérvényt.

- Add be nyugodtan!

- Igen? Gondolom, majd fogadtok ügyvédet is.

- Igen, fogadunk. 

- Az nem igazán lenne jó, mert én nem tehetem meg, hogy ügyvédet fogadjak. Bezzeg, nektek most jól megy. Ti megtehetitek.

- Ez probléma?

- Nektek van miből... 

- Nézd, én nem szeretnék részt venni ebben. Te dolgod, mit teszel. Mi is tesszük a dolgunkat.

- Remélem, most örülsz.

Kis híján múlt, hogy nem vágta be maga mögött az ajtót dühében.
Kis híján múlt, hogy nem mentem utána zokogva, hogy ennyi év után hagyjon már békén minket.

A két legnagyobb lányom sírt a telefonba, hogy nem tehetjük meg velük, amit tíz évvel ezelőtt. Összefacsarodott a lelkem. Teljesen igazuk van. Akkor sem tehettük volna meg... Most még inkább nem.

Most csend van. Nagy csend. Imádkozunk, imádkozik értünk a gyülekezet. Minden rendben lesz.

Most kell...

... megállni. A nap hátralévő részében ezt mormolgatom magamban:

"Ne hagyd, hogy mások viselkedése lerombolja a belső békédet."

(Tenzin Gyatso)

Nincs kedvem

Volt férj megint felhívott, hogy menjek bele a tartásdíj csökkentésébe, különben lesz bírósági neszeneked és haddelhadd a gyerekek bevonásával. Még mindig nem szeretem, ha valaki zsarolással próbál rávenni valamire.

E.on

Kedvenc szolgáltatónk  leveléből:
"Tisztelt Ügyfelünk!
Tájékoztatjuk, hogy az alábbi részletfizetési megállapodásban foglalt fizetési kötelezettségének nem tett eleget, mivel az esedékes részletét a határidő lejártáig nem egyenlítette ki. Emiatt a megállapodás hatályát vesztette.
Felhívjuk figyelmét, hogy ezért a még fennálló tartozása egy összegben vált esedékessé. (...)"

Huszonhét forintot kell befizetnünk...

Ne legyek dühös... (folyt.)

... amikor Mekk Elek ideért szombat délelőtt helyett valamikor délután, majd előadta, hogy megérkezett az újra megrendelt, igényeimnek megfelelő videokártya, majd elém tett kettőt, miközben mosolyogva közölte, bármelyiket is választom, le kell töltenie az illesztő programot hozzá. Új videokártyához... Hja, én meg hülye vagyok, nem? Ezek után a már általam működőképessé varázsolt gépen babrált valamit, majd elment. Újraindítottam a gépet, ami már be sem töltötte az operációs rendszert, üvöltöttem visítottam Zének, ahogy azonnal üljön autóba és hozza el ettől a szélhámostól a régi gépem, mielőtt még abban is valami kárt tesz.
Elhívtuk az egyik testvért a gyülekezetből, akivel aztán majdnem éjfélig babráltunk a géppel, szétszedtük, összeraktuk, formatáltunk, telepítettünk. Így aztán most minden szép és jó. A számítógépes csávónak pedig még a nevét sem akarom hallani többé.

Már azt hittem...

... képes ő is változni, s már-már megsajnáltam a helyzete miatt, de úgy tűnik vannak dolgok...
Szóval nem szeretem, ha valaki azzal jön, üljünk le beszélgetni, miközben zsarolni próbál a gyerekeimmel. Ilyen hozzáállás mellett, hogyan beszélgessek vele bármiről is?

De kérem...

... én normális vagyok.
Tegnap este Zére várva bambultam a tavaszt az autónkban ülve a benzinkútnál. Fél szemmel láttam, ahogy elhúz mellettem egy, a miénkhez hasonló autó. Egy pillanatra bevillant a kérdőjel:
- Hogy hajthat el Zé, csak úgy nélkülem?

Ne legyek dühös...

... amikor a számítógép szerelő úgy hozza ide a gépet több napos késéssel, hogy kiderül egy jóval rosszabb minőségű videókártyát tett bele, mint amiben megállapodtunk, ráadásul a frissen telepített operációs rendszer hekkelt és nem használható a számtalan spyware miatt?

Évforduló

A házasságok az égben köttetnek. Amivel a magam részéről csupán azt akarom mondani: abban a percben, mikor valakivel a közös élet mellett döntöttél, te is, ő is meghaltatok, ám azonmód fel is támadtatok, mint Egy közösség: mint egy Mi. 

(Kornis Mihály)

Egy éve.

Linzer

Amikor a húsvétra sütött linzerkarika már szombaton elfogy...

Huszonegyéves és...

- Nem szeretem a macskákat.
- Miért nem?
- Gonoszak. A sátán teremtményei... Egyszerűen gonoszak.
- Hogy mondhatsz ilyet? Ne hülyéskedj már!
- De. Nézd csak meg őket! Már a nézésük is... Gonoszak.
- Ezt szedted valahonnan vagy csak úgy magadtól jön?
- Olvastam a neten. (mosolyog az orra alatt)
- A neten?
- Igen, a neten. Tudod, ott mindent megtudsz az igazságról. Ez az igazság... Sajnálom anya!
- Azt tudtad, hogy a dorombolásuk frekvenciája gyógyító hatású?
- Ez csak megtévesztés. Nem lehet igaz.
- Pedig a neten olvastam...

Még jó, hogy látom rajta, mikor vegyem komolyan a szavait, s mikor ne... Ettől függetlenül nem szereti a macskákat. 

Melyik regény?

Van most ez a teszt kitöltögetéses divat a facebookon, mindig jókat derülök, mennyire szépnek és okosnak kéne lennem a tesztek eredménye szerint, de ezt a mait le sem tagadhatnám:
Melyik klasszikus regény írja le az életed?
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Úgy mint a kis herceg, te is a saját bolygódon élsz, melyen téged bárki meglátogathat, csak tisztában kell lennie azzal, hogy itt más szabályok vannak érvényben, mint a normális életben. Te ugyanis a rideg és igazságtalan világból iszonyúan kiábrándultál és sikerült létrehoznod a saját kényelmi zónádat, amely meleg, biztos és szép. Senki sem léphet be ide, akit ne látnál szívesen. Azoknak viszont, akiknek megvan az a szerencséjük, hogy meglátogathatnak, egy felejthetetlen kalandban lesz részük.
Meg is őrzöm magamnak.

Eszembe jutott most Zé, ahogy mesél rólam:
- A feleségem olyan, hogy sétálunk az utcán, persze fogni kell a kezét, mert észrevesz egy virágról felrebbenő pillangót, hosszasan tűnődve néz utána, ahogy száll a kék ég felé, miközben halkan suttogja csak úgy magának: pillangó!
Ó, nem is! De igen...

Mi lesz később?

Mindegyik cicánk kezelve van a bolhák és kullancsok ellen. Mégis Zé legalább húsz kullancsot szedett ki tegnap este a macskájából. Ha az ez évi termést nézem, túl vagyunk a dupláján is... Április első napján.

Áldjon meg...

„Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. 

Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad, és könyörüljön terajtad. 

Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád, és adjon békességet néked" 

(4Móz 6:24-26)

Zé egész éjjel az Ároni áldással álmodott, időnként meg-megkönnyezve az ebből íródott dalt. Ma azt dúdolgatta a munkahelyén is.
- Különös éjszaka lehetett - mondta a pásztorunk - a feleségem is azzal kelt, hogy egész éjjel Istent dicsőítő dalokat énekelt álmában...

Előkerült

Tegnap mindent átkutattam, de nem találtam meg a hétvégén vásárolt lencsét. Ma végre rábukkantam. Kérdés:
Vajon ki gondolta azt, hogy a lencsének a fagyasztóban van a helye?

Macskajóga

- Te most mit csinálsz? - nyávogta az egyik.
- Ne zavarj, jógázom - nyávogott vissza a másik, majd hosszú perceken keresztül próbálta alátámasztani teljesen abszurd, kicsavarodott testhelyzetben, hogy ez bizony nagyszerű dolog.

Azzá válsz

A C&A salátafejű próbababáit meglátva, rögtön a jól ismert szlogen jutott eszembe: azzá leszel, amit megeszel!
Szóval lányok, a zöldségfélékkel csak óvatosan...

XXL fogyókúrás menü

Érdeklődve szemlélem a pizzériás szórólapot, nagy betűkkel virít a lap tetején:

XXL fogyókúra

Ez igen! Végre egy pizzéria, ahol ránk, túlsúlyosokra, hogy Zé szavaival éljek, divatosan duzzadtakra is gondolnak. Rögtön fordítok a lapon, nézem az ételek listáját. Teljesen átlagos, éttermi menüsor káposzta salátával, válaszható körettel. Mindez hatszázharminckilenc forintért. De mi ezekben az ételekben a fogyókúrás? Mégis csak el kell olvasnom a főoldalon a kisbetűs részt:
"Bár látszólag ellentmondásos, hogyan lehet a legnagyobb menünk egy fogyókúra alapja? A megoldás mégis egyszerű! Nem kell egyszerre megenni!"
(...)
Azannya... Visítottam.

Te vagy

- Félix, légy szíves adj enni a macskáknak!
- Én? De hát, te vagy az anyjuk, a te dolgod...
- TESSÉK???
- Az oroszlánoknál is a nőstény vadászik, mindig az anya...

Ancient sculpture

Amikor éjjel felébredek vagy akár esténként a kislámpa fénye mellett olykor az alvó Zé arcvonásain felejtem a szemem. Olyan szép és nemes vonásai vannak a kislámpa halvány, tompa fényénél, mint egy igazi görög harcosnak. A hullámos haj, a markáns orrnyereg, a vastag érzéki ajkak, az erős szakáll, a hosszú, lecsukódó pillák. Még a levegőt is visszatartom pár pillanatig, nyelni is elfelejtek, annyira szépnek látom.
Egyik nap kíváncsiságból rákerestem az ókori görög harcost ábrázoló szobrokra. Rá kellett jönnöm, nekem, aki ebből érettségiztem, hogy a görög harcosok mocskos mód egyáltalán nem így néztek ki... Persze, rögtön kapcsoltam, s hát igen... a római istenek...

Segíteni

Mikor az ember segíteni szeretne valakinek, s elkezd megírni egy levelet, olyan könnyen jönnek a szavak. S miután elolvassa, amit írt, rájön, hogy van egy-egy mondat, ami nem csak a másiknak szól, akár önmagának is címezhetné. Ma például ez:
Képes vagy arra, hogy kilépj abból, amiben élsz! Képes vagy arra, hogy önmagad ura légy, s ne külső tényezők határozzák meg az életed...
Sok dologban sikerült már e téren változtatnom, de tudom jól, vannak még fehér vagy inkább fekete foltok. Egy biztos: a döntés a miénk. Rajtunk áll vagy bukik...