...gombot, aki érti.
Úgy szerettem volna kezdeni a mondatot, hogy "az jó", de rájöttem egyáltalán nem jó az, mikor kiderül valami olyan, amit még sem írok le, mert ilyesféle negatív dolgokra még csak emlékezni sem akarok.
Úgy meg lettem vezetve, hogy magam szégyellem... De minden jó, ha a vége jó, a többi szóra sem érdemes.
2015. augusztus 13.
2015. augusztus 12.
Jó cica
Épp olvastam valamit az interneten, amikor a macska beugrott az ablakon, végigszaladt az íróasztalon a klaviatúra előtt, miközben egy pillanatra megállt előttem, majd leugrott és a konyha felé vette az irányt... a szájában egy egérrel. Mert a jó cica tudja, a konyhában eszünk.
Jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy én önmagamat meghazudtoló sebességgel felugrottam a székről, berohantam az ajtó mögé, s onnan sikítoztam Zének, aki azóta is rajtamröhög mosolyog...
Jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy én önmagamat meghazudtoló sebességgel felugrottam a székről, berohantam az ajtó mögé, s onnan sikítoztam Zének, aki azóta is rajtam
2015. augusztus 11.
Hihetetlen
Zé kihúzogatta az elfonnyadt padlizsánokat, amik szinte még virágot se hoztak idén, majd gondolt egyet, felásta a helyüket. Porzott a föld az ásó nyomában, hihetetlen, hogy mennyire száraz a föld. A frissen ültetett rózsatövek is csak nyúlnak, kicsiny leveleket hozva, a naspolyának száradnak a levelei, egyedül az árnyékliliomok pompáznak fehérben, lilában. Hová tűnt az a rengeteg eső?
Hát persze
Csak úgy spontán nekem szegezte a kérdést:
- Anya! Te is kérsz majd kollégiumi elhelyezést?
- Dehogy. Csak a gólyatáborba jelentkeztem. Tudod, ahol minden esteseggrészegre iszom magam és úgy mászok majd haza...
- Anya! Te is kérsz majd kollégiumi elhelyezést?
- Dehogy. Csak a gólyatáborba jelentkeztem. Tudod, ahol minden este
Összegzés
Szerettem volna elmenni nyaralni, meglátogatni a szüleimet, Zével kettesben elutazni valahová. Szerettem volna lakást festeni, kicseréltetni a hálószobában az ablakot, pár őskorból itt maradt bútort lecserélni. Aztán úgy alakult, hogy az álmaim szertefoszlottak, de...
- Zének lett új munkája,
- felvettek fősulira,
- kész lett a terasz, a szigetelés a falon,
- hófehér könyvespolcunk,
- kerti grillünk.
S amire nem számítottunk: lett öt cicánk, akik miatt úgy sem hagyhattuk volna itt a házat.
Persze nem adtam fel az álmokat sem... ősszel szépen sorjában, talán csak a sorrend lesz más.
Ami nekem ezeknél is fontosabb... Másképp látom, érzem a körülöttem lévő világot, s benne magam. Azt hiszem, ez így most jó.
- Zének lett új munkája,
- felvettek fősulira,
- kész lett a terasz, a szigetelés a falon,
- hófehér könyvespolcunk,
- kerti grillünk.
S amire nem számítottunk: lett öt cicánk, akik miatt úgy sem hagyhattuk volna itt a házat.
Persze nem adtam fel az álmokat sem... ősszel szépen sorjában, talán csak a sorrend lesz más.
Ami nekem ezeknél is fontosabb... Másképp látom, érzem a körülöttem lévő világot, s benne magam. Azt hiszem, ez így most jó.
2015. augusztus 7.
Költöztetés
Ma megfogtuk a kosarat, az almost, a kajás tálakat és macskástól kitettünk mindet a teraszra... Mert a fehér szőnyegre is, arra...
Így most a teraszon két kosár van elhelyezve, egyikben a picur cicák pihennek, a kutyásban meg Cseppke helyett szintén az egyik macska heverészik. Mert ilyenek ezek, azt hiszik minden az övék és minden őértük van.
Így most a teraszon két kosár van elhelyezve, egyikben a picur cicák pihennek, a kutyásban meg Cseppke helyett szintén az egyik macska heverészik. Mert ilyenek ezek, azt hiszik minden az övék és minden őértük van.
A cicák elvihetők, már nem szeretnék egyet sem megtartani. Esetleg a hosszú szőrű, gombóc formájú Dömpert és KisCsufit... meg...
Üres zsemle
Barátainkkal között üldögélve.
Gábor mesélte, hogy egyik nap bevásárlás után egy hajléktalan jött vele szembe ételért esedezve. Ösztönösen nyúlt a szatyrába odaadva a négy zsemlét, amik legfelül voltak. Hazafelé ballagott, mikor megszólalt egy hang:
- Miért nem tetted bele a zsemlébe a felvágottat?
Máté és Lukács evangéliumából:
Az megkérdezte: „Melyeket?”
Jézus így felelt: „Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!”
Az ifjú erre ezt mondta: „Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?”
Jézus így válaszolt neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.”
Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
Gábor mesélte, hogy egyik nap bevásárlás után egy hajléktalan jött vele szembe ételért esedezve. Ösztönösen nyúlt a szatyrába odaadva a négy zsemlét, amik legfelül voltak. Hazafelé ballagott, mikor megszólalt egy hang:
- Miért nem tetted bele a zsemlébe a felvágottat?
S valóban a zsemlék alatt ott lapult egy kis párizsi is, de meg sem fordult a fejében, hogy azt is odaadja. Akkor gondolta végig, mi sem szeretnénk, ha Isten nekünk üres zsemléket osztogatna. Nekünk sem szabad megelégednünk a tudattal: "de hát segítettem". Igaz, hogy nem adtam annyit, amennyit adhattam volna, de adtam. Hiányzott volna az a párizsi? Nem.
A gyülekezeteinkben is jelen van ez a probléma. Vannak tehetősebb emberek, akik a jó szándéktól vezérelve munkát adnak azoknak a gyülekezeti testvéreknek, akik rászorulnak arra. Minimálbérért vagy jóval az alatt dolgoztatják őket sokszor napi tíz-tizennégy órában a túlóráért semmit nem fizetve. Megelégszenek azzal, hogy ők segítettek, hisz munkahelyet teremtettek egy-egy rászorulónak, miközben teljesen kizsigerelik őket és megmagyarázzák, legyenek hálásak azért, hogy egyáltalán van munkájuk.
Vajon helyes ez a motiváció? Megelégedhetünk ennyivel? Hogy üres zsemléket osztogassunk, mikor megtehetnénk, hogy telepakoljuk azt mindenféle jóval, legfeljebb nekünk kicsit kevesebb marad? Hogy teli a szatyorral a kezünkben üres zsemlét adjunk?
Van még tanulnivalója... nem csak a tudatunknak, a szívünknek is.
Vajon helyes ez a motiváció? Megelégedhetünk ennyivel? Hogy üres zsemléket osztogassunk, mikor megtehetnénk, hogy telepakoljuk azt mindenféle jóval, legfeljebb nekünk kicsit kevesebb marad? Hogy teli a szatyorral a kezünkben üres zsemlét adjunk?
Van még tanulnivalója... nem csak a tudatunknak, a szívünknek is.
Máté és Lukács evangéliumából:
Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: „Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Ő így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” Az megkérdezte: „Melyeket?”
Jézus így felelt: „Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!”
Az ifjú erre ezt mondta: „Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?”
Jézus így válaszolt neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.”
Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
2015. augusztus 6.
Miért, miért?
- Anya, Félix tornyozta fel a vécépapírokat a fürdőben?
- Nem.
- Hát akkor ki volt?
- Én.
- Aha... Akkor már értem, hogy ő kitől...
- Nem.
- Hát akkor ki volt?
- Én.
- Aha... Akkor már értem, hogy ő kitől...
Rájöttem
Rájöttem, lehet abban valami, hogy némelyek ódzkodnak a macskáktól. Még épp csak pislákolt a hajnal, amikor végigosontam a nappalin, de már beszűrődött annyi fény, hogy lássam, ahogy az egyik tágra nyílt szemmel, a kosár szélébe kapaszkodva, szinte ugrásra készen lesi a lépteimet. Rögtön megjelent előttem a kép, amint egy szemvillanásnyi idő alatt ráugrik a bokámra kiélezett körmeivel, a másik elém fut, hogy lépni se tudjak, s miközben elterülök a földön a harmadik a hajamba gabalyodva torkon ragad, a maradék kettő pedig boldogan pisili le a nemrég kitisztított, hófehér szőnyeget...
Az agyamra mennek.
Az agyamra mennek.
2015. augusztus 5.
Kétségek
Kaptam ma levelet a főiskoláról. Egy része urdu, szuahéli, malajálam vagy valami más, számomra érthetetlen nyelven íródott.
Szedjem össze magam...
Szedjem össze magam...
2015. augusztus 3.
Keseredős
Végül is igaza van, sokkal több dolgot is csinálhattam volna ma, minthogy a cicákkal foglalkozom. A gáztűzhely letakarítása, a radiátor lemosása, a vécé kitakarítása, a macska tálca és tálkák elsikálása, a cicák átköltöztetése a nappaliból a konyhába és még folytathatnám, mind-mind olyan apró "semmittevések", amiknek látszatjuk ugyan nincs, de mégis széttördelik a napot, észrevétlen tűnnek el a percek. Úgyhogy holnap neki se állok a szekrények kipakolásának, amiket ugyan már fél éve rendbe tettem, most mégis kezdhetem elölről.
Csak főzni fogok, hogy jó illatok terjengjenek, meg mosni, hogy lebbenjenek a frissen mosott ruhák a légben, esetleg szekrényeket tologatok jobbra és balra, hogy mindenképp legyen látszatja annak, amihez hozzányúlok.
S ezentúl nem fogokfél, esetleg egy órát egész délután diskurálni a barátnőimmel sem. Hát így kezdődik az, mikor teljesen elszigetelődik az ember, s magányában még magányosabbá válik.
Sírni szeretnék, miközben azt mondogatom magamnak: fel a fejjel...
Csak főzni fogok, hogy jó illatok terjengjenek, meg mosni, hogy lebbenjenek a frissen mosott ruhák a légben, esetleg szekrényeket tologatok jobbra és balra, hogy mindenképp legyen látszatja annak, amihez hozzányúlok.
S ezentúl nem fogok
Sírni szeretnék, miközben azt mondogatom magamnak: fel a fejjel...
Cicás
Egyik napról a másikra olyan sunyi, lapulós üzemmódban indultak útjukra a cicákok a dobozból, hogy még arra sem volt időnk, hogy felocsúdva a fejünket kapkodjuk, mert őket kellett... Öten hat felé. Arról nem beszélve, hogy itthon már csak suttogni merünk, mert ha meghallják a hangunkat, akkor még a csavargó,
Nem, nem szeretnék még nagymama lenni, nem...
2015. augusztus 1.
Nem mindegy
S mert funky, amit nagyon szeretek (Pajor T. - Szél)... Meg ez is (Amen - Nézz fel az égre).
2015. július 30.
Hát nem
Sarki házrész, ahol lakunk, három utcafronti ablakkal, amiből kettő a miénk.
Ma kaptunk egy levelet az önkormányzattól, amiben azt állítják, nincs kaszálva az ingatlan előtti terület, nem gondoskodunk arról, s ezért ötezer forintos bírság kifizetésére köteleznek, minket és a szomszédot is, fellebbezésnek helye nincs, ha akarok forduljak bírósághoz.
Cserjékkel, ciprusokkal, árnyékliliommal van beültetve az utcafronti rész az első két ablak alatt, nyírjuk a füvet is, már amennyi nő egyáltalán a bokrok alatt. A harmadik ablak előtt valóban combközépig nyúlik a gaz.
Na, most akkor hogy is van ez? Megbüntetnek engem és a szomszédot is az ő hanyagsága miatt? Komolyan, már nem tudják miből csináljanak pénzt maguknak? Mióta itt élek, soha senkit nem érdekelt a fű hossza... Engem meg most az nem érdekel, hogy nincs helye fellebbezésnek, ott fogok óbégatni a hivatalba', míg valaki meg nem hallgat.
Na jó, lehet, csak írok egy levelet.
Ma kaptunk egy levelet az önkormányzattól, amiben azt állítják, nincs kaszálva az ingatlan előtti terület, nem gondoskodunk arról, s ezért ötezer forintos bírság kifizetésére köteleznek, minket és a szomszédot is, fellebbezésnek helye nincs, ha akarok forduljak bírósághoz.
Cserjékkel, ciprusokkal, árnyékliliommal van beültetve az utcafronti rész az első két ablak alatt, nyírjuk a füvet is, már amennyi nő egyáltalán a bokrok alatt. A harmadik ablak előtt valóban combközépig nyúlik a gaz.
Na, most akkor hogy is van ez? Megbüntetnek engem és a szomszédot is az ő hanyagsága miatt? Komolyan, már nem tudják miből csináljanak pénzt maguknak? Mióta itt élek, soha senkit nem érdekelt a fű hossza... Engem meg most az nem érdekel, hogy nincs helye fellebbezésnek, ott fogok óbégatni a hivatalba', míg valaki meg nem hallgat.
Na jó, lehet, csak írok egy levelet.
Mara Sicca
Kevesen ismerik Mara Sicca brazil képzőművészt, pedig csupa szín alkotásai vonzzák a tekintetet. Legtöbb képén bájos, érzéki dundi hölgyekkel találkozhat a nézelődő. Talán épp ezért is vagyok elfogult?
2015. július 29.
Thészeusz utolsó napja
... avagy Zé esete a labirintusban a Minótaurosszal disznótetemekkel, amikor Ariadné éppen nem volt sehol.
- Első nap megkérdeztem az egyik srácot, hogyan jutok el az öltözőbe, az el kezdte magyarázni, majd egyszer csak megállt és annyit mondott, kövesd a fekete pontokat a falon.... Érted, és minden sarkon ott voltak a falon a fekete pontok! Tegnap már könnyebben eltaláltam... Figyelj! Kiléptem az üzemből, ahol elindultam egy világos folyosón, ahol emberek sürögtek-forogtak, utána elkanyarodtam jobbra, itt már senki sem volt. Már tegnap is felfigyeltem a folyosó végén lévő sötétségre, de ma jöttem rá, az nem a folyosó folytatása, hanem egy hatalmas terem felakasztott fej nélküli disznótetemekkel. Szerencsére, még mielőtt elértem volna addig, el kellett fordulnom balra egy sötét folyosóra, aminek a végén pislákolt valamiféle fény, persze sehol egy teremtett lélek, a falon kampók sorakoztak futószalag rendszerben. Szedtem a lábam rendesen, s képzeld, ma már világos volt a folyosón, a kampókon félbevágott disznók, amikből csorgott a vér a padlóra, patakszerűen folyt valami elvezetőbe, rendesen át kellett tornáznom magam, hogy elérjek egy kapuig, amit egy gomb megnyomásával tudtam kinyitni. Tegnap itt volt az a három ládányi vér, amiről meséltem. Újabb folyosó, teljesen kihalt ez is. Megint balra fordultam, öt méter után újabb kapu, újabb kihalt folyosó. A végén megint egy kapu, amin csak úgy mehettem keresztül, hogy kezemre, cipőmre fertőtlenítőt fújt valahonnan. Itt jobbra kellett fordulnom, ahol egy újabb folyosó várt rám, a közepén egy lépcsővel. Felmászni tudtam csak, mert olyan meredek volt, hogy akár létrát is állíthattak volna ide. Emberek sehol, de sehol. A lépcső tetején balra fordultam, átsétáltam két szoba méretű termen, elértem a zuhanyzóig, ahol balra fordultam, kinyitottam egy ajtót és már ott is voltam az öltözőben, ahol eddig még sosem találkoztam senkivel.
- Elég horrorisztikus...
- Nem megyek oda többé.
- A labirintus miatt?
- Nem.
- A szag miatt?
- Nem.
- ???
- Van egy lány, ma elnevette magát. Kirohantak az irodából és ráförmedtek, hogy azonnal hagyja abba. Mindenért szólnak, korholnak, akárhogy dolgozol, soha nem kapsz egy jó szót sem. Borzalom.
- Embertelen egy hely.
- Lélektelen.
- Első nap megkérdeztem az egyik srácot, hogyan jutok el az öltözőbe, az el kezdte magyarázni, majd egyszer csak megállt és annyit mondott, kövesd a fekete pontokat a falon.... Érted, és minden sarkon ott voltak a falon a fekete pontok! Tegnap már könnyebben eltaláltam... Figyelj! Kiléptem az üzemből, ahol elindultam egy világos folyosón, ahol emberek sürögtek-forogtak, utána elkanyarodtam jobbra, itt már senki sem volt. Már tegnap is felfigyeltem a folyosó végén lévő sötétségre, de ma jöttem rá, az nem a folyosó folytatása, hanem egy hatalmas terem felakasztott fej nélküli disznótetemekkel. Szerencsére, még mielőtt elértem volna addig, el kellett fordulnom balra egy sötét folyosóra, aminek a végén pislákolt valamiféle fény, persze sehol egy teremtett lélek, a falon kampók sorakoztak futószalag rendszerben. Szedtem a lábam rendesen, s képzeld, ma már világos volt a folyosón, a kampókon félbevágott disznók, amikből csorgott a vér a padlóra, patakszerűen folyt valami elvezetőbe, rendesen át kellett tornáznom magam, hogy elérjek egy kapuig, amit egy gomb megnyomásával tudtam kinyitni. Tegnap itt volt az a három ládányi vér, amiről meséltem. Újabb folyosó, teljesen kihalt ez is. Megint balra fordultam, öt méter után újabb kapu, újabb kihalt folyosó. A végén megint egy kapu, amin csak úgy mehettem keresztül, hogy kezemre, cipőmre fertőtlenítőt fújt valahonnan. Itt jobbra kellett fordulnom, ahol egy újabb folyosó várt rám, a közepén egy lépcsővel. Felmászni tudtam csak, mert olyan meredek volt, hogy akár létrát is állíthattak volna ide. Emberek sehol, de sehol. A lépcső tetején balra fordultam, átsétáltam két szoba méretű termen, elértem a zuhanyzóig, ahol balra fordultam, kinyitottam egy ajtót és már ott is voltam az öltözőben, ahol eddig még sosem találkoztam senkivel.
- Elég horrorisztikus...
- Nem megyek oda többé.
- A labirintus miatt?
- Nem.
- A szag miatt?
- Nem.
- ???
- Van egy lány, ma elnevette magát. Kirohantak az irodából és ráförmedtek, hogy azonnal hagyja abba. Mindenért szólnak, korholnak, akárhogy dolgozol, soha nem kapsz egy jó szót sem. Borzalom.
- Embertelen egy hely.
- Lélektelen.
Városszéli
Anya! Úgy örülök, hogy jövőre tizennyolc leszek, mert én is bemehetek majd a dohányboltba buszjegyet venni! (Petrus)
2015. július 28.
Most akkor vegák leszünk...
... vagy még egy érv szól a falura költözés mellett?
- Hoztál felvágottat?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert semmilyen felvágottat nem veszek ezentúl.
- Akkor mit esznek a gyerekek?
- Sajtot. Nem tudom.
- Ha elmennél a tejiparba, akkor már sajtot sem...
- Vegák leszünk... Nem érdekel.
Zé egy hónapja hagyta ott a céget, ahol dolgozott, mivel nem fizették ki a szerződésben leírtak szerint. Kényszerpálya a mostani húsüzemi munka. A tegnapi, első munkanap után kijelentette, húst soha többé, mert látta, mit miből és hogyan, s fogalma sincs még hány napig fogja bírni gyomorral.
- Hoztál felvágottat?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert semmilyen felvágottat nem veszek ezentúl.
- Akkor mit esznek a gyerekek?
- Sajtot. Nem tudom.
- Ha elmennél a tejiparba, akkor már sajtot sem...
- Vegák leszünk... Nem érdekel.
Zé egy hónapja hagyta ott a céget, ahol dolgozott, mivel nem fizették ki a szerződésben leírtak szerint. Kényszerpálya a mostani húsüzemi munka. A tegnapi, első munkanap után kijelentette, húst soha többé, mert látta, mit miből és hogyan, s fogalma sincs még hány napig fogja bírni gyomorral.
2015. július 27.
Kicsi ősz a nyárban
Sötét borongós a nappal, nyitva felejtették az égi csatornákat. Esik megállíthatatlanul, mintha sosem akarná abbahagyni. Tudom, szükség van most az esőre, nem lázadozom, nem kiabálok, vastag zoknit húzva takaróba burkolózom, s teát szürcsölgetve csendben várakozom. Magamba szívom mélyen az eső friss illatát, nyugalom tölt el, még nem hord magával őszillatot a szél.
Mára már megtanultam szeretni az évszakokat, de azért a nyár, a szárba szökkenő, bolondos, perzselő forróságot hozó... az az én évszakom.
2015. július 26.
Csodálkozás van
Álmélkodva kérdezgetik, hogy most tényleg felvettek engem a főiskolára, oda fogok járni negyvenhat évesen, s mi lesz utána? Én meg nem igazán tudok mit válaszolni erre, mert hogyan is mondhatnám el: valahonnan jött egy leheletnyi gondolat, amiről úgy éreztem, ez jó lesz, gyorsan megnéztem a szakokat, az egyikre rábökve éreztem, hogy ez az, volt két napom a jelentkezési határidőig, gyorsan elintéztem mindent, s nem foglalkoztam az egésszel hónapokig, még pontokat nem számolgattam, mert úgy voltam vele, ha fentről jött a súgás, akkor úgy is meglesz és meglett.
Most nézem a fiatal lányokat, akikkel együtt fogok járni, s hirtelen olyan öregnek érzem magam hozzájuk, s nem is tudom, hogyan lesz ez az egész...
Most nézem a fiatal lányokat, akikkel együtt fogok járni, s hirtelen olyan öregnek érzem magam hozzájuk, s nem is tudom, hogyan lesz ez az egész...
Kettecskén
Napnyugatáig tervezett strandolás. Késő délutáni órákban nyugatról érkező viharfelhők, őrült szél, fák alá beszorult, álló kocsisor, aláhulló gallyak, kettéhasadt fatörzsek, autókra borult ágak, a Balatont magunk mögött hagyva felhők alatt megbúvó napsütés.
Embert megbabonázó, káprázatos vihar volt.
Persze, hogy a fényképezőgépem otthon maradt.
2015. július 23.
2015. július 22.
Ady sorai
Egész este, mint valamiféle kántálás zakatolt a fejemben:
Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié.
Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié.
2015. július 21.
Álláshirdetés
Állást keresve bukkantam rá:
"Takarítónőt keresek Kaposváron! Várom a jelentkezőket 18-40 éves korig! Bicikli az előny, de csak a munkavállaló részéről!"
Ha az utolsó mondatát elmagyarázná valaki, hogy miért és egyébként is? Mondjuk, azt sem értem, miért gondolja valaki, bárki, akárki, hogy negyvenéves kor felett a munkavállaló nem képes egy ilyen feladatot ellátni, ha csak nem...
"Takarítónőt keresek Kaposváron! Várom a jelentkezőket 18-40 éves korig! Bicikli az előny, de csak a munkavállaló részéről!"
Ha az utolsó mondatát elmagyarázná valaki, hogy miért és egyébként is? Mondjuk, azt sem értem, miért gondolja valaki, bárki, akárki, hogy negyvenéves kor felett a munkavállaló nem képes egy ilyen feladatot ellátni, ha csak nem...
2015. július 20.
2015. július 18.
Hisztis
Múlt hétvégén kaptam egy fürdőruhát Zétől, nyolc éve nem vettem magamnak ilyesmit, mert ekkora méretű nő, mint én, vidéken nincs is, xl-es méretű is alig-alig. De most rátaláltunk erre a szuper üzletre Pesten és lett, méghozzá bikini, volt öröm és boldogság! Hozzáteszem 2xl-es férfi felsőnél sem lehet nagyobbat kapni itt sehol, tehát se én, se Zé nem létezünk itt vidéken, túl nagyok vagyunk mi ide.
Ebből kiindulna, nincs is miért csodálkoznom azon, hogy egyszerűen eltűnt a fürdőruhám. Nem elég, hogy meleg van, még pluszba levert a víz. Már-már egy kiadós bőgésen is elgondolkodtam, mert hogy megyek én holnap strandolni? Aztán jött a hős, a megmentő, a tündérherceg, naná, hogy Zé... A fürdőruha a kis komód fiókjában a fotók tetején pihent, csak tudnám, hogy került oda.
Igen, pont ilyen, mint a képen.
Ő tudja vagy...
Már több hete elhatározta, hogy csendes háborút vív mindannyiunkkal, dacolva mindenkivel és mindennel, nem jelezve, hogy nem jön haza időben, esetleg csak másnap, semmit nem megosztva velünk, hogy aztán az orrunk alá dörgölje, mi nem tudunk róla semmit.
Nem szeretek háborúzni, a kedvéért sem fogok, így tegnap megkérdeztem tőle, eljön-e velünk vasárnap strandolni a Balatonra. Mire ő:
- NEM. A beszélgetésünk után nincs kedvem.
Na, most jól kiszúrt...
Megtanultam az évek folyamán, ha valaki menni akar, legyen akár szó a saját gyermekünkről, el kell engednünk akkor is, ha úgy érezzük, beleszakad a szívünk. Ezt ő még nem fogta fel... s még mindig azt hiszi, anya úgyis mindenáron... de nem. S nem azért, mert nem szeretem, hanem pontosan azért, mert igen.
Nem szeretek háborúzni, a kedvéért sem fogok, így tegnap megkérdeztem tőle, eljön-e velünk vasárnap strandolni a Balatonra. Mire ő:
- NEM. A beszélgetésünk után nincs kedvem.
Na, most jól kiszúrt...
Megtanultam az évek folyamán, ha valaki menni akar, legyen akár szó a saját gyermekünkről, el kell engednünk akkor is, ha úgy érezzük, beleszakad a szívünk. Ezt ő még nem fogta fel... s még mindig azt hiszi, anya úgyis mindenáron... de nem. S nem azért, mert nem szeretem, hanem pontosan azért, mert igen.
2015. július 17.
Totál csőd
Próbálkoztunk, próbálkoztunk... de ezek egyfolytában mocorognak, elmászkálnak, egyikünk se bírt velük.
Egyébként érdekes, KisDagi (cirmos) és KisCsufi lányok, a világosak mind fiúk, nekik még nincs nevük.
Fotózzunk
- Félix, segítesz lefotózni a kiscicákat?
- Én... nem... - suttogta épp csak hallhatóan, majd bebújt az állólámpa mögé, hogy ne is lássam.
- Én... nem... - suttogta épp csak hallhatóan, majd bebújt az állólámpa mögé, hogy ne is lássam.
2015. július 16.
Amit szabad Jupiternek...
Illetéktartozásom volt a NAV felé, amit képtelenek voltunk kifizetni, mivel nem engedélyezték se a részletfizetést, se a kifizetés elhalasztását. Márciusban végrehajtás alá kerültek a folyószámláim, ahonnan mindenből vonták az tartozás összegét. Mentettük, amit tudtunk, postai utalást kérve. Mondhatni, szerencsém volt, a tanfolyam elvégzése után, májusban annyi adójóváírást kaptam, ami épp fedezte a fennmaradó adósságomat feléjük, így a NAV-os számlám végre nullás lett.
Hétfőn a NAV újra zárolta a banki folyószámlámat.
Hétfőn a NAV újra zárolta a banki folyószámlámat.
Okulás végett
Zé egy hete vitte be az epilátorunkat javításra a helyi szakszervizbe (bár tudtuk, csere lesz belőle), ma a szervizes egy teljesen más típusú, olcsóbb készüléket akart rásózni, mondván az a miénk és nincs lehetőség cserére. Még ki is kelt magából, hogy Zé mit képzel magáról, hogy reklamálni merészel.
Szerencsére az üzletben a nevünk alatt szerepelt a számla, mivel már cserélt készülékről volt szó. Érdekes módon, mikor az eladó felhívta az adott információval a szervizes fickót, rögtön meglett az epilátor. Hogy mik vannak...
Sose tűzd a garancialevél mellé a blokkot, mert ha nem cserélt a készülék, az az egyetlen bizonyítékod!
Szerencsére az üzletben a nevünk alatt szerepelt a számla, mivel már cserélt készülékről volt szó. Érdekes módon, mikor az eladó felhívta az adott információval a szervizes fickót, rögtön meglett az epilátor. Hogy mik vannak...
Sose tűzd a garancialevél mellé a blokkot, mert ha nem cserélt a készülék, az az egyetlen bizonyítékod!
2015. július 14.
Élő lánc
"Fantasztikus emberi összefogásnak lehettek tanúi Balatonlellén azok, akik szombat délután a helyi strand környékén jártak - írja a veol.hu. Egy 49 éves férfit kerestek, aki akkor már órák óta nem adott magáról életjelet. Vizi rendőrök, hangosbemondó, és minden eszköz ellenére sem került elő.
Ekkor a fürdőzők élő láncot alkotva, közösen kezdték el keresni a férfit a vízben, felkészülve akár a legrosszabbra is. Majd mikor a pánik a csúcsára ért volna, szerencsésen ért véget a történet. A férfit megtalálták az egyik büfénél, ahol annyira belemerült a sportközvetítésbe, hogy fel se tűnt neki, hogy az egész strand őt keresi. (...)"
Annyira tipikusan egyfázisúak... S talán épp ezért is szerethetőek.
Ekkor a fürdőzők élő láncot alkotva, közösen kezdték el keresni a férfit a vízben, felkészülve akár a legrosszabbra is. Majd mikor a pánik a csúcsára ért volna, szerencsésen ért véget a történet. A férfit megtalálták az egyik büfénél, ahol annyira belemerült a sportközvetítésbe, hogy fel se tűnt neki, hogy az egész strand őt keresi. (...)"
Annyira tipikusan egyfázisúak... S talán épp ezért is szerethetőek.
2015. július 13.
Ahová te mész
Zével ide-oda autóztunk a városban, szinte minden helyet megmutatott, ami a gyermekkorához köti őt. Titkon lestem az arcát, miközben lelkesen mesélte az emlékeit, s egyre inkább az volt az érzésem, hogy ő bárhová, akár még panelba is, csak vissza oda, ahonnan egyszer elindult.
Ahová te mész, oda megyek én is... Mondja a dal (Ruth könyve 1:16-17), ami annyira kifejezi a házasságról való gondolkodásomat is, most mégis pontok helyett kérdőjeleket rajzolgatok magam elé, mert annyira idegen számomra, ami emeletes és beton, s nincs semmi zöld, ahová kiülhet az ember esténként...
Ahová te mész, oda megyek én is... Mondja a dal (Ruth könyve 1:16-17), ami annyira kifejezi a házasságról való gondolkodásomat is, most mégis pontok helyett kérdőjeleket rajzolgatok magam elé, mert annyira idegen számomra, ami emeletes és beton, s nincs semmi zöld, ahová kiülhet az ember esténként...
Így volt kerek
Amikor több hónap után felhívod az egyik állítólagos "barátodat", mert a közelben jársz és a hívásodra válasz csak annyi:
- Most zavarsz.
Nem vártam semmi különöset, csak valami intelligens választ, ha épp nincs is ideje, mondjuk: ne haragudj, most nem érek rá" vagy "pillanatnyilag elfoglalt vagyok". Megint hülye voltam, mert még én szabadkoztam és nem azt válaszoltam: húzzál a sunyiba... tahó. Vagy mégsem... Azt hiszem, így volt jó. Békesség mindenekelőtt. S mert vannak kapcsolatok, amiket le kell zárnunk.
De volt, ami kárpótolt, ami igazán feldobta a hétvégét: találkoztam egy osztálytársnőmmel, Timivel, aki vendégül is látott minket, közben persze folyt belőlünk a szó, cseverésztünk mindenféléről, mintha folytattuk volna, ahol harminc éve abbahagytuk.
Hálás vagyok ezért a találkozásért...
- Most zavarsz.
Nem vártam semmi különöset, csak valami intelligens választ, ha épp nincs is ideje, mondjuk: ne haragudj, most nem érek rá" vagy "pillanatnyilag elfoglalt vagyok". Megint hülye voltam, mert még én szabadkoztam és nem azt válaszoltam: húzzál a sunyiba... tahó. Vagy mégsem... Azt hiszem, így volt jó. Békesség mindenekelőtt. S mert vannak kapcsolatok, amiket le kell zárnunk.
De volt, ami kárpótolt, ami igazán feldobta a hétvégét: találkoztam egy osztálytársnőmmel, Timivel, aki vendégül is látott minket, közben persze folyt belőlünk a szó, cseverésztünk mindenféléről, mintha folytattuk volna, ahol harminc éve abbahagytuk.
Hálás vagyok ezért a találkozásért...
2015. július 9.
2015. július 8.
Hát így
Egy csoda így végignézni, részesévé válni annak, hogy születnek kis életek, segíteni szavakkal, simogatással, s nyugtázni a tényt, minden rendben van.
2015. július 7.
Olvasgatok
Mert sokszor végig sem gondolják, mivel értenek egyet, s mivel nem. Vagy talán csak az elejét olvassák el annak, aminek a végét is értelmezni kellene.
Olvasom valahol:
"Ne állj bosszút azon, aki megbántott. Egy nap majd átéli, amit veled tett, és ha szerencséd van, Isten megengedi, hogy végignézd!"
Miért élné át? Miért kéne átélnie? Ha mégis, miért akarnám végignézni? Elég volt átélnem. Ha végig akarnám nézni, mennyivel lennék különb? Ettől kéne szerencsésnek éreznem magam? Hisz ezzel oda süllyednék, ami akkor volt a másik, amikor bántott.
Egyáltalán miért gondolja valaki, hogy Isten ily módon cselekszik az életünkben?
Hja, néha fennakadok ilyen értelmetlen bejegyzéseken...
Olvasom valahol:
"Ne állj bosszút azon, aki megbántott. Egy nap majd átéli, amit veled tett, és ha szerencséd van, Isten megengedi, hogy végignézd!"
Miért élné át? Miért kéne átélnie? Ha mégis, miért akarnám végignézni? Elég volt átélnem. Ha végig akarnám nézni, mennyivel lennék különb? Ettől kéne szerencsésnek éreznem magam? Hisz ezzel oda süllyednék, ami akkor volt a másik, amikor bántott.
Egyáltalán miért gondolja valaki, hogy Isten ily módon cselekszik az életünkben?
Hja, néha fennakadok ilyen értelmetlen bejegyzéseken...
Parkolás
Egyszer egy kisöreg kézzel-lábbal hadonászott Zének, hogy vigyázzon, mert nekitolat a mögötte állónak, de nem... maradt három centi a két autó között.
2015. július 6.
Öt órára
- A fogad megint?
- Aha.
- Nincs mese, el kell menned fogorvoshoz.
- Tudom, de ráér még.
- Be kell jelentkezned!
- ...
- Jó, akkor majd én bejelentelek.
- Jaj már!
- Nem érdekel, fel fogom hívni és elviszlek hozzá.
- Képzeld, már nem fáj... elmúlt. Lehet, nem is fog már fájni.
Bejelentett. Szerdára.
- Aha.
- Nincs mese, el kell menned fogorvoshoz.
- Tudom, de ráér még.
- Be kell jelentkezned!
- ...
- Jó, akkor majd én bejelentelek.
- Jaj már!
- Nem érdekel, fel fogom hívni és elviszlek hozzá.
- Képzeld, már nem fáj... elmúlt. Lehet, nem is fog már fájni.
Bejelentett. Szerdára.
Én is szeretlek
- Azt sem tudom, mit vegyek fel, ha megyünk a városba...
- ???
- Nagyon meleg van, s igazán semmi olyan ruhám nincs...
- Szívem, vegyél fel cicanacit és hosszú felsőt!
- Cicanacit? Hogy néznék abban ki? Nem vehetek fel ilyesmit az utcára!
- Miért? Hidd el, más nők is felvesznek ilyesmit, akik sokkal borzalmasabban néznek ki, mint te...
- ???
- Nagyon meleg van, s igazán semmi olyan ruhám nincs...
- Szívem, vegyél fel cicanacit és hosszú felsőt!
- Cicanacit? Hogy néznék abban ki? Nem vehetek fel ilyesmit az utcára!
- Miért? Hidd el, más nők is felvesznek ilyesmit, akik sokkal borzalmasabban néznek ki, mint te...
2015. július 4.
Értem én...
... azt hiszem.
- Kisfiam, te miért sétálsz a lakásban azzal a hatalmas mackóval a kezedben?
- Anya, hagyj kérlek! Nincs barátnőm. Érted? Ok.
- Kisfiam, te miért sétálsz a lakásban azzal a hatalmas mackóval a kezedben?
- Anya, hagyj kérlek! Nincs barátnőm. Érted? Ok.
Lasagne a la chanson
Petrus évek óta próbál rábeszélni, ma beadtam a derekam és megsütöttem neki. A receptet az apróséf oldaláról lestem el, csak annyit változtattam rajta, hogy sima bl55-ös helyett, graham lisztet használtam.
Még én is ettem belőle, ami már jelent valamit.
2015. július 3.
Hát elmennek ők is
Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. S azért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.
(Hamvas Béla)
Szerda este együtt üldögéltünk a teraszon Eszter barátnőmmel és a nagy fiával. Már hetek óta tudjuk, hogy elköltöznek a városból, mégis annyira váratlanul ért a hír, hogy már most vasárnap... Keveset beszéltünk a költözésről, inkább felszínesen cseverésztünk mindenféléről, bele-belekapva egy-egy témába, meg Zé poénjain
Aztán Petrus egyszer csak Eszter nyakába borulva elsírta magát, annyira megható volt, éreztem, ahogy a könnyek összegyűlnek a szemem sarkában, de nem tudtam sírni, képtelen voltam utat engedni a könnyeimnek. Nem azért, mert nem fájt, hogy Eszterrel távol leszünk egymástól, csak olyan mélyről tör elő az, amit érzek, időtlen és végtelennek tűnő... Idő kell most ahhoz is, hogy egyáltalán felfogjam, nem lesz már itt a közelemben. Mikor megpróbáltam szavakba önteni a gondolataimat, Eszter rám nézve csak annyit mondott, látja és tudja, mit érzek. Hálás voltam a szavaiért, s már nem voltam egyedül, mint addig, ott ülve közöttük, s mégsem.
Még egy ok, hogy ne akarjak ebben a városban maradni...
2015. július 1.
A szögletes kerekbe
- Majd beleteszem a növényeket ebbe a tálba!
- Ebben eldőlnek. Zé, szerintem inkább egy szögletes tálat kéne kihozni és abba tenni...
- A szögletes kerekre gondolsz?
- Ebben eldőlnek. Zé, szerintem inkább egy szögletes tálat kéne kihozni és abba tenni...
- A szögletes kerekre gondolsz?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)