Amit szinte mindenki ismer Meghan Trainortól. S amit nem a Postmodern Jukeboxtól Haley Reinharttal, Morgan James-szel, Ariana Savalas-szal, pedig ez utóbbi minden tekintetben überli az eredeti változatot. Bizony, bizony...
2015. június 30.
All About That Bass
Amit szinte mindenki ismer Meghan Trainortól. S amit nem a Postmodern Jukeboxtól Haley Reinharttal, Morgan James-szel, Ariana Savalas-szal, pedig ez utóbbi minden tekintetben überli az eredeti változatot. Bizony, bizony...
2015. június 29.
Erről meg ennyit
Már a csapból is a balatoni vállalkozók panasza folyik, miszerint senki nem hajlandó ebben az országban szerintük "jó helyen, jó pénzért" dolgozni.
Petra lányomat is hívták négy csillagos szállodába takarítani, nyolc órás munkaidő, heti két szabadnap, ami a valóságban annyit tesz, hogy szakadj meg naponta tíz-tizenkét vagy több órában, szabadnapról ne is álmodj, szobaasszonyként ugorj be néha a konyhára is segíteni vagy oda, ahol épp szükség van rád, s akkor még meg sem említettem, hogy az étkezést és szállást levonják a béredből, s még nem utaztál oda, sőt haza sem, mind ezt bruttó hatszáznégy forintos órabérért.
Furcsa gondolkodó emberek még furcsább elképzelésekkel. Persze, nézőpont kérdése.
Petra lányomat is hívták négy csillagos szállodába takarítani, nyolc órás munkaidő, heti két szabadnap, ami a valóságban annyit tesz, hogy szakadj meg naponta tíz-tizenkét vagy több órában, szabadnapról ne is álmodj, szobaasszonyként ugorj be néha a konyhára is segíteni vagy oda, ahol épp szükség van rád, s akkor még meg sem említettem, hogy az étkezést és szállást levonják a béredből, s még nem utaztál oda, sőt haza sem, mind ezt bruttó hatszáznégy forintos órabérért.
Furcsa gondolkodó emberek még furcsább elképzelésekkel. Persze, nézőpont kérdése.
2015. június 28.
Okos macska
Bizony én még ilyet nem láttam és nem is hallottam.
A szomszéd diófáján lakozó gerlepár kergette a háztetőnkre a fészküket kirabolni készülő dolmányos varjút. Vadóc, azaz Gróf Cickafark Oszkár épp az ágyásban
2015. június 26.
Fedetlennek lenni
"Olyan van, hogy nem mondok el neki mindent. Hallgatok, mert nem tartozik rá, vagy nem akarok fájdalmat okozni neki. Hallgathatok tapintatból is. De ha már megnyílok - ami nagy ritkaság -, csakis olyan előtt nyílok meg, akit szeretek. Tőle nem félek. Tőle nem tartok. És remélem, hogy megért. Talán segít. És megbocsát.
Ha valakihez nem vagy őszinte, s nem akarod kinyitni előtte magad, biztos lehetsz, hogy a szó igazi értelmében nem szereted. Lehet az apád, az anyád, vagy éppenséggel a gyereked. Lehet az élettársad is. Ha az őszinteség a mércéd, megdöbbensz, hogy mennyien nem szeretik egymást. Páncélban járnak nappal, s páncélban fekszenek éjjel a kettős ágyban is, melyet csak az ölelés kényszerítő pillanatában nyitnak ki - de a lelkük magányos marad.
És még valami. Aki igazán szeret: úgyis ismer. Ha nem szólsz, akkor is. Magányunknak egyetlen - nem veszélytelen - oldószere van: az őszinteség. Hamvas úgy hívja: fedetlenség."
(Müller Péter)
Köszönet A-nak, hogy nem futottam el a sorok mellett...
2015. június 25.
+
Mivel a google+ annyiszor már próbált "kedveskedni" nekem felhasználva ehhez a fotóimat, most először (s talán utoljára) kipróbáltam a fotószerkesztőjét.
2015. június 24.
2015. június 23.
Örök téma
Hónapok óta elégedetlenkedem a hajam miatt, most is bennem volt a félsz, mikor elindultam a fodrászunkhoz.
- Na, és milyen frizurát szeretnél?
- Hát tudod, ha már hosszú és hullámos nem lehet, akkor szeretném úgy, hogy itt eddig érjen, de elől legyen hosszú, tán vágni sem kell belőle, hátul jól nyírd fel, de láttam egy képet egy dagadt csajsziról, akinek épp ilyen, de elől olyan bongyorkás volt és tök jól állt neki, kevés frufruval, hát olyat szeretnék...
- Bongyorkásat? A két oldalán, itt elől gondolod?
- Aha...
- Jó, akkor bongyorkás lesz.
Tudtam én, hogy érteni fogjuk egymást, s lám, hosszú hónapok óta először történt meg az, hogy elégedetten távoztam a fodrász üzletből.
Itthon megpróbálkoztam valami fotót összeeszkábálni magamról, de mindegyiken olyan szomorkás, komoly a tekintetem, hogy inkább lemondtam eme projektről, pedig felülről fotóztam mind, s így még a tokám sem látszott photoshop nélkül sem.
- Na, és milyen frizurát szeretnél?
- Hát tudod, ha már hosszú és hullámos nem lehet, akkor szeretném úgy, hogy itt eddig érjen, de elől legyen hosszú, tán vágni sem kell belőle, hátul jól nyírd fel, de láttam egy képet egy dagadt csajsziról, akinek épp ilyen, de elől olyan bongyorkás volt és tök jól állt neki, kevés frufruval, hát olyat szeretnék...
- Bongyorkásat? A két oldalán, itt elől gondolod?
- Aha...
- Jó, akkor bongyorkás lesz.
Tudtam én, hogy érteni fogjuk egymást, s lám, hosszú hónapok óta először történt meg az, hogy elégedetten távoztam a fodrász üzletből.
Itthon megpróbálkoztam valami fotót összeeszkábálni magamról, de mindegyiken olyan szomorkás, komoly a tekintetem, hogy inkább lemondtam eme projektről, pedig felülről fotóztam mind, s így még a tokám sem látszott photoshop nélkül sem.
2015. június 22.
Zsemlegombóc
Bújik, dorombol, egy kicsit alszik az ágyunkon, leugorva onnan egy negyedórácskát szunnyad a parkettán, hogy aztán átsétáljon a nappaliba, mert a kanapé mégiscsak kényelmesebbnek tűnik. S persze, napról napra gömbölyödik, merthogy kismama.
Nesze nekem romantika
Fonyód nekem olyan volt eddig, mintha hazamennék a Balaton partjára, de most teljesen elkámpicsorodtam, mikor megláttam az új, de még mindig nem elkészült strandot vaskerítéssel körbebarikádozva, a minimalista dizájn jegyében kiépítve. Kiábrándító, többé nem megyünk oda.
2015. június 18.
Elszomorított
Éjjel jött a hír, hogy tegnap este meghalt egy általános iskolai osztálytársam. Beteg volt. Rögtön anyukám szavai jutottak eszembe, aki jó pár évvel ezelőtt egy hasonló helyzetben azt mondta:
- Hát igen, most már mi jövünk...
Én meg most azt remélem, hogy ő volt az egyetlen közülünk, akinek ilyen korán el kellett mennie.
- Hát igen, most már mi jövünk...
Én meg most azt remélem, hogy ő volt az egyetlen közülünk, akinek ilyen korán el kellett mennie.
2015. június 16.
Kérdőjel
Mindig megijedek kicsit, mikor szóba kerül a lakás eladása. Mert mennék én, nem tart ezen a helyen semmi, csak nem tudom, hogy merre tovább...
Epres dzsemes
Az idény végén, amikor már apróbb, mégis a legédesebb, legzamatosabb az eper. Dzsem hagyományosan, valamint rózsaszirmokkal és narancsmentával készítve. Még egy üveg szörpre is futotta.
2015. június 15.
Tejföl
Amikor a drága kisfiam a számítógép elé ül, s észreveszi, hogy nem léptem ki facebookról... Hát ennyit a tejfölről.
Kedvesek a szívnek
Tegnap este a virágaim öntözgettem a teraszon, néztem a fejlődő hajtásaikat, a friss húsos levélkéiket, a kedves, rám bólogató virágaikat. Zé mennyit korhol értük, kicsit elszomorodom olyankor, pedig annyi öröm és hála van a szívemben, hosszú évek álma vált valóra, mert régebben sosem lehetett az ablakban semmi, a lepusztult, kopár téglafal előtt csak a kopott gyökérkefének és egy-két kallódó csavarnak jutott hely. Most üdén pompázik minden, s jó kinézni bentről is, nekem ez nagyon sokat jelent. Talán egyszer Zé is látni fogja ezekben a kis életekben, amit én... talán.
A baloldali alsó képen Katici szívecskéje is megbújik.
2015. június 14.
Szombat esti
A szombat esti házi csoport helyett. Evés, ivás, beszélgetés, zenélgetés. Mert ilyen is kell.
Sajnos egy részéről lemaradtam, kívül maradtam, tombol bennem valami kósza, nyári vírus, talán emiatt is volt, hogy a gondolataim teljesen másfelé jártak.
2015. június 8.
Ezt a helyet...
... nagyon szerettem.
Az éjszakákat egy több, mint kétszáz éves házban töltöttük. Annak idején hajókat készítettek ezen a helyen. Most egy orvos házaspár lakik itt, akik két lakrészt apartmanként adnak ki, hogy az épület fenntartsa önmagát.
Szeged, Hajós ház
Tisza partján
Két nap, két éjszaka. Nagy lányommal és vőlegényével, Zével szülőhelyem városában. Gyönyörű ez a hely, szemnek és léleknek is kedves. Valamiért úgy éreztem, visszaköltöznék... s nem oda.
Éduával újra egymás kezét fogva sétálva és beszélgetve, emlékeket, érzéseket újjávarázsolva...
2015. június 5.
Utálom
Egy este alatt három helyen csípett meg a pár éve rettegett púpos szúnyog, pontosabban csak sejteni vélem, hogy az lehetett, mert régebben is ilyen csípéseket okozott. Tenyérnyi vörös folt, bedagadt, zsibbadó láb, égető, vibráló fájdalom.
A hétvégi strandolásról lemondhatok.Ellenben ma még gazolhatok.
A hétvégi strandolásról lemondhatok.
2015. június 4.
Megvolt a tárgyalás...
... a tartásdíj csökkentése ügyében.
Húzta a volt férjem a szája szélét az általam beadott nyilatkozatra, jelezte a bírónőnek, ebből biztos, hogy nem lesz megegyezés, erre jött a bírónő az aduval, be kell vonja a gyerekeket is. A volt férjem mélyen hallgatott, tisztában volt vele, ha nem alkuszik, akkor rossz pontot szerez a gyerekeinél. A bírónő rám nézett, kérdezte, számomra mi lenne elfogadható, mondtam maradjon meg tartásdíjként az alapbérének ötven százaléka, a jutalékokból, pótlékokból leeső részt kapják a főiskolások, mivel magasabbak a kiadásaik, utalják a számlájukra az összeget, ne rám háruljon ez a feladat. Erre a volt férjem résnyire szűkült szemmel szélesen elmosolyodott, közölte, hogy nahát ebbe ő nem megy bele, maradjon akkor a béréből az ötven százalékos levonás egyenlő arányban elosztva, s igen, a nagykorúak kapják a saját számlájukra. Nem igazán értettem, mert ezzel a döntésével nekem többet fizet, mint az általam felvázolt verzióval, s csökkentést sem kap.
Szóval közös döntés született, miszerint minden marad a régiben. A volt férjem meg most boldogan veri a mellét a gyerekek előtt, hogy "elértem, hogy ti kapjátok, s véletlen se nyúlja le anyátok, ezentúl nem az én pénzemből hizlalja a seggét".
Húzta a volt férjem a szája szélét az általam beadott nyilatkozatra, jelezte a bírónőnek, ebből biztos, hogy nem lesz megegyezés, erre jött a bírónő az aduval, be kell vonja a gyerekeket is. A volt férjem mélyen hallgatott, tisztában volt vele, ha nem alkuszik, akkor rossz pontot szerez a gyerekeinél. A bírónő rám nézett, kérdezte, számomra mi lenne elfogadható, mondtam maradjon meg tartásdíjként az alapbérének ötven százaléka, a jutalékokból, pótlékokból leeső részt kapják a főiskolások, mivel magasabbak a kiadásaik, utalják a számlájukra az összeget, ne rám háruljon ez a feladat. Erre a volt férjem résnyire szűkült szemmel szélesen elmosolyodott, közölte, hogy nahát ebbe ő nem megy bele, maradjon akkor a béréből az ötven százalékos levonás egyenlő arányban elosztva, s igen, a nagykorúak kapják a saját számlájukra. Nem igazán értettem, mert ezzel a döntésével nekem többet fizet, mint az általam felvázolt verzióval, s csökkentést sem kap.
Szóval közös döntés született, miszerint minden marad a régiben. A volt férjem meg most boldogan veri a mellét a gyerekek előtt, hogy "elértem, hogy ti kapjátok, s véletlen se nyúlja le anyátok, ezentúl nem az én pénzemből hizlalja a seggét".
2015. június 3.
Zöld dió
Nem értem, mi történt anyukámmal, ha nem mostanában találkoztunk volna, akár aggódnék is, hogy valami nincs rendjén. Épp ezért nem tudom hová tenni a mai üzenetét a facebookon:
"Most kezdem szurkálni a diót, és csak TTTTEEEEE szereted, nyava lyáskám. Csók anyád."
Zöld dió befőtt készül. Amit valóban csak én szeretek a családból.
"Most kezdem szurkálni a diót, és csak TTTTEEEEE szereted, nyava lyáskám. Csók anyád."
Zöld dió befőtt készül. Amit valóban csak én szeretek a családból.
2015. június 2.
A tónál
Mindkettő mondta a magáét, egyikük személyesen, a másik a telefonba, s akkor valami elpattant ott belül, felpattantam a székről, földhöz vágtam a telefonomat és kirohantam a lakásból.
Csak mentem zihálva, kapkodva a levegőt, hangtalan jajgatással. Nem is tudom, hogy volt erőm elmenni egészen a tóig, de egyszer csak ott voltam, leültem a partjára és feltört belőlem az addig visszafojtott zokogás, újra és újra, aztán csak hallgattam a csendet, a tó csendjét és nem akartam onnan elmenni.
Észrevétlen sötétedett be, a tó elnyelte a hold fényét, csak a halőr házából szűrődött ki némi fény. A nyirkos bőrömön éreztem az este hűvösét, a harmat megült az egyébként is csapzott hajamon. Hallgattam a tücskök cirpelését, figyeltem, ahogy egy-egy hal bukfencet vetett a vízben, a békák hangosan fújták kései nótájukat. Későn vettem észre, hogy valaki közeledik felém. Nem szólt semmit, csak leült mellém. Akkor már éreztem az enyhén borgőzös leheletét. Kicsit meg is ijedtem, de aztán rájöttem, a halőr az. Megkérdezte, mi a baj, tud-e segíteni.
- Nincs semmi baj - hüppögtem, aztán újra elkezdtem sírni, potyogtak a könnyeim, ő pedig átölelt, szorosan magához szorított, megsimogatta a fejem, majd elengedett és újra átkarolt. Mondta, ő ráér, ha kell, itt ül mellettem reggelig, de inkább beszélgessünk, hátha tud segíteni. Nem szóltam semmit, így csak vigasztalni próbált, majd újra átölelt, talán szíve szerint már ment is volna, mégis azt mondta, nem hagy egyedül, mert egy pillanat műve... Ne aggódjon, nem fogok butaságot tenni. Mondtam vagy gondoltam. Talán mondtam is. S ő újra megsimogatta az arcom, s nekem átsuhant a lelkemen az érzés, mennyire hiányzik az ölelés. Az ölelés, ami nem sajnálja az időt, ami elmondja, mennyire szeretnek, hogy fontos vagy és ne félj, mert nem vagy egyedül... Hiányzik ez az ölelés.
Csak mentem zihálva, kapkodva a levegőt, hangtalan jajgatással. Nem is tudom, hogy volt erőm elmenni egészen a tóig, de egyszer csak ott voltam, leültem a partjára és feltört belőlem az addig visszafojtott zokogás, újra és újra, aztán csak hallgattam a csendet, a tó csendjét és nem akartam onnan elmenni.
Észrevétlen sötétedett be, a tó elnyelte a hold fényét, csak a halőr házából szűrődött ki némi fény. A nyirkos bőrömön éreztem az este hűvösét, a harmat megült az egyébként is csapzott hajamon. Hallgattam a tücskök cirpelését, figyeltem, ahogy egy-egy hal bukfencet vetett a vízben, a békák hangosan fújták kései nótájukat. Későn vettem észre, hogy valaki közeledik felém. Nem szólt semmit, csak leült mellém. Akkor már éreztem az enyhén borgőzös leheletét. Kicsit meg is ijedtem, de aztán rájöttem, a halőr az. Megkérdezte, mi a baj, tud-e segíteni.
- Nincs semmi baj - hüppögtem, aztán újra elkezdtem sírni, potyogtak a könnyeim, ő pedig átölelt, szorosan magához szorított, megsimogatta a fejem, majd elengedett és újra átkarolt. Mondta, ő ráér, ha kell, itt ül mellettem reggelig, de inkább beszélgessünk, hátha tud segíteni. Nem szóltam semmit, így csak vigasztalni próbált, majd újra átölelt, talán szíve szerint már ment is volna, mégis azt mondta, nem hagy egyedül, mert egy pillanat műve... Ne aggódjon, nem fogok butaságot tenni. Mondtam vagy gondoltam. Talán mondtam is. S ő újra megsimogatta az arcom, s nekem átsuhant a lelkemen az érzés, mennyire hiányzik az ölelés. Az ölelés, ami nem sajnálja az időt, ami elmondja, mennyire szeretnek, hogy fontos vagy és ne félj, mert nem vagy egyedül... Hiányzik ez az ölelés.
2015. május 31.
Málna és ribizli
Zével és Fixszivel pihenünk a terasz lépcsőjén. Azt tervezgetem épp, hová kerülnek majd a ma beszerzett parkrózsák, hol érné elég napfény a levendulát, mikor meghallom a fiúk beszélgetését:
- Azt ott végig ültetjük málnával... Nyami!
- Ribizlit is ültessünk még! Azt szeretem...
- Ültethetünk azt is! Oda! Málnát ide végig... Képzeld el!
Két perc alatt "beültették" a kertet, talpalatnyi helyet sem hagyva a rózsáknak és levendulának, a többi virágról nem is beszélve.
- Azt ott végig ültetjük málnával... Nyami!
- Ribizlit is ültessünk még! Azt szeretem...
- Ültethetünk azt is! Oda! Málnát ide végig... Képzeld el!
Két perc alatt "beültették" a kertet, talpalatnyi helyet sem hagyva a rózsáknak és levendulának, a többi virágról nem is beszélve.
Üdülő övezet
Idős bácsi bámészkodik a kerítés mögül.
- Tessék mondani, melyik itt az Orgona utca tizenöt? Mert mintha ez itt másik utca lenne vagy nem is tudom...
- Nem lehet itt eligazodni kérem, ez üdülő övezet! Összevissza vannak itt a házszámok, mint apinán a szőrszálak. Még én sem ismerem ki magam.
Azért megtaláltuk, amit kerestünk.
- Tessék mondani, melyik itt az Orgona utca tizenöt? Mert mintha ez itt másik utca lenne vagy nem is tudom...
- Nem lehet itt eligazodni kérem, ez üdülő övezet! Összevissza vannak itt a házszámok, mint a
Azért megtaláltuk, amit kerestünk.
2015. május 30.
Manó a kertben
Pünkösdkor anyukámék kertjében fotózgattam. Csak néhány, számomra jól sikerült fényképet néztem meg, így fel sem tűnt, ami anyukámnak az egyik fotómon rögtön szemet szúrt: a kertben manók rejtőzködnek.
Érnek így véget barátságok
Amikor a barátságunkra hivatkozva (vissza)él a segítségünkkel, majd tesz egy vargabetűt, miközben azt gondolja, úgy sem jövünk rá semmire, amíg nem veszi fel a telefont, s ki nem bukik a dolog. Kisstílű és szánalmas.
Nem szeretnék róla hallani és tudni. Semmit. Nem is dühöt érzek, inkább hatalmas csalódottságot. De is miért? Hisz tisztában voltam azzal, hogy ő ilyen.
Eszembe jut az is, meg kell tanulnunk így is elfogadnunk valakit. De ez annyira nehéznek tűnik most.
Eszembe jut az is, meg kell tanulnunk így is elfogadnunk valakit. De ez annyira nehéznek tűnik most.
Nem kell, hogy ez fontos legyen. Mert van, annyi minden más... Ami jó. Ami szép. Amivel érdemes foglalkozni. Amivel érdemes törődni. Magyarázom magamnak, miközben újra elmosolyodom a makacsul hosszúra nyúlt, borús percek után. Késő este van, holnap új nap virrad.
Végre
Időnként megfordult a fejünkben, elkészül-e a terasz valamikor a közeljövőben vagy kivágott járólapokat kerülgetve botorkálunk még hetekig, mert hol a kőműves nem ért ide időben, hol az eső esett. De aztán kisütött a nap...
Az ablakokban futó lobélia, kakassarkantyú (szúnyogűző), mindignyíló begónia és pistike (vízvirág).
2015. május 23.
Dobozlakó
Még órákig kereshettem volna, ha nem mozdul meg. Egész nap tépte, rágta a doboz tetejét, a nappali szőnyege terítve volt papírfecnikkel, "fészket" készített, majd időnként elszenderült, hogy aztán újrakezdje. Ez az új szerelem.
2015. május 19.
Nem bírta ki
Csak beadta a volt férjem a keresetet a tartásdíj csökkentése ügyében, hiába próbálták lebeszélni róla a gyerekek (is).
Tudok róla, hogy mióta beszéltünk, dúl-fúl, próbálja megmagyarázni a gyerekeknek, hogy az anyjuk a végtelenségig gonosz és különben sem akar még évekig szívni a gyerektartás miatt.
Valahol nem is a pereskedés az, ami megijeszt, hanem a volt férjem tíz éve tartó mélységes gyűlölete irántam.
Tudok róla, hogy mióta beszéltünk, dúl-fúl, próbálja megmagyarázni a gyerekeknek, hogy az anyjuk a végtelenségig gonosz és különben sem akar még évekig szívni a gyerektartás miatt.
Valahol nem is a pereskedés az, ami megijeszt, hanem a volt férjem tíz éve tartó mélységes gyűlölete irántam.
2015. május 18.
Mindig történik
Amikor épp rákészülök, hogy kisikáljam a fürdőt, azt veszem fel, ami már nyúlik, szakad, mert azt nem sajnálom, erre csörög a telefon, hogy kedves anyuka mielőbb induljon a kórházba, mert a gyerekét épp most viszi a mentő...
2015. május 17.
Vasárnap este
Úgy szeretnék már egy olyan hétvégét, amikor Zének nem kell dolgoznia szombaton, amikor vasárnap is nyitva vannak az üzletek, amikor nem rohanjuk végig az egész hétvégét, hanem ráérünk megpihenni, s kicsit kettesben lenni elzárva magunkat a világtól.
"Könnyes" búcsú
Azért jól esett volna egy szívből jövő "köszönöm" és egy "Isten áldjon"-t is el tudtam volna viselni. De ne legyek telhetetlen.
A vendéglátók hálószobájába meg nem mászkálunk be önkényesen, amikor azok nem tartózkodnak otthon. Ahogy a reklám is mondja: mert hülye azért nem vagyok...
No, de minden jó, ha a vége jó. Maradjak ennyiben magammal.
A vendéglátók hálószobájába meg nem mászkálunk be önkényesen, amikor azok nem tartózkodnak otthon. Ahogy a reklám is mondja: mert hülye azért nem vagyok...
No, de minden jó, ha a vége jó. Maradjak ennyiben magammal.
2015. május 15.
Nem szőkék
- Muti a lapot!
- Lapot?
- Járólapot?
- Mindjárt lefotózom. Ezt vettük meg végül is... a felsőt. Szívem szerint a bézs változatát vettem volna meg, de nem igazán illett volna ide.
- A pirosas? Alsó? A jobb felső?
- Felső.
- A világos??
- Nem, amiből az egész látszik.
- Az a többihez képest nekem alsó az, nem felső.
- A pirosas.
- Igen, a pirosas.
- Nézd, így tuti egyértelmű!
- Ez alsó!
- Ez a felső.
- Pf! Ne karikázzál!!! Mihez képest?
- A többi a lépcső alsó fokán fekszik.
- A többihez alsó. Jaj te... Hát nekem fordítva van. Én nem látok lépcsőt. Nem ahhoz néztem. A többi laphoz képest!
- Jahh! Főznöm kéne, de nem tudom még mit...
Minden csak viszonyítás kérdése... és a főzésé.
- Lapot?
- Járólapot?
- Mindjárt lefotózom. Ezt vettük meg végül is... a felsőt. Szívem szerint a bézs változatát vettem volna meg, de nem igazán illett volna ide.
- A pirosas? Alsó? A jobb felső?
- Felső.
- A világos??
- Nem, amiből az egész látszik.
- Az a többihez képest nekem alsó az, nem felső.
- A pirosas.
- Igen, a pirosas.
- Nézd, így tuti egyértelmű!
- Ez alsó!
- Ez a felső.
- Pf! Ne karikázzál!!! Mihez képest?
- A többi a lépcső alsó fokán fekszik.
- A többihez alsó. Jaj te... Hát nekem fordítva van. Én nem látok lépcsőt. Nem ahhoz néztem. A többi laphoz képest!
- Jahh! Főznöm kéne, de nem tudom még mit...
Minden csak viszonyítás kérdése... és a főzésé.
2015. május 14.
Aki kíváncsi...
... az így is jóval idősebb nálam.
Egyik barátunk kérdezgetett Eszter barátnőmről, mondtam neki, vegye le róla még a szemét is, mert Esztert nagyon, még annál is jobban szeretem, s nem megfelelő kifejezés az, hogy olyan, mintha a testvérem lenne, mert még annál is több, s vegye inkább úgy, leszbikusok vagyunk és különben is most csókoltam meg búcsúzóul, s akkor Zé is megszólalt, hogy ő már nem is csodálkozna, ha... Persze ilyenről szó sincs.
Egyik barátunk kérdezgetett Eszter barátnőmről, mondtam neki, vegye le róla még a szemét is, mert Esztert nagyon, még annál is jobban szeretem, s nem megfelelő kifejezés az, hogy olyan, mintha a testvérem lenne, mert még annál is több, s vegye inkább úgy, leszbikusok vagyunk és különben is most csókoltam meg búcsúzóul, s akkor Zé is megszólalt, hogy ő már nem is csodálkozna, ha... Persze ilyenről szó sincs.
Látszólag...
... megint a macskáké a főszerep.
Tegnap a kedves legkisebbikem kihajította Zsömit a lakásból, mert lerabolt egy sült csirkecombot az asztalról, aztán jött a vihar, cica sehol, pedig még éjjel is hívogattam a bejárati ajtóból. Reggel kinyitottam az ablakokat, hadd szellőzzön a lakás, benéztem a konyhába, Zsömi egy újabb levadászott csirkecombot rágcsált az asztal alatt... Úgy tűnik, ez a macska szeret elázni.
S tényleg csak látszólag övék, mert este kilenc után értünk haza, végezve minden aznapra eltervezettel.
Tegnap a kedves legkisebbikem kihajította Zsömit a lakásból, mert lerabolt egy sült csirkecombot az asztalról, aztán jött a vihar, cica sehol, pedig még éjjel is hívogattam a bejárati ajtóból. Reggel kinyitottam az ablakokat, hadd szellőzzön a lakás, benéztem a konyhába, Zsömi egy újabb levadászott csirkecombot rágcsált az asztal alatt... Úgy tűnik, ez a macska szeret elázni.
S tényleg csak látszólag övék, mert este kilenc után értünk haza, végezve minden aznapra eltervezettel.
2015. május 13.
Vadóc
Mikor hazahoztuk, olyan boldog voltam, hogy kigyógyult a macskanáthából, pár hét után a bőrébe ivódott kazánházi korom is eltűnt, aztán jött az a fránya gázolás, ami után napokra eltűnt, mikor Zé rátalált csak húzta-vonta magát a mellső lábai segítségével, most valami csípés érte, ami körül hullik a szőre (megint futhatunk állatorvoshoz). A baleset óta bújik, lapul, a tekintete sem az a régi csibészes... Pedig annyira szép cica lett belőle - méltán viseli a Gróf Cickafark Oszkár nevet. S való igaz, ő a leghálásabb az összes közül.
Gyógyuljon már meg végre...
2015. május 12.
Kerekítve
- Anya, ide adod a pénzt, amivel tartozol?
- Milyen pénzt? Ja, négyszáz forint a spot on cseppekre... Persze.
- Nem. Több.
- Tényleg, mert mazsolát is vettél.
- Szóval ezer.
- Petrus, hatszáz forintért vettél mazsolát???
- Nem, háromszázért.
- Négyszázból meg háromszázból hogy jött ki az ezer?
- Kerekítettem...
- Milyen pénzt? Ja, négyszáz forint a spot on cseppekre... Persze.
- Nem. Több.
- Tényleg, mert mazsolát is vettél.
- Szóval ezer.
- Petrus, hatszáz forintért vettél mazsolát???
- Nem, háromszázért.
- Négyszázból meg háromszázból hogy jött ki az ezer?
- Kerekítettem...
Reggelek
A reggeleink többnyire úgy indulnak, hogy szól az ébresztő, Zé kipattan az ágyból és
2015. május 11.
Tanulunk, tanulunk
Sajnálom a férfit, mert újra és újra visszatáncolt, "rohan" a másikhoz, kergeti a valakihez tartozás érzése. Menekül a sorsa elől, aminek többek között arról is kéne szólnia, hogy végre meg kéne tanulni két lábbal állni a földön - nem másért, ÖNmagáért.
Sajnálom a nőt is, mert miközben szétpukkanó illúzióbuborékokat fújkál maga elé a levegőbe, nem veszi észre, hogy nem csak az előbb említett a fickóval játszik, hanem rajta kívül akarva-akaratlanul másokkal ismegtette ezt most az egyszer, akiket segítő szándék vezet.
Jó szándék vezetett, mégis hülyeséget csináltunk. Persze mondhatjuk, minden azért történik velünk, hogy tanuljunk abból. Legyen az jó vagy rossz, nem számít.
Sajnálom a nőt is, mert miközben szétpukkanó illúzióbuborékokat fújkál maga elé a levegőbe, nem veszi észre, hogy nem csak az előbb említett a fickóval játszik, hanem rajta kívül akarva-akaratlanul másokkal is
Jó szándék vezetett, mégis hülyeséget csináltunk. Persze mondhatjuk, minden azért történik velünk, hogy tanuljunk abból. Legyen az jó vagy rossz, nem számít.
2015. május 10.
Énekkarosok Kassáról
Csenge csütörtökön érkezett hozzánk (Kamilla lányom meghívására), s ma már utazott is haza Kassára. Édes, bájos, cserfes tizenegy éves lányka. Kevés időt tölthettünk együtt, még fel sem eszméltünk, már ment is, szinte pilleszárnyakon suhant, mintha itt sem lett volna...
Különlegesek az ilyen találkozások, talán soha vissza nem térők, mégis nyomot hagynak.
Különlegesek az ilyen találkozások, talán soha vissza nem térők, mégis nyomot hagynak.
2015. május 8.
Jó...
... megélni számomra kedves emberek között, ahogy sodor magával egy-egy szó, mondat, amikor önkéntelenül mosolygok rá a másik emberre, amikor nem törődöm a könnyeimmel...
Közbenjárni valakiért, egymásra hangolódva lélekben... megint csak jó.
Közbenjárni valakiért, egymásra hangolódva lélekben... megint csak jó.
Komoly dolgokról...
... Félix fiammal.
- Anya, mikor tinédzser voltál, körülbelül hány évesen kezdtek el foglalkoztatni olyan dolgok, hogy mi szeretnél lenni?
- Foglalkoztatni foglalkoztatott, de nagyon sokáig nem jutottam dűlőre. Meg aztán a mami sok mindenbe beleszólt, nem engedte, hogy mélyebben foglalkozzam olyasmivel, amit igazán szerettem volna.
- És akkor?
- Hát sokáig nagyon bizonytalan voltam... Nem tudtam, mit is szeretnék. Még felnőttként sem.
- Szóval most ez azt jelenti, hogy belőlem is hat gyermekes családanya lesz?
- ...
- Most, mi van?!
- ...
- Anya, mikor tinédzser voltál, körülbelül hány évesen kezdtek el foglalkoztatni olyan dolgok, hogy mi szeretnél lenni?
- Foglalkoztatni foglalkoztatott, de nagyon sokáig nem jutottam dűlőre. Meg aztán a mami sok mindenbe beleszólt, nem engedte, hogy mélyebben foglalkozzam olyasmivel, amit igazán szerettem volna.
- És akkor?
- Hát sokáig nagyon bizonytalan voltam... Nem tudtam, mit is szeretnék. Még felnőttként sem.
- Szóval most ez azt jelenti, hogy belőlem is hat gyermekes családanya lesz?
- ...
- Most, mi van?!
- ...
2015. május 5.
Fenn a fán
- Csaba is Fodor... (chanson)
- Igen, de ő menta. (zé)
- Tessék?
- Fodormenta.
- Ok. És akkor Robika?
- Ő minta.
- Minta?!
- Igen, minta.
- És te?
- Mókus.
- Miért pont mókus?
- Mert, mint a mókus...
- Jó. Én mi vagyok?
- Fenn a fán.
- Mint a mókus fenn a fán?
- Na várj, ez így nem állja meg a helyét! Mint tudjuk, te nem mászol fel egy fára sem. Tehát mikor még kicsi volt, ráálltál a tetejére, s a végtelen türelmedet ismerve megvártad, míg megnő a fa. Csakis így kerülhettél a fára.
- Igen, de ő menta. (zé)
- Tessék?
- Fodormenta.
- Ok. És akkor Robika?
- Ő minta.
- Minta?!
- Igen, minta.
- És te?
- Mókus.
- Miért pont mókus?
- Mert, mint a mókus...
- Jó. Én mi vagyok?
- Fenn a fán.
- Mint a mókus fenn a fán?
- Na várj, ez így nem állja meg a helyét! Mint tudjuk, te nem mászol fel egy fára sem. Tehát mikor még kicsi volt, ráálltál a tetejére, s a végtelen türelmedet ismerve megvártad, míg megnő a fa. Csakis így kerülhettél a fára.
2015. május 4.
Petúniás szívecskés
Kicsiny, hangulatos ajándékokat (bár lehet, elfogult vagyok) készítettünk tegnap az ovisokkal az istentisztelet alatt. Zével már szombat reggel megvettük a palántákat, egész este papírokat méregettem, vagdostam, illesztgettem, tűztem. Megérte.
Már déltől vendégünk volt a dunaújvárosi gyülekezet. Eleinte kicsit sajnáltam, hogy lemaradtunk a vendégpásztor tüzes üzenetéről, csak egy-egy hangfoszlányt sikerült elcsípni a teremből. Bár a gyerekekkel töltött idő, a kicsik lelkesedése, öröme áthat mindenen... ez kárpótol.
Tavasz van
Mégis vannak kan(os) macskák a környéken...
Annyira röhögtem, mikor szombaton megláttam Zét egy hosszú husánggal rohangálni a kezében, ki az utcára, majd vissza, közben hangosan mérgelődött, mondta a magáét.
- Zé, tulajdonképp te mit csinálsz?
- Elegem van a hülye macskádból. ketten d....k az járda kellős közepén. Két semmirekellő. Mit képzelnek ezek? Hogy lehetnek ilyen szégyentelenek? A járda közepén, érted? Ez is ilyenekkel áll össze. Hát hogy néznek ki?
- De ők macskák...
- S akkor a járda közepén csináljuk? Majd adok a macskádnak is... Tanuljon illemet. Válassza meg, kivel áll szóba! Még, hogy a járda közepén... Ilyenekkel. Itt marad benn, az sem érdekel, ha levakarja a falat.
- Most hová mégy?
- Elkergetem azt a két semmirekellőt. Ott várnak álló ....szal az autó alatt. Majd adok én nekik! Ide többet nem jönnek...
Ma reggel öt macska várt a sorára, amikor Zé munkába indult...
Annyira röhögtem, mikor szombaton megláttam Zét egy hosszú husánggal rohangálni a kezében, ki az utcára, majd vissza, közben hangosan mérgelődött, mondta a magáét.
- Zé, tulajdonképp te mit csinálsz?
- Elegem van a hülye macskádból. ketten d....k az járda kellős közepén. Két semmirekellő. Mit képzelnek ezek? Hogy lehetnek ilyen szégyentelenek? A járda közepén, érted? Ez is ilyenekkel áll össze. Hát hogy néznek ki?
- De ők macskák...
- S akkor a járda közepén csináljuk? Majd adok a macskádnak is... Tanuljon illemet. Válassza meg, kivel áll szóba! Még, hogy a járda közepén... Ilyenekkel. Itt marad benn, az sem érdekel, ha levakarja a falat.
- Most hová mégy?
- Elkergetem azt a két semmirekellőt. Ott várnak álló ....szal az autó alatt. Majd adok én nekik! Ide többet nem jönnek...
Ma reggel öt macska várt a sorára, amikor Zé munkába indult...
2015. május 3.
Anyák napja
- Elhoztam anyának, hogy ne sírjon a szája...
- ???
- Jó, bocsi! Csak nem bírtam már elnézni...
Nem, nem ezt kapom... Gondoltam magamban, kicsit dühösen, s ezzel jöttek is a kétségek. Idén eszébe jutok egyáltalán valakinek?
S igen... Vasárnap először Félixtől kaptam egy ölelést, aztán Máté fiam küldött egy sms-t. Délután egymás után hívtak Édus, Ráhi és Kamcsi, csak Petrus burkolózott mély hallgatásba. Mikor hazaérkezett, kérte, csukjam be a szemem. S kaptam csokit és orgonavirágból szívecskét.
2015. május 2.
Ma végre...
... kettesben lehettünk. Így aztán úgy döntöttünk, irány a Balaton. Élveztük, ahogy arcunkba fújta a hajunkat a szél... Hjaa, ez így nem állja meg a helyét. Szóval az arcomba fújta hajam a friss szél, a hullámok a cipőnkre szórták hűvös cseppjeiket, mi pedig csak szívtuk magunkba a víz illatát, kémleltük a távoli vitorlákat a tavon, miközben arról álmodoztunk, hogy majd valamikor kettecskén valahol a part közelében egy kicsiny házikóban...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)