Morgós

Nem tudom, hogy beszélhetném le a gyereket arról, hogy ne hordja a tutyimat...

Éljen...

... május elseje!
A videó, ami minden évben megmosolyogtat...

Most mi lesz?

Egy év után rá kellett jönnöm, hogy a kövér dagadt divatosan duzzadt terebélyes modelleknek, nem csak méretes tokájuk nincs, de valamiért rövid frizurájuk sem. S mind olyan szép...
Most hogy adjam elő a fodrászomnak, hogy hosszú, fürtökben aláomló, dús frizurát szeretnék, mikor az enyém még vállig sem ér és már ez is zavar?

Szemforgatós

Félix fiam azt mondta, nagyon elkényeztetem a macskámat, nézzem csak meg, mekkora egy pökhendi, nagyképű bunkó a többihez képest, azt hiszi, bármit megengedhet magának.
Valamivel később  Zé megjegyezte, ez a cica bizony pont olyan, mint én...

Ha szombat, akkor...

... Pécs. Az egyik üzletben elcsábultam egyik-másik virágtartót illetően, elképzeltem, hogy mutatna a teraszon, aztán lebeszéltem magam mindről, mert úgy voltam vele "ej, ráérünk arra még"...
Fontosabb volt, hogy a mindenkori rohanás helyett, végre jól éreztük magunkat, csak lógattuk a lábunkat a Jókai téren, miközben nyaltuk a fagyit, beszélgettünk, mókáztunk a tér köveit vizslató geológusokon... Megjegyeztem ám! Először azt kell nézni, hogyan esik rá a fény...

Katicit megint nem mertem felhívni, mert az idő még így is annyira szorított. De ami késik...
A fényképezőgép megint a táskám alján pihent.

Női szemmel

Mert minket nőket mindig a részletek érdekelnek...
A terasz ugyan nincs kész, az udvaron ott áll a betonkeverő, a fű terítve cementes zsákokkal, szigetelő anyagokkal, de a Jyskből rendelt székek már megérkeztek. Most polcokon és virágtartókon gondolkodom... Zé, essen meg a szíved rajtam!

Nem hisz

Petrus: A magyar tanárom azt mondta, ő egyáltalán nem hisz a démonokban.
Zé: Nem?
Petrus: Nem.
Zé: Hát van egy rossz hírem. Én sem hiszek a démonokban, csak az a-, b-, és cémonokban.

Richard Salvador Hernaez

Mert annyira elvarázsolnak a szívet melengető,  mosolygóan vidám színei...

Hihetetlen

Vajon csak nekem van olyan eszetlen cicám, akinek annyira mehetnékje van, hogyha kinyitom az ablak belső szárnyát, akkor teljes lendülettel ugrik neki a külsőnek?

Rhododendron Cunningham's White

- A teraszra vetted?
- Persze, teli ültetjük neked ilyesmikkel a teraszt.
Még bimbósan hozta, de pár napja teljes pompájában virágzik és új hajtásai is vannak.

Akkor a teraszról

Hosszú évek óta esedékes, mi több, szükséges volt a terasz építése, minden nagyobb esőzésnél a ház alá folyt a víz.
Két rózsabokrom, öt erdei pajzsikám, egy levendulám bánja. Nem vették észre a munkások egyiket sem. Talán a ribizlibokrok megmenekülnek, Tegnap úgy kapargattam ki egyik tövéből a cementet. Pótolhatóak, mégis sajnálom a kis életüket.

Eszterrel gondoljuk majd újra a kertet a terasszal, már teljesen másképp, mint annak idején tettem. Nem szeretnék mintakertet, élesen elhatárolt pázsitot, félig földbe fúródott görög korsókat sem, inkább olyan kicsit elvadult, vidékit sok-sok színes, virágzó évelővel, madárodúkkal, etetőkkel.

Ezen is túl

- Mikor tudnánk megbeszélni ezt a dolgot?

- Nem tudok mit mondani. Zoli még dolgozik, nem számítottunk rád.

- Csak beszéltetek valamit?

- Nem, még nem volt időnk.

- Valamiben csak megegyeztetek?

- Semmiben. Itt a terasz, pakolás, takarítás... Ne haragudj, de tényleg nem ez volt az első!

- Azért szeretném, ha számításba vennétek, hogy kaptátok ezt a lakást.

- Kaptuk? Átvállaltuk a hiteled... Megtörtént a vagyonmegosztás. Ennek semmi köze a tartásdíjhoz. 

- Hát ez nem teljesen így van! 

- Nem?

- Akkor is lehetne benned annyi jó indulat és megértés, hogy mérlegeld ezt a dolgot és fogadd el a feltételeket.

- Nézd, jelen esetben én tennék neked szívességet...

- Miért te tennél?

- Hagyjuk! Mérlegelem, de  nem szeretem, ha zsarolni próbálnak. Manipulálni. Már rég nem vagyok a feleséged, ez nem a megfelelő fegyver irányomban.

- Mire gondolsz? Nem tettem ilyet. Nem zsaroltalak.

- De, igen. Te is tudod. A gyerekekkel.

- Sosem tettem ilyet.

- Hát nem te mondtad, hogy bevonod őket? Hogy rajtam múlik lesz-e pereskedés, veszekedés? Mire jó ez?

- Rendben, nem lesz senki bevonva. De innentől kezdve teljesen értelmetlen bármiről is beszélni... Hétfőn beadom a kérvényt.

- Add be nyugodtan!

- Igen? Gondolom, majd fogadtok ügyvédet is.

- Igen, fogadunk. 

- Az nem igazán lenne jó, mert én nem tehetem meg, hogy ügyvédet fogadjak. Bezzeg, nektek most jól megy. Ti megtehetitek.

- Ez probléma?

- Nektek van miből... 

- Nézd, én nem szeretnék részt venni ebben. Te dolgod, mit teszel. Mi is tesszük a dolgunkat.

- Remélem, most örülsz.

Kis híján múlt, hogy nem vágta be maga mögött az ajtót dühében.
Kis híján múlt, hogy nem mentem utána zokogva, hogy ennyi év után hagyjon már békén minket.

A két legnagyobb lányom sírt a telefonba, hogy nem tehetjük meg velük, amit tíz évvel ezelőtt. Összefacsarodott a lelkem. Teljesen igazuk van. Akkor sem tehettük volna meg... Most még inkább nem.

Most csend van. Nagy csend. Imádkozunk, imádkozik értünk a gyülekezet. Minden rendben lesz.

Most kell...

... megállni. A nap hátralévő részében ezt mormolgatom magamban:

"Ne hagyd, hogy mások viselkedése lerombolja a belső békédet."

(Tenzin Gyatso)

Nincs kedvem

Volt férj megint felhívott, hogy menjek bele a tartásdíj csökkentésébe, különben lesz bírósági neszeneked és haddelhadd a gyerekek bevonásával. Még mindig nem szeretem, ha valaki zsarolással próbál rávenni valamire.

E.on

Kedvenc szolgáltatónk  leveléből:
"Tisztelt Ügyfelünk!
Tájékoztatjuk, hogy az alábbi részletfizetési megállapodásban foglalt fizetési kötelezettségének nem tett eleget, mivel az esedékes részletét a határidő lejártáig nem egyenlítette ki. Emiatt a megállapodás hatályát vesztette.
Felhívjuk figyelmét, hogy ezért a még fennálló tartozása egy összegben vált esedékessé. (...)"

Huszonhét forintot kell befizetnünk...

Ne legyek dühös... (folyt.)

... amikor Mekk Elek ideért szombat délelőtt helyett valamikor délután, majd előadta, hogy megérkezett az újra megrendelt, igényeimnek megfelelő videokártya, majd elém tett kettőt, miközben mosolyogva közölte, bármelyiket is választom, le kell töltenie az illesztő programot hozzá. Új videokártyához... Hja, én meg hülye vagyok, nem? Ezek után a már általam működőképessé varázsolt gépen babrált valamit, majd elment. Újraindítottam a gépet, ami már be sem töltötte az operációs rendszert, üvöltöttem visítottam Zének, ahogy azonnal üljön autóba és hozza el ettől a szélhámostól a régi gépem, mielőtt még abban is valami kárt tesz.
Elhívtuk az egyik testvért a gyülekezetből, akivel aztán majdnem éjfélig babráltunk a géppel, szétszedtük, összeraktuk, formatáltunk, telepítettünk. Így aztán most minden szép és jó. A számítógépes csávónak pedig még a nevét sem akarom hallani többé.

Már azt hittem...

... képes ő is változni, s már-már megsajnáltam a helyzete miatt, de úgy tűnik vannak dolgok...
Szóval nem szeretem, ha valaki azzal jön, üljünk le beszélgetni, miközben zsarolni próbál a gyerekeimmel. Ilyen hozzáállás mellett, hogyan beszélgessek vele bármiről is?

De kérem...

... én normális vagyok.
Tegnap este Zére várva bambultam a tavaszt az autónkban ülve a benzinkútnál. Fél szemmel láttam, ahogy elhúz mellettem egy, a miénkhez hasonló autó. Egy pillanatra bevillant a kérdőjel:
- Hogy hajthat el Zé, csak úgy nélkülem?

Ne legyek dühös...

... amikor a számítógép szerelő úgy hozza ide a gépet több napos késéssel, hogy kiderül egy jóval rosszabb minőségű videókártyát tett bele, mint amiben megállapodtunk, ráadásul a frissen telepített operációs rendszer hekkelt és nem használható a számtalan spyware miatt?

Évforduló

A házasságok az égben köttetnek. Amivel a magam részéről csupán azt akarom mondani: abban a percben, mikor valakivel a közös élet mellett döntöttél, te is, ő is meghaltatok, ám azonmód fel is támadtatok, mint Egy közösség: mint egy Mi. 

(Kornis Mihály)

Egy éve.

Linzer

Amikor a húsvétra sütött linzerkarika már szombaton elfogy...

Huszonegyéves és...

- Nem szeretem a macskákat.
- Miért nem?
- Gonoszak. A sátán teremtményei... Egyszerűen gonoszak.
- Hogy mondhatsz ilyet? Ne hülyéskedj már!
- De. Nézd csak meg őket! Már a nézésük is... Gonoszak.
- Ezt szedted valahonnan vagy csak úgy magadtól jön?
- Olvastam a neten. (mosolyog az orra alatt)
- A neten?
- Igen, a neten. Tudod, ott mindent megtudsz az igazságról. Ez az igazság... Sajnálom anya!
- Azt tudtad, hogy a dorombolásuk frekvenciája gyógyító hatású?
- Ez csak megtévesztés. Nem lehet igaz.
- Pedig a neten olvastam...

Még jó, hogy látom rajta, mikor vegyem komolyan a szavait, s mikor ne... Ettől függetlenül nem szereti a macskákat. 

Melyik regény?

Van most ez a teszt kitöltögetéses divat a facebookon, mindig jókat derülök, mennyire szépnek és okosnak kéne lennem a tesztek eredménye szerint, de ezt a mait le sem tagadhatnám:
Melyik klasszikus regény írja le az életed?
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Úgy mint a kis herceg, te is a saját bolygódon élsz, melyen téged bárki meglátogathat, csak tisztában kell lennie azzal, hogy itt más szabályok vannak érvényben, mint a normális életben. Te ugyanis a rideg és igazságtalan világból iszonyúan kiábrándultál és sikerült létrehoznod a saját kényelmi zónádat, amely meleg, biztos és szép. Senki sem léphet be ide, akit ne látnál szívesen. Azoknak viszont, akiknek megvan az a szerencséjük, hogy meglátogathatnak, egy felejthetetlen kalandban lesz részük.
Meg is őrzöm magamnak.

Eszembe jutott most Zé, ahogy mesél rólam:
- A feleségem olyan, hogy sétálunk az utcán, persze fogni kell a kezét, mert észrevesz egy virágról felrebbenő pillangót, hosszasan tűnődve néz utána, ahogy száll a kék ég felé, miközben halkan suttogja csak úgy magának: pillangó!
Ó, nem is! De igen...

Mi lesz később?

Mindegyik cicánk kezelve van a bolhák és kullancsok ellen. Mégis Zé legalább húsz kullancsot szedett ki tegnap este a macskájából. Ha az ez évi termést nézem, túl vagyunk a dupláján is... Április első napján.

Áldjon meg...

„Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. 

Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad, és könyörüljön terajtad. 

Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád, és adjon békességet néked" 

(4Móz 6:24-26)

Zé egész éjjel az Ároni áldással álmodott, időnként meg-megkönnyezve az ebből íródott dalt. Ma azt dúdolgatta a munkahelyén is.
- Különös éjszaka lehetett - mondta a pásztorunk - a feleségem is azzal kelt, hogy egész éjjel Istent dicsőítő dalokat énekelt álmában...

Előkerült

Tegnap mindent átkutattam, de nem találtam meg a hétvégén vásárolt lencsét. Ma végre rábukkantam. Kérdés:
Vajon ki gondolta azt, hogy a lencsének a fagyasztóban van a helye?

Macskajóga

- Te most mit csinálsz? - nyávogta az egyik.
- Ne zavarj, jógázom - nyávogott vissza a másik, majd hosszú perceken keresztül próbálta alátámasztani teljesen abszurd, kicsavarodott testhelyzetben, hogy ez bizony nagyszerű dolog.

Azzá válsz

A C&A salátafejű próbababáit meglátva, rögtön a jól ismert szlogen jutott eszembe: azzá leszel, amit megeszel!
Szóval lányok, a zöldségfélékkel csak óvatosan...

XXL fogyókúrás menü

Érdeklődve szemlélem a pizzériás szórólapot, nagy betűkkel virít a lap tetején:

XXL fogyókúra

Ez igen! Végre egy pizzéria, ahol ránk, túlsúlyosokra, hogy Zé szavaival éljek, divatosan duzzadtakra is gondolnak. Rögtön fordítok a lapon, nézem az ételek listáját. Teljesen átlagos, éttermi menüsor káposzta salátával, válaszható körettel. Mindez hatszázharminckilenc forintért. De mi ezekben az ételekben a fogyókúrás? Mégis csak el kell olvasnom a főoldalon a kisbetűs részt:
"Bár látszólag ellentmondásos, hogyan lehet a legnagyobb menünk egy fogyókúra alapja? A megoldás mégis egyszerű! Nem kell egyszerre megenni!"
(...)
Azannya... Visítottam.

Te vagy

- Félix, légy szíves adj enni a macskáknak!
- Én? De hát, te vagy az anyjuk, a te dolgod...
- TESSÉK???
- Az oroszlánoknál is a nőstény vadászik, mindig az anya...

Ancient sculpture

Amikor éjjel felébredek vagy akár esténként a kislámpa fénye mellett olykor az alvó Zé arcvonásain felejtem a szemem. Olyan szép és nemes vonásai vannak a kislámpa halvány, tompa fényénél, mint egy igazi görög harcosnak. A hullámos haj, a markáns orrnyereg, a vastag érzéki ajkak, az erős szakáll, a hosszú, lecsukódó pillák. Még a levegőt is visszatartom pár pillanatig, nyelni is elfelejtek, annyira szépnek látom.
Egyik nap kíváncsiságból rákerestem az ókori görög harcost ábrázoló szobrokra. Rá kellett jönnöm, nekem, aki ebből érettségiztem, hogy a görög harcosok mocskos mód egyáltalán nem így néztek ki... Persze, rögtön kapcsoltam, s hát igen... a római istenek...

Segíteni

Mikor az ember segíteni szeretne valakinek, s elkezd megírni egy levelet, olyan könnyen jönnek a szavak. S miután elolvassa, amit írt, rájön, hogy van egy-egy mondat, ami nem csak a másiknak szól, akár önmagának is címezhetné. Ma például ez:
Képes vagy arra, hogy kilépj abból, amiben élsz! Képes vagy arra, hogy önmagad ura légy, s ne külső tényezők határozzák meg az életed...
Sok dologban sikerült már e téren változtatnom, de tudom jól, vannak még fehér vagy inkább fekete foltok. Egy biztos: a döntés a miénk. Rajtunk áll vagy bukik...

A hiperérzékeny ember

Hihetetlen, hogy szállnak el a blogszolgáltatók a blogjaikkal együtt az éterbe, ma is kerestem egyet, mindhiába. A cikkre azért sikerült rátalálnom, anno nekem nagyon sokat segített.

"A hiperérzékenység (HSP) nem más, mint egyfajta átlag feletti fogékonyság: fogékonyság a külső ingerekre, több inger befogadása, elraktározása és feldolgozása, mint az átlagos lenne. 

Hogyan találkoztam a hiperérzékenységgel? Ismertem olyan embereket, akik az átlagnál érzékenyebben reagálták le a környezetükből őket érő hatásokat, de az ún. hiperérzékenység számomra új dolog volt. Miben is más ez, mint egyszerűen érzékenynek lenni? Ez a fogalom nem csupán az érzékenységnek egyfajta fokára utal, hanem az ebből fakadó sajátos életviteli, kapcsolatteremtési, érzékelési és egyéb sajátosságokra is. A hiperérzékeny emberek érzelmileg sokkal finomabb rezgéseket is képesek érzékelni, mint az átlagember, aki talán ezek létezését sem tudja elképzelni. Első hallásra csodálatosnak hangzik, hogy valaki a világot sokkal átfogóbban, szélesebb érzelmi skálán képes érzékelni. Ha ezt a halláshoz hasonlítjuk, olyan, mintha egy nagyon érzékeny mikrofonnal meghallanánk a hangyák szaladgálását. Nagyszerű. Mi ebben az, amiért ezeknek az embereknek nehezebb az életük? Hallod a hangyákat? Akkor most képzeld el, hogy valaki váratlanul beleüvölt a mikrofonodba. Az a kín, amit ilyenkor átélnél, meg sem közelítené egy hiperérzékeny szenvedéseit egy durva érzelmi hatás esetén. Jó, rendben, mondhatnád, azt érted talán, miért lehet rossz egy hiperérzékenynek, de miért okoz ez mindennapi konfliktusokat? Nos, próbáld csak meg egyszer váratlanul a kedvesed fülébe üvölteni teljes hangerővel azt, hogy 'SZERETLEK!!!!' Tuti, hogy nem arra fog elsősorban reagálni, amit mondtál, hanem arra, AHOGYAN. Talán ebből érthető, mi a konfliktusok alapvető forrása egy hiperérzékeny ember életében: mások érzéketlensége. Az érzéketlen környezeti hatások egy hiperérzékenyt vagy menekülésre, vagy védekezésre késztetnek, amit az érzéketlen környezet támadásnak tekint... máris kész a konfliktus. Persze nem csak a legnyilvánvalóbb helyzeteket élheti meg egy hiperérzékeny kellemetlenül. A beérkező érzelmi benyomásokat általában erősebbnek érzi egy HSP-személy, mint egy másik ember.Végül is viszonyítás kérdése, hogy ők érzékenyebbek-e, vagy mi vagyunk letompulva?Mielőtt automatikusan rávágnánk a választ, gondoljunk bele a fizetésünk nagyságába, aztán abba, mit gondol erről a főnökünk.Ugye? Pedig ugyanarról a fizetésről van szó... Azt tapasztaltam, hogy a hiperérzékenyek valamilyen téren kimagasló tehetségek, pont a hiperérzékenységüknek köszönhetően olyan dolgokat is észrevesznek (nem csak hibákat, pontatlanságot, tévedést, vagy csupán valaki más gondját, hanem részleteket, kiutat, megoldást, szépséget és tanulságot), ami nekünk talán nem is szúr szemet. Élvezet a velük való kommunikáció, mert intelligensek, tisztelik az életet, törődnek nem csak a környezetükben élőkkel, hanem bárkivel, aki fontos számukra. Bármi, amit alkotnak, abban benne vannak.Vegyük észre, hogy nincs bennük semmi különös. Egyszerűen egyéniségek. Mind azok vagyunk, csak többnyire mi elnyomjuk magunkban, és valaki mást játszunk szerepként, mert... félünk a környezetünkből érkező hatásoktól! Mi megtanultuk elrejteni valódi egyéniségünket és érzékenységünket, annyira, hogy már néha magunk sem találjuk. A hiperérzékenyek nem rejtőzködnek. Képtelenek rá. Pont az okozza a legtöbb gondjukat, hogy képtelenek kiszűrni a környezet hatásait, s ugyanakkor nem kendőzik el azt sem, ami önmagukból fakad. Egyszerűen csak... egyenesek..."
(a Vannak mások is blog szerzőjétől)

Lekéste

Mikor elindult itthonról a legkisebb, már tudtam, hogy le fogja késni az iskolabuszt.
Pár perccel később aggódva hívott fel:
- Anya, most nagyon ideges leszel, ha mondok valamit?
- Nem... tudom, hogy lekésted... - mondtam nagyon lassan, miközben mosolyra görbült szájjal ültem az ágyam szélén, mert eszembe jutott Narkisszosz története a görög mitológiából, s az, hogy még jó, hogy a serdülő fiam reggelente nem változik virággá a tükör előtt (bár ez inkább az Ovidius által megírt verzió), miközben hosszasan, nagyon odafigyelve igazgatja a frizuráját.

Szekrénykék

- Zé, szeretnék beszélni veled!
- Mondd szívem!
- Szóval van az a komód, amit vettünk az éjjeli szekrényem helyére...
- Igen?
- Tudod, hogy nagyon tetszik és szeretem. Azt is, hogy fehér. Csak épp aludni nem tudok, mióta itt van. Valamiért olyan bezártságérzésem van, hogy ott magasodik mellettem. Haragszol?
- Dehogy! Nézz másikat!
- Néztem, kettőt... használtak, de gyönyörűek. Fából készültek, textil betéttel. Nem kerülnek sokba.
- Mennyi az a nem sok?
- Hat. Sok?
- Darabja?
- Nem, a kettő.
- Tényleg? Hol vannak?
- Valahol a világ végén egy kis vas megyei faluban.

A két kis szekrényke egy kis kerülővel érkezett hozzánk (mint utólag kiderült) Ausztriából. Először úgy gondoltam, lefestem mindkettőt fehérre, de annyira szépek, hogy inkább nem nyúlok hozzájuk.

Ami kötelező

Sokan jajveszékelnek a vasárnapi zárva tartás miatt, engem nem igazán zavar, bár a mi életünkben is egyelőre kisebb-nagyobb fennakadásokat okoz Zé munkaideje miatt. Mert hogy magyarázza meg a dolgozó a főnökének, hogy márpedig ő nem marad négynél tovább a cégnél, hisz addig tart a munkaidő és még vásárolnia is kell? Ugyanez vonatkozik a szombat tizenkét órára is, mert akkor is kettőre ér haza legkorábban, s már semmi kedve, vagy még inkább semmi ereje ahhoz, hogy vásárolgasson.
De nem is ez a lényeg. Egy, a vasárnapi ebéd asztali áldását szem előtt tartó ismerősöm fészbuk bejegyzésének kommentjei között olvastam:
"Bibliai szempontból fontos a szabad akarat. Ami kötelező, az ugye nem szabad."
Ennyi.

Hová tart?

Tényleg kérdem, hová tart ez a világ, mikor egy kismamával közlik az orvosok, hogy a gyermekénél súlyos fejlődési rendellenességet találtak, ezért nem hordhatja ki a terhességét, majd ezt követően a szülőszobán magára hagyják, ahol egyedül kell megszülnie az öt és fél hónapos babáját úgy, hogy egy orvos, egy szülésznő, de még egy ápoló sincs a közelben?

Gyere Laci

Lacit a gyülekezetből ismerjük, de már nagyon régen láttuk. Tudtuk róla, hogy a sors nem igazán volt kegyes hozzá, egy zártkerti kis házikóban tengette életét havi húszezerből. Minden segítségért hálákat zengett, pedig volt, hogy az utcán összefutva, csak egy frissen vásárolt péksüteményt dugtam a kezébe.
Pár hete a telefonszámokat böngészve megakadt a szemem a nevén. Felhívtam. Magányos volt és elkeseredett, kerülte a gyülekezetet, mert szégyellte a nyomorúságát. Olyan tehetetlennek éreztem magam, nem tudtam, hogyan tudnék segíteni. Aztán gondoltam egyet, beszéltem a pásztorral, pár ismerőssel.

Azóta már többször láttam az istentiszteleteken, ma is. Hazafelé talán Zé vette észre őt az utcán, lelassított az autóval:
- Gyere Laci, elviszünk haza!
Laci bepattant az autóba, és régi jó szokásához híven, csak beszélt és beszélt. Ujjongva mesélte, mennyien felkeresték az elmúlt időszakban, érdeklődtek felőle, segítettek neki, még abban is, hogy eljusson az istentiszteletekre, talán munkája is akad. Olyan jó volt hallgatni őt. Boldogság volt komolyan, boldogság...

Kicsit együtt

Barkáért indultunk, hogy becsempésszük a tavaszt a lakásba is egy-két ágacskával.
Annyiszor jártuk már a megszokott utainkat a környéken, most mégis is meglepődtem, mennyi hóvirág nyílik még az erdőkben, a déli lejtőkön már a szellőrózsa bontogatja szirmait, a tó partja medvehagymától zöldellik. Mennyire szeretem a mosolyt fakasztó, ébredező tavaszt.
Mostanában kevés lehetőségünk van a jövés-menésre. Nagyon hiányoznak az erdei séták, a tóparti elmerengések... a beszélgetéseink.

Napfogyatkozás

Tudom, néha komolytalan vagyok, de nekem most ez a cikk jött be legjobban a napfogyatkozást illetően:

"A Napfogyatkozást megnyitja Orbán Viktor, Magyarország Miniszterelnöke.(...)
Az országos eseményen a középiskolások részvétele kötelezően választható, de erősen ajánlott. Az M1 Nemzeti Hírtelevízió megkísérli majd a Napfogyatkozás élő közvetítését; a kiküldött tudósító Hende Csaba speciális látcsövén át követi majd izgalomtól bizsergő mellbimbókkal az eseményeket. 
A Kormány egyben cáfolja azokat az ellenzéki és külföldi lapokban megjelent híreszteléseket, miszerint a Nap ellopására készülne. A lakosság déli tizenkét órakor teljes egészében visszakapja központi csillagunkat, amely vasárnaponként is működni fog, sőt néha éjszaka is süt majd, amint azt a közmédia meteorológiai szakértői már jelezték. Kormányunk nem a naplopók, hanem a keményen dolgozó kisemberek kormánya!
A Kormány egyben tájékoztatja a lakosságot, hogy 2015 augusztusában nagyszabású csillaghullást is rendez. A csillaghullás minden honfitársunk számára ingyenesen megtekinthető lesz, de a Médiahatóság döntése értelmében a késői időpontra való tekintettel 12 éven aluliak számára csak szülői kísérettel."

...

- Szerinted miért lényeges, hogy van-e reinkarnáció vagy nincs?
- Mert tudod, így tökéletesedünk, jobb emberré válhatunk... Ezért kell megszületnünk újra és újra.
- Nos, lehet ez a kiinduló pont. Akkor azt mondom neked, én most vagyok itt utoljára.
- Te ezt így tudod?
- Biztos vagyok benne.
- Egyszer találkoztam már valakivel, ő is ezt mondja. Jó neked. De honnan tudod?
- A kulcsszó: Jézus.
Annyira szeretném, hogy megtérjen az Úrhoz. Annyira szeretem őt... a szívemnek drága ember tele szeretettel.

Jellemző

Úgy örültem, mikor megláttam a cicákokat a kosárban aludni. Leülve az íróasztalhoz nyugtáztam magamban, hogy a bizony-bizony a következetes "nevelés" meghozza gyümölcsét, mikor az én macskám megjelent a hálószoba ajtajában, rám szegezte esdeklő tekintetét és felkéredzkedett az ablakba. Renitens.

Hétvégéről

Mi vigyáztunk az ovisokra a vasárnapi istentisztelet alatt. Az alkalom vége felé az egyik kislány ráborította az unokatestvérére a teát, mire az egyik apuka a maga százkilencven centijével fölé hajolt, s próbálta számonkérni:

- Zoé, tudod, hogy ilyet nem szabad csinálni! Kérj bocsánatot!

- Jó, bocsánatot kérek. De itt nem te vagy a főnök!

- Nem? Miért, ki a főnök szerinted?

Zoé egy pillanatra elgondolkodott, majd rávágta:
- Isten, itt Isten a főnök. Nem te.

Annak örömére, hogy megérkezett a tavasz, színes kosárkákat hajtogattunk papírból, bele virágokat. Annyira szerették... én is szerettem. Lelket emelő, melengető velük lenni. Mindig csak utólag jövök rá.

Beszélgessünk

Zé nem a szavak embere, ha kettőnkről van szó, most mégis ígéretet tett arra, hogy beszélgetünk. Napokig vártam. Türelmesen, türelmetlenül. Tegnap este elém állt.
- Akkor beszélgessünk. Vagyis inkább én fogok beszélni. Azt szeretném... Annyit szeretnék... Tudnod kell... Annyit szeretnék mondani, szóval én újra elvennélek feleségül... Most is.
- Igen?
- Ennyi. Tulajdonképpen ennyi.

Értem én...

Kérdés

Vajon mennyire humánus dolog gyógyszerekkel életben tartani egy matuzsálem korú, beteg cicát, csak azért, mert a szívünkhöz nőtt a hosszú évek folyamán?

Sasszem

Miért gondolja a gyerek, hogy hülye az anyja?
Este kikapcsoltam a wifit. Naná, hogy reggel rögtön szemet szúrt a modem elé került kis üvegcse, ami eltakarta az aprócska, világító ledjelzést.

Az úgy volt

... hogy megláttam, s tudtam, hogy azt a faliórát szeretném... nagyon. Mégsem rendeltem meg, egyszerűen sajnáltam rá a pénzt. Másnap is meglestem, s lám... Immár potom összegért kínálták.
Pénteken érkezett. Tényleg nagyon szép, csak van egy aprócska gond vele. Nem jár. Zé nem minden élc nélkül megjegyezte, akár díszként is jól mutat majd a falon. Hát igen. Garantált minőségű termék, értem?!

Kora reggel

A hajam igazgattam a tükör előtt, mikor eszembe jutott, hogy Kamilla a nappali kis asztalán hagyta a hajlakkomat. Kimentem érte, felkaptam a helyéről a vonalas telefont és magammal vittem a fürdőszobába. Hiába nyomogattam a tetejét...

Dilemma

Nem érzem jól magam  a lakásban. Ki kellene menni a kertbe, úgyis annyi munka van, s legalább friss levegőn lennék. Különben is, ha nem megyek ki, akkor minden marad úgy, ahogy eddig. A kutyakaki hegyek, Zé télen felhalmozott szemétgyűjteménye, a régi bejárati ajtó a falnak támasztva a páfrányhajtásokon. Még a kis ágyásunk sincs felásva. Utálok még kinézni is az ablakon, sosem volt ilyen a kertünk. Ha kimegyek, akkor rend lesz, elvonszolok én minden nem odavalót, de este megkapom a magamét, miért csináltam egyedül, ez nem nőnek való munka. Hetek óta mondom... A válasz mindig ugyanaz: nincs rá idő. Kérdem én, mi a franc nyavalyáért csodáért vágyunk mi vidéki életre, mikor még ezzel a maroknyi udvarral sem bírunk el?
Inkább kimegyek...

A törteli kincs

Nagyszüleim falujának, Törtelnek a határában két hőforrás (valamint több, mint tíz lefojtott kút) is található. Annak idején olajat kerestek ezeken a helyeken, de a fekete arany helyett csak termálvizet találtak.
Az egyikhez messze földről is érkeznek az emberek, nyaranta németek, hollandok táboroznak a környéken. A víz szinte kuriózum, összetétele nem csak különleges, de olyan gázokat is tartalmaz, amik kiváló gyógyvízzé teszik. Jótékony hatással van a gyomorpanaszokra, ízületekre, mozgásszervi betegségekre. Állítólag még ránctalanít is.
Jobban belegondolva, én is egész nap ülhetnék benne. Ha mernék. Na, nem a ráncaim miatt...
Pár évvel ezelőtt egy bácsika csak ennyit mondott a helyről:
- Rendszeresen fürdök itt, télen-nyáron. Nincs is semmi bajom, mióta ide járok.
A forrás hosszú évek óta áll kihasználatlanul a pusztában, akik erre járnak, elhajigálnak szemetet, üveget. Éjszaka környékbeli bűnözők törzshelyeként szolgál a környék.
Nem így kéne lennie...

Kérném az idelátogatókat, hogy ezt a bejegyzést ne osszák meg a facebookon! Köszönöm!